Szegeden 2018. október 8. 08:00 Forrás: Szegedi Tükör

Bálint, aki Borcsaként élte életét

Szeged és különösen a Széchenyi tér arculatát a nagy árvíz után épült paloták határozzák meg mind a mai napig. A házak pedig nemcsak falak és téglák, hanem családok történetei, sőt gyakran legendák is fűződnek hozzájuk. A Szegedi Tükör belvárostörténeti sorozatának ötödik fejezete.

A városházát és a mellette álló szürke bérházat Ferenc József császár lakta három napon keresztül, amikor 1883. október 14-én idelátogatott megtekinteni Szeged újjáépítését. – A jövetele is legendás: az állomásra érkezett királyi különvonattal. Negyvennyolc hintót hozott magával Bécsből a saját kocsiján kívül, amit négy fehér ló húzott.

– A paloták nemcsak téglák és falak, sok családi történet és megannyi legenda is – fogalmazott Mihály Illés idegenvezető

Sisi Szegeden

A leírások szerint száztizennégy hintó sorakozott fel egymás mögé az állomástól a Boldogasszony sugárúton, és vonult be a mai Zrínyi és Kelemen utcán a mai postapalotáig. Ott megkerülve a teret értek a mai szürke bérház elé – idézte fel a korabeli tudósítások alapján Mihály Illés idegenvezető, a Tourinform-iroda nyugalmazott igazgatója Ferenc József érkezését. Az uralkodó még szakácsokat is hozott magával, semmit nem bíztak a véletlenre. A városháza dísztermében rendezett ünnepséget számukra a város vezetősége, illetve ők is fogadásokat adtak. Sisi az Árpád-házi Szent Erzsébet Szegedi Nőegyletnek lett az elnök asszonya. A császárné 1898-as haláláig szinte minden évben járt Szegeden, támogatta a szegényházat és az árvaházat is.

A mostani Széchenyi tér 1883-ban, telis-tele vásározókkal (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: N8527)

Zsótérék Bálintja

A Zsótér-ház, a mai Szeged étterem épülete a szesz- és keményítőgyárhoz tartozott, amikor Zsótér János megvette. A fia, Andor volt már a családfő, amikor Mikszáth Kálmán 1879. március 11-én este hozzájuk indult. Az író-újságíró akkor ért vissza a rókusi vasúti töltésről, és látva, hogy ég a gázlámpa a városházán, előbb felment tájékoztatni a polgármestert és a nála lévő néhány képviselőt, hogy átcsapnak a hullámok, a város nem kerülheti el a pusztulást. Utána ment csak tovább a szomszédba a barátaihoz.

Zsótérék ebben a bizonytalan időben nem engedték el a szállására, amit a mai Dóm tér és Oskola utca sarki SZAB-székházban, az akkori Hungária Szállóban vett ki. Zsótér Andor invitálta, hogy töltse az éjszakát a családszobában, hozzátéve, „ott alszik a Borcsa is”. A szerkesztő elképedésére elmagyarázta a családfő, hogy nem cselédlányról van szó, hanem az ő Bálint fiukról. Korábban ugyanis a fiatalembereket nyolc-tizenhat évre vitték el katonának, és a családok úgy igyekeztek elrejteni és megmenteni fiaikat, hogy alliteráló lánynevet adtak neki, és lánynak is öltöztették. Így lett a Zsótérék Bálintjából Borcsa. És a név később is rajta ragadt.

Épül a mai városháza 1883 tavaszán (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: T10471)

Éhség

A Jerney-házban, amely a mai Széchenyi térről kivezet az Anna-kúthoz, elemi iskola működött. Móra Ferenc arról írta A másik csaló című novelláját, amiben az iskolások egy gazdag család jóvoltából mindennap tízóraira kapnak egy pohár tejet. Feltűnik azonban a tanítónak, hogy az egyik gyerek mindig kioson a bögréjével, a tanító azt gyanítja, hogy a fiú nem szereti a tejet és kiönti. Egy alkalommal utánaered, és látja, hogy a kapualjban egy nagykendős kislánynak adja oda a tejet. A kishúgának, aki még nála is éhesebb.

Az idegenvezető megjegyezte, Radnóti Miklós is lakott abban a házban; ott töltötte az első egyetemista telét 1930–31-ben egy ablak nélküli fűthetetlen szobában. Albérletében egy vaságy jelentette az egyetlen bútort. Később lakott a Jókai, majd a Liliom utcában is.

Három a Tisza

A Tisza Szállót 1886-ban avatták fel. Építésekor felmerült a későbbi üzemeltetőjében, Kass Jánosban (a néhai grafikusművész dédapja), hogy Metropol Szállónak nevezik el, miután Szeged metropolisz lett a Tisza partján. Ehelyett Kállay Albert megyei főispán ajánlotta a figyelmébe Tisza Lajos nevét, aki az árvíz utáni helyreállítást vezette, és nagy tiszteletnek örvendett a városban. Annak ellenére, hogy hátrányból indult 1879-ben, hiszen Tisza Kálmán miniszterelnök az öccseként nevezte ki kormánybiztosnak Szegedre, addig a király körüli miniszteri tisztséget töltötte be a kormányban. Mikszáth Kálmán vitriolosan meg is írta a Szegedi Naplóban, hogy a szerencsétlen várost három Tisza teszi tönkre: a miniszterelnök, a kormánybiztos, a harmadik meg a folyó.

Egyedül a nagyposta épülete árválkodott a főtérnek azon az oldalán 1883-ban (fotó: Letzter és társa; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: T10239)

Az én Szegedem

Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatalkorában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri a dombai.tunde@szeged.eu vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen.

Tisza irodája a mai Virág cukrászda épületében kapott helyet, és a deszki tüdőkórház helyén, a hajdani Gerliczy-kastélyban lakott. Onnan járt be mindennap lóháton. Hatalmas munkát végzett, többek között a Szegednek érkező adományok kezelése is hozzá tartozott. Sőt azt a sok száz pert is sikerült tárgyalásokkal elsimítania, amit a városrendezésben érintett ingatlantulajdonosok kezdeményeztek a város ellen az érdekeik sérelme miatt. Így kapta tehát a szálló a Tisza nevet, és a korábbi kormánybiztos meg is jelent az avatásán.

Attila koporsója

A vár maradványában egy ideig kocsma működött. A legenda szerint 1904 és 1917 között Tömörkény István onnan igazgatta a múzeumot. Gyakran előfordult állítólag, hogy napokig nem ment haza a mostani Tömörkény-gimnázium oldalában lévő lakására, hanem a vendéglátóhelyre beülve rendelt egy liter bort és néhány poharat, s kedélyesen elbeszélgetett a betérő atyafiakkal, így gyűjtötte az anyagot a novelláihoz. A nap végén felment aludni a múzeumi szobájába, reggel pedig a felesége bevitte neki az ingére a friss gallért és a mandzsettát.

A névadó szobra a Széchenyi téren, lábánál a hajókikötő oszloppal

– A Széchenyi téri Grünn Orbán-ház erkélye is legendás. Látni rajta egy harcost ábrázoló domborművet, amit alapásásnál találtak. Azt rebesgették róla, hogy Attila hun király koporsójának darabja, a szomszédos utcát azért is nevezték el Attiláról. A vizsgálatok kiderítették ugyan, hogy egy 18. századi vaskályha lemezéről van szó, ám a legenda fennmaradt – mondta Mihály Illés.

Hogy ne csak a tér palotáiról essék szó, érdemes megnézni a Széchenyi téren a névadó szobrának lábánál a hajókikötő oszlopát a vastag kötéllel. Arra utal Strobl Alajos 1914-es alkotása, hogy a gróf a Duna nevű gőzhajóval érkezett Szegedre 1833. szeptember 3-án délelőtt. Az újságok úgy adták hírül: Megjelent a Duna a Tiszán.

Impozáns dombormű a Grünn Orbán-ház erkélyén. Még ha nem is Attila koporsójáról való

A legenda szerint a szegedi maradi gondolkodású polgárok, amikor megtudták, hogy a gróf gőzhajóval jön, úri passziónak tartották az ötletét. Ezért Zsótér János a hajóácsaival olyan hajót építtetett, aminek a fedélzetén ökrök jártak körbe, mint a malomban, áttételekkel hajtva a lapátkerekeket. Ezzel mentek a gróf elé Magyarkanizsáig, ami mérhetetlenül felbosszantotta Széchenyit. Feldúltan sietett fel a szegedi folyópartról a városházára. A főteret látva megkérdezte a polgármestertől, mire használja, mire ő azt válaszolta: heti piacok és évente kétszer nagyvásárok tartására. Széchenyi dühösen rávágta: miért nem szántatja fel, és ülteti be kolompérral?

Belvárostörténet

(Folytatjuk.)

Dombai Tünde

Nyitóképünkön: Itt, a Jerney-házban játszódik Móra Ferenc A másik csaló című novellájának története

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Belváros helytörténet Széchenyi tér Szegedi Tükör Mihály Illés