Hirdets
Művház 2018. október 13. 17:25

135 éve kapott lábra Szegeden a játékszíni költőmesterség

Képgaléria
A városban még alig több mint kétszáz fürdőszobát jegyzett fel a korabeli statisztika, Szegednek már megépült az első kőszínháza. Mint annyi mást, ezt is a Tisza pusztításának és a város újjászületésének köszönhetjük. 135 évvel ezelőtt, Ferenc József jelenlétében gördült föl először a függöny.

A szegediek mindig is színházszerető emberek voltak: a város már az 1700-as évek legelején színház-alapítási jogot kért a királytól, amelyet 1719-ben meg is kapott, de az első állandó társulat megtelepedéséig és a kőszínház megépítéséig még több mint másfél évszázadot kellett várni.

Színészek a Hét pacsirta vendégfogadó kertjében

Markánsabban a XIX. század elején bontakozott ki Szeged színházi élete, amikor a városban rendszeresen megforduló hivatásos német együttesekkel közel egy időben megjelentek a „Nemzeti Jádzó Társaságok”, a magyar színjátszás jeles képviselői.

A század első évtizedeiben a kor neves színészei, többek között Déryné, Egressy Gábor, Szerdahelyi József játékában gyönyörködhettek a szegediek.

Színházépület hiányában változó helyszíneken léptek fel az egymást váltó vándortársulatok. Játszottak a felsővárosi templomban, a városháza emeleti nagytermében, később a felsővárosi kaszinóban, vagy a Hét pacsirta vendégfogadó kertjében és az új sétatéri nyári színkörben.

Bódészínház épült a vasúti talpfákból

Bódészínház: a mai Hági Étterem helyén állt

A negyvenes években a város vezetése állandó játszóhely és társulat megteremtésén fáradozott, azután 1856-ban végre megnyílhatott az első önálló színház, a korabeli nőegylet engedte át telkét a mai Hági Étterem helyén.

Az épületet a Szeged–Pest vasútépítkezésből kimaradt anyagokból emelték fel, tetőzet csak 1858 őszére került a kívül óriási barakkra emlékeztető otromba faépületre.

A több száz nézőt befogadó, karzattal és páholysorral is rendelkező építményt a szegediek elnéző szeretettel csak „bódészínháznak” becézték.

Ez az új, csúnyácska színházépület hozta el azonban a szegedi színészet első aranykorát, három évtizeden át sok kiváló művész játszott benne.

Amit a víz elvitt, a jó sors busásan pótolta

Szegeden 1878-ban megalakult a Színügyi Egylet és újra napirendre kerül a kőszínház felépítésének terve.

A természet azonban megakadályozta a végrehajtást, az 1879-es nagyárvíz átmenetileg elsodorta a színház ügyét is, végül a város újjáépítése során a Szegedre áramló hazai és nemzetközi segítség lehetővé tette egy impozáns kőszínház felépítését.

Szegednek 1900-ban 82 ezer 803 lakosa volt, a városban 31 ezer 64 szoba, 555 cseléd- és 239 fürdőszoba volt.

Az első kőszínház számára a lebontott vár helyén a Bástya, a Vörösmarty, a Deák Ferenc és a Wesselényi utca által határolt telket jelölték ki.

Az épületének megtervezésére a Monarchiában ismert színházépítő-páros, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi építészek irodája kapott megbízást. A legolcsóbb ajánlatot tévő Jiraszek Nándor és Krausz Lipót cégére bízták az 1800 férőhelyes színház megépítését.

Korabeli tudósítások szerint az épület kívül kékes hamuszínt kapott, belül vöröses aranyszínt. 1883 júniusában a budapesti Schlick-féle vasgyárból leszállították a vasfüggönyt, júliusban elhelyezték a nézőtéren a Szmollény Nándor és Böhm Antal asztalosok által készített székeket.

Augusztusban leszállította a Geschomer cég a bronz csillárt, szeptemberben már gázvilágítási próbát tartottak, a homlokzaton pedig elhelyezték a múzsák szobrait.

A színháznak először használt díszleteket vásároltak az éppen leégett bécsi Ringszínháztól.

Az épület, egyes források szerint 440 ezer ezüst forintba került, világítása, fűtése, felszereltsége a kor legfejlettebb technikai színvonalának felelt meg, jóllehet az impozáns, majd kétezer nézőt befogadó színházterem méretéhez viszonyítva a színpad, a kiszolgáló és közlekedő helyiségek, a foyer is aránytalanul kicsinek bizonyultak.

Az elkészült színház avatását 1883. október 14-én Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint Tisza Kálmán miniszterelnök és Tisza Lajos királyi biztos társaságában tartották meg. Az uralkodó és kísérete az ünnepi műsort a díszpáholyból nézte végig.

A víz adta, a tűz gyorsan el is vette

Nem sokáig élvezhette a szegedi közönség új kőszínházát: a megnyitást követően alig másfél év telt el, és az 1885. április 22-én keletkezett színpadi tűz rendkívüli pusztítást végzett, csaknem az egész nézőteret elporlasztotta.

A bécsi Fellner & Hellmer cég a korábbi tervet a nagyobb tűzbiztonság érdekében átalakította. Ennek megfelelően a színpad tetőzetét fa helyett vas fedélszékre helyezték. A tetőt megemelték, így az egész épület megjelenése kiérleltebb, gazdagabb lett.

A freskókkal, aranyozással gazdagon díszített belső tér férőhelyeit ezúttal 1500 nézőre csökkentették, közönségforgalmi, színpadi arányain jelentősen nem változtattak.

Az eredeti kivitelező, Jiraszek és Krausz cége bő másfél év alatt ismét színházat varázsolt a kiégett falakból, amely 1886. október 2-án újra megnyitotta kapuit, ekkor Tisza Kálmán tisztelte meg a nyitó díszelőadást jelenlétével.  

A Szegedi Nemzeti Színház épülete az átépítés után

A háborúkban sem mindig hallgatnak a múzsák

A vesztett első világháború, Trianon után a színházba járó kedv is megcsappant, gyakran üres széksorok tátonganak az anyagi terhekkel, válsággal küszködő színházban.

A legjobb műsorkínálat sem csalogatta be a nézőket. Igazgatók váltották egymást, a mélypontról csak lassan lendül át a színház.

Hiába jelent meg Molnár Ferenc a házi szerzők között, az operettek színpadán a népszerű Páger Antal és Patkós Irma, a színház bizonytalan helyzetére nem látszott más megoldás, minthogy a város „házi kezelésbe” vegye.

Ezért 1926 és 1931 között városi felügyelettel működött a színház. A gazdasági ügyeket intendáns, városi tisztviselő intézte. A válságot szigorú takarékossággal, létszámleépítéssel szerették volna megfékezni.

Az egymást követő művészeti vezetők olyan fiatal tehetségeket szerződtettek Szegedre, mint Jávor Pál, Neményi Lili, Rajz János, Dayka Margit és Kiss Manyi, valamint neves fővárosi művészeket – többek között Bajor Gizit, Uray Tivadart, Csortos Gyulát – hívták meg vendégjátékra. Közben a költséges operai részleget egy időre le is építették.

A házi kezelést rövid ideig tartó konzorcium váltotta fel majd újra visszatér a város a vállalkozó igazgatóval történő szerződéshez, de ez már a gazdasági világválság utáni konszolidációt jelezte.

1933–1939-ig Sziklai Jenő igazgatása hat évad alatt kiegyensúlyozott műsorpolitikájával elérte a színház stabilizálását, a nézőszám növekedését. Sziklai neves operett-szerzők, Kálmán Imre, Lehár Ferenc műveinek magyarországi ősbemutatóival országos figyelmet keltett.

Klebelsberg Kunó eredményes kultúrpolitikájának köszönhetően pedig a Dóm téren a harmincas években megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok, ahol olyan neves művészek lépet fel, mint Lehotay Árpád, Tőkés Anna, Csortos Gyula, Palló Imre, Németh Mária, Millos Aurél, vagy Gina Cigna és kapcsolták be Szegedet az európai szellemi vérkeringésbe.

Ennek a felívelő folyamatnak vetett véget a második világháború kitörése.

Ferenc Józseftől Göncz Árpádig a királyi páholyban

Ferenc Józseftől Göncz Árpádon át világhírű művészekig sokan megfordultak az elmúlt 135 évben a szegedi színház díszpáholyában. Itt foglalt helyet miniszter korában Dávid Ibolya és Torgyán József, Orbán Viktor viszont soha nem ült itt, csak a színpadon mondott beszédet. Korábban Rákosi Mátyás és Kádár János sem jött el egyetlen előadásra sem. Göncz Árpád viszont többször is megfordult a díszpáholyban.

Amikor még az országban dúltak a harcok, s a főváros ostroma meg sem kezdődött, Szegeden a front átvonulása után, 1944. október 11-ét követően, nyomban megkezdte működését a Városi Színház.

Bár az épületet számos belövés érte – az egyik a tetőn lévő víztartályt is átlyukasztotta, amelynek kiömlő vize az egész nézőteret és a folyosókat elárasztotta –, a kármentesítés hamar megtörtént, és a színház október 18-án, egy esztrádműsorral kaput nyitott.

1945-ben a város megkapta a volt Kolozsvári Nemzeti Színház felszerelését, augusztus 29-én pedig a Vallás és Közoktatási Minisztérium döntése alapján létrejött az ország harmadik állami kezelésű színháza, a Szegedi Állami Nemzeti Színház.

Az országos államosítást – 1949. augusztus elsejét – követően megszüntették a szegedi színház privilegizált helyzetét és javait szétosztották a többi vidéki színház között.

Így néz ki ma az 1986-ra felújított színház nézőtere

1977-ben már nem lehetett tovább halogatni a nagyszínház felújítását, amelynek egyre sürgetőbb jelei mutatkoztak. A színház prózai tagozata birtokba vette a frissen átépített Kisszínházat, az operatagozat számára pedig zenés színházzá alakították a teátrum mellett álló filmszínházat.

Az 1886-os újranyitástól számítva éppen 100 évvel később egy felújított, rekonstruált színházat adták át a nagyközönségnek 1986. október 4-én.

135 év – több száz híres színész és rendező

Tolnay Klári és Mentes József az Egy pohár víz című darabban Tolnay Klári és Mentes József az Egy pohár víz című darabban

A Szegedi Nemzeti Színháznak a műfajokban mindig széles volt a repertoárja, játszottak prózai színműveket, tragédiákat, vígjátékokat, operákat, operetteket, később musicalt és balettet is.

A társulatnak az elmúlt 135 évben számos híres színésze volt, és van jelenleg is.

Az 1910-es években fellépett itt Fedák Sári, Rátkai Márton, Hegedűs Gyula, a Tanácsköztársaság idején vezette a színtársulatot Juhász Gyula.

Később a Szegedi Nemzeti Színház deszkáin bizonyította tehetségét Bilicsi Tivadar, Jávor Pál, Ajtay Andor, Neményi Lili, Páger Antal, Dajka Margit, Rozsos István, Horváth Tivadar, György László, Kádár Flóra.

Az opera műfajában is voltak kiemelkedő tehetségek: Pataky Kálmán, Simándy József, Komlóssy Erzsébet, Gregor József.

Gregor Jószef és Gyimesi Kálmán a Figaro házasságában

A színházi zenekar egyik híres karmestere Vaszy Viktor, akinek ma már a róla elnevezett tér is őrzi az emlékét.

A színházépület szépsége pedig filmrendezőket is megihletett, forgattak itt színházi jeleneteket berliniek, szentpéterváriak, 1988-ban pedig az Oscar-díjas Szabó István Hanussen című filmjének több epizódját is itt vette fel.

Összeállította: Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Szegedi Nemzeti Színház színház