Szegeden 2018. október 1. 08:04 Forrás: Szegedi Tükör

Állhatna a dóm Széchenyi vagy a Dugonics téren? Igen...

Mintha nem is telt volna el több mint száz év azóta, hogy a fogadalmi templom helyének kiválasztásáról elkezdtek vitatkozni a helybeliek. Ki a magánérdekét, ki más megfontolást szem előtt tartva kardoskodott egyik vagy másik helyszínért – míg végül győzött a pénztelenség. Városrésztörténeti sorozatában a Szegedi Tükör továbbra is Belvárost figyeli.

Ferenc József a 1879-es nagy árvíz pusztítása után szinte azonnal eljött Szegedre, hogy saját szemével győződjön meg arról: Magyarország második legnagyobb városát a Tisza áradása szinte teljesen elpusztította. Ekkor hirdette meg, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt!”. Négy évvel később, 1883 tavaszán-nyarán a város a királylátogatás lázában égett. Őfelsége az újjáépítés eredményeit tekintette meg, és erre a látogatásra készült mindenki. Mire a király ideért, kész lett az új városháza, az új kőszínház és az első állandó közúti híd. Mindenütt fásítottak, parkosítottak, utat köveztek.

– Ha a templom a Dugonics térre került volna, a mi régi házunk lehetett volna a plébánia – játszott el a gondolattal Simoncsics János

Mi lett volna, ha…

– A (hely)történetírásban nem létezik olyan, hogy mi lett volna, ha. De ha mégis eljátszunk a gondolattal, hogy a Dugonics térre épült volna a fogadalmi templom, akkor akár a Dáni utca sarki kúria, vagyis a mi házunk lehetett volna annak plébániája, az alatta lévő hatalmas borpincével együtt. Érdekesen mutatott volna a cégéren a benne üzemelő étterem ajtaja fölött: Vendéglő a miseborhoz – mosolyodott el Simoncsics János.

A püspök is lobbizott

– Ekkor vált aktuálissá az a döntés is, hogy hová építsék azt a monumentális templomot, amelynek felállításáról a szegediek 1880-ban fogadalmat tettek. A helykijelölő bizottság elé számos, a katedrális építésére alkalmas helyszín, ekkor még üres telek került terítékre – idézte fel a korabeli sajtótudósítások alapján Simoncsics János nyugdíjas művelődésiház-igazgató, aki régóta kutatja a helytörténetet. – Ilyen volt például a Sas (ma Feketesas) utca elején a mai vasúti igazgatóság telke, amit azért vetettek el, mert hogy nézne ki, hogy alig kétszáz méterre innen, ráadásul éppen szemben, a református egyház korábban épült, Schulek Frigyes tervezte kakasos temploma áll.

Állványerdőben a dóm az 1920-as évek második felében, előtte a belvárosi templom bontásakor előkerült Dömötör-torony (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: T 13170)

Volt olyan elképzelés is, hogy az Arany János utca–Stefánia–Kazinczy utca–Dózsa utca határolta tömbben legyen a templom, homlokzattal az Arany János utcára. Tervbe vették a Széchenyi téren a mai OTP helyét is, a sétányon, a Kárász utca tengelyében. Egy másik ötlet szerint kiszemelték a Tisza Szálló és a Belvárosi mozi helyének területét is, szemben a városházával. Ezt a helyszínt azért nem támogatták, mert a színház tőszomszédságában terült el, és rossz fényt vetett volna a szakralitásra, a hitéletre a közelben grasszáló lump csepűrágók és könnyűvérű nőcskék közelsége.

A Schulek Frigyes és Foerk Ernő tervezte székesegyház 1925 körül. (fotó: Liebmann Béla/a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: T 5145)

Az egykori Püspök-bazár (később Skála Áruház, meg a mai gödör) térségét Bonnaz Sándor csanádi püspök szorgalmazta, mert már jóval korábban megkapta a telket a várostól egy nőnevelő intézetnek, akkoriban pedig felajánlotta a területet a leendő katedrális számára. Tulajdonképpen a Püspök utca is ezért viseli ezt az elnevezést.

Küzdöttek a telektulajdonosok

Hasonlóképpen kerültek az érdeklődés középpontjába a Dugonics térre képzelt helyek is. Felmerült a Dugonics tér 12. alatti Maár–Krebsz-ház a Kárász utca tengelyében. Ez a mai Katolikus Közösségi Ház épülete. Szóba jött a Dugonics sétány déli során állott Reizner-ház telke is (ma Dugonics tér 11.), amelynek egyik végében nem sokkal korábban nyitották ki azt a széles utat, amelyet ma Petőfi Sándor sugárútként ismerünk, és a telek délnyugati szélességében pedig éppen ekkor jelölték ki és töltötték fel a kiskörutat. Ez a telek egyszeriben reprezentatív helye lett Szegednek. Ide épült később a tér egyik karakteres szecessziós épülete, a Forbáth-palota (később a BÁV-zálogházzal az aljában).

Ha a dóm a Dugonics téren épült volna fel (illusztrációk: Simoncsics János)

A Szegedi Híradó 1882. november 14-i tudósítása számolt be arról, hogy Szabó János tanácsnok – aki valószínűleg Móraváros képviselője lehetett, és mint ilyen a Dugonics téri helyszínt szorgalmazta – érdekes érveléssel élt a közgyűlési vitában a Széchenyi téri elhelyezéssel szemben. Eszerint: „Szegeden van a legszebb piacz az országban, s ő ezt a gyönyörű szép piacz kinézését nem akarja a templommal elrontani.” Egyúttal támogatta a Dugonics tér ötletét felvető Enghi Kispéter Imre bizottsági tag felvetését, de a javaslatát végül elvetették. Elutasították azt az ötletet is, hogy a Dugonics tér közepére, a reáltanodával (ma az egyetem rektori hivatala) szembe építsék föl a 3500 hívőt befogadó templomot.

De állhatna a Széchenyi téren, a Takaréktár utca helyén is

Az én Szegedem

Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatalkorában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri a dombai.tunde@szeged.eu vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen.

Létezett olyan szándék is, hogy ugyanitt, de a Kálvária utca tengelyében álljon a nagy katedrális. Nem sikerült lobbiznia sem Aigner Ödönnek, a Dugonics tér 8–9., sem a szomszéd özvegy Keméndy Nándornénak, a Dugonics tér 10. számú ház tulajdonosának sem a saját telkükért, pedig a tudósítások szerint mindegyik helykijelölő bizottsági ülésen megjelentek. Felajánlásuk hátterében az húzódhatott meg, hogy mások mellett ők sem kaptak magas kisajátítási összeget az ingatlanjukért a város körutas-sugárutas rendszerének kialakításakor.

Templomvédők és templomrombolók

Még 1903-ban is gyűrték egymást a városi tanácsban a „templomvédők”, akik ragaszkodtak a palánki Szent Dömötör-templomhoz (köztük Varga Ferenc apátplébános és Tömörkény István), illetve a „templomrombolók”, akik mindenképpen a palánki Templom térre képzelték a katedrálist (Pálfy Ferenc polgármester).

Figyelemreméltóan érvelt a vitában Szmollényi Nándor, a Felső Kereskedelmi Iskola tanára, helytörténész. Azt mondta: „a Dugonics tér nemcsak szűk, de a környezet miatt sem alkalmas a fogadalmi templom felépítésére... Nem hiszem, hogy erre a kis, méghozzá teljesen szabálytalan térre 3500 hívőre templomot lehessen építeni. Arról nem is szólok, hogy a királyi tábla épületét, Szeged egyik építészeti szépsége a 70-es évektől, teljesen elnyomná, szegény jó Dugonicsot pedig – ami ugyan mellékes – ismét vándorlásra kényszerítené”. Ezzel utalt arra, hogy a Dugonics-szobrot csak néhány évvel korábban helyezték át eredeti helyéről, a főreáltanoda kapuja elől a tér közepére. Innen származik a „möglépött, mint Dugonics” szállóige.

Vagy a Széchenyi téren, a városházával szemben?

– Végül győzött a pénztelenség. Ha az évtizedek alatt lassan gyűlő pénzt telekvásárlásra költötték volna, akkor magára a nagy katedrálisra nem maradt volna egy fillér sem. Ráadásul ha valahova máshová építették volna, akkor a belvárosi templomot előbb-utóbb fel kellett volna újítani, amire szintén nem jutott pénz. Ezért döntöttek úgy, hogy a már igen elhanyagolt, kopott, szinte romos palánki templomot és a hozzáépült, még elhanyagoltabb állapotban levő épületegyüttest (a piarista gimnáziumot, a rendházat és a plébániát) is lebontják – tette hozzá Simoncsics János. – Sokévi huzavona után végül is a fogadalmi templomot ott kezdték el építeni, ahol ma is áll: a régi Szent Dömötör-templom helyén. A fogadalomtétel és a templom felszentelése között éppen 50 év telt el.

És ha a Kárász utca végére, a Katolikus Ház helyére képzeljük?

Belvárostörténet

(Folytatjuk.)

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Belváros helytörténet Simoncsics János Szegedi Tükör