Hirdets
Szegeden 2018. szeptember 24. 08:10 Forrás: Szegedi Tükör

Sáros utca fölé épült meg a Sóhajok hídja

Négy évvel az 1879-es nagy árvíz pusztítása után Ferenc József visszatért a városba, hogy a saját szemével győződjön meg róla: Szeged szebb lett, mint volt. A városépítés addigra nem fejeződött be természetesen, de ünnepelhették az utakat, házakat, iskolákat, városházát, színházat, hidat. Városrésztörténeti sorozatát a Szegedi Tükör a belvárosban folytatja. A harmadik részben azokról az évekről olvashat, amikor mai arca kialakult.

– Soha nem látott iskolaépítés kezdődött a nagy árvíz után, ami az első világháborúig eltartott némi döcögéssel a tempóban. Akkor létesült a mai Radnóti, amely leánygimnáziumnak készült, ám időközben rájöttek, hogy a fiúknak mégis jobban kell. Erre építettek egy másik oktatási intézményt a Tisza-partra, a Szent Erzsébetet, a mai Tömörkény-gimnáziumot. Akkor húzták fel a polgári leányiskolát, a mai jogi kart, a polgári fiúiskolát az Árpád téren, amelyből a Kalmár Intézet lett. És így tovább: a Dózsa-iskolát, és egy újabbat a nagykörút és a Csongrádi sugárú sarkán – sétáltunk végig gondolatban a város oktatási intézményei között Simoncsics János nyugalmazott művelődésiház-igazgatóval, aki régóta kutat helytörténetet. Egyedül egyetemet nem kapott a város, bárhogy is akarta. Küldöttségeket menesztett a parlamentbe, hiába.

– Szeged mai arcát gyakorlatilag ma is az határozza meg, ami közvetlenül a nagy árvíz után létesült – mondta Simoncsics János

Fogadalmat tettek

A szegediek még 1880-ban fogadalmat tettek, hogy monumentális templomot emelnek. Az ígéret betartása 1883-ban vált aktuálissá. Helykijelölő bizottság alakult az ügyben, amelynek végeláthatatlan viták és lobbik kísérték a tevékenységét. A dómot végül fél évszázaddal a fogadalomtétel után szentelték fel. Helyének kiválasztásáról a következő részben olvashatnak érdekességeket.

Laktanyák, börtön

A vár városi birtokba adásának azt szabta a császár feltételéül, hogy a benne lévő börtön és kaszárnya másutt új épületbe költözik. Így jelöltek ki telket rengeteg pénzből a helyőrségi 46-os gyalogezrednek a Mars téren, huszárlaktanyának a Huszár utcában, utászlaktanyának a Hattyas soron, a honvédeknek a Honvéd téren, a tiszteknek a mai orvosegyetem területén. És ne felejtsük el a Csillag-börtönt és az államfogházat sem, amely ugyancsak a Mars téren kapott helyet.

Rakpart, színház, városháza

Nekikezdett a város a Tisza-partfal kiépítéséhez, kialakították a rakpartot az akkor még létező folyami hajóforgalom számára. A szegediek régi vágya is teljesült, mégpedig hogy legyen állandó kőszínházuk. Működött ugyan az árvíz előtt egy ideiglenes faszínház a mai Kelemen utcában, de azt az árhullám maga alá temette. 1883-ra ezek elkészültek, mint ahogyan a híd és az új városháza is.

A város első kőhídja a Tisza felett (fotó: Letzter és Társa; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből leltári szám: T10235)

Indóház

A dóménál kevésbé emlékezetes a nagyállomás története. Annak helyét sem sikerült vitáktól mentesen kijelölni. Az egyik lehetőség szerint a Pest–Szeged vasútvonal a mai Kálvária sugárúton futott volna be a Dugonics térig. Egy másik tervben az szerepelt, hogy a jelenlegi Kossuth Lajos sugárúton gördüljenek be a szerelvények. Végül a döntéshozók a várost megkerülő vonal mellett maradtak, és a vonatok végállomását a jelenlegi Indóház térre helyezték.

És amikor már látványossá vált a sikeres újjáépítés, Ferenc József ismét idelátogatott, hogy a saját szemével győződjön meg arról, hogy Szeged valóban szebb lett, mint volt.

Az udvartartásnak az úgynevezett bérházban, a városháza mostani szürke épületében rendezték be a szállását. Mivel az épületek környéke kövezés híján még saras volt, azokat az emeleten átjáróval kötötték össze, amit ma Sóhajok hídjaként emlegetünk. Így az uralkodó és kísérete száraz lábbal kelhetett át a lakosztályából a díszközgyűlésre. Este pedig ünnepi előadással nyílt meg az új színház.

Viták, perek

Természetesen a háttérben zajlott a csatornázás, az utcakövezés, a parkosítás, és egyre-másra töltötték fel a magántelkeket az épülő palotáknak, bérházaknak, családi házaknak. Nehéz dolgot bíztak a várostervezőkre, hiszen az utcák átrajzolásakor hozzá kellett nyúlniuk a magántelkekhez, amiből nagy viták és perek kerekedtek.

Az épülő Széchenyi tér 1882-ben. Állványerdőben a városháza (fotó: Letzter és Társa; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből leltári szám: T10197)

– Azt is szabályozták, hogy a Tisza Lajos körúton belül kétemeletes, azon túl alacsonyabbak nőhettek ki a földből. A gazdálkodóknak pedig előírták, hogy tíz-tizenkét típustervből válasszanak anyagi lehetőségeiknek megfelelően. Így születtek a napsugaras házak. A víz a Palánk városrész téglaépületeit kímélte meg, az ottani házak a későbbi városfejlesztésnek estek áldozatul.

A Széchenyi tér sarka a takarékpénztárral 1883-ban (fotó: Letzter és Társa; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből leltári szám: T10200)

A királylátogatásra magától értetődően nem fejeződött be a városépítés – hívta fel a figyelmet Simoncsics János. A millennium tiszteletére 1896-ban nyílt meg például a kultúrpalota, vagyis a múzeum. 1921-ben, a trianoni határok kijelölése után költözött egyetem a városba Kolozsvárról, az ottani intézmény jogutódjaként. Az egyes klinikák az akkor már elkészült oktatási és egészségügyi intézményekben kaptak ideiglenes helyet. A Juhász Gyula utcai mai közútszékházba a női klinika, a MÁV leszámító hivatal hatalmas épületét a bölcsészkar vette birtokba. A törvényszék helyére – amely átköltözött a Dugonics térről a Széchenyi térre – ugyancsak az egyetem került.

Előtérben a közúti híd, háttérben a színház készül (fotó: Letzter és Társa; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből leltári szám: T10201)

Gyakorlatilag ez a kép határozza meg Szeged mai arcát.

* * *

Belvárostörténet

1. rész – A tatárok után a kor virágzó nagyvárosa fejlődött ki: a vár jelentette Szegedet a középkorban
2. rész – Két méterrel megemelték a kubikosok Szegedet

A helyőrségi laktanyának alakítják ki a Mars teret (fotó: Letzter és Társa; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből leltári szám: T10203)

Az én Szegedem

Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatal korában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri a dombai.tunde@szeged.eu vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen.

(Folytatjuk. Nyitóképünkön: piacozókkal népesült be a Széchenyi tér (fotó: Letzter és Társa; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből leltári szám: T10211)

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Belváros helytörténet Móra Ferenc Múzeum Simoncsics János Szegedi Tükör