Szegeden 2018. szeptember 18. 08:24 Forrás: Szegedi Tükör

Két méterrel megemelték a kubikosok Szegedet

Pusztítás és élénk fejlődés váltotta egymást Szeged életében. Így volt ez 1879-ben is, amikor a Tisza elnyelte az utcákat és házakat. Lakói azonban hűek maradtak a folyóparthoz, és a sártengeren soha nem látott építkezésbe fogtak. Városrésztörténeti sorozatát a Szegedi Tükör a belvárosban folytatja, annak is a 139 évvel ezelőtti pusztulásával.

– A vár területén található középkori templomról nem tudjuk egészen pontosan megmondani, hogy mi is volt a titulusa. Gyanítjuk, hogy ez az a templom, amit Dugonics András Szent Örzsébet-templomnak nevezett. Később csak Mátyás király korabeli iratokban sorolják fel a (mai dóm helyén) Szent Dömötör, a (mai Osztróvszky utca és József Attila sugárút sarkán) Szent György plébánia és az alsóvárosi Szent Péter ispotály (szegények kórháza) mellett – idézte fel Horváth Ferenc régész-muzeológus. Annyira kevés a forrás a középkori Szegedről, hogy rengeteg még a kutatnivaló.

– A vár öt hektárt foglalt el a mai belváros helyén – mondta Horváth Ferenc régész

Vár a város alatt

– A vár megközelítőleg öthektáros területet foglalt el a mai belváros helyén. A Móra-múzeum előtti Tisza-parton látni az épület délkeleti saroktornyának kör alakú maradványát. Eredetileg 10–16 méter magasra nyúlhatott, a vár legnagyobb tornyának kell elképzelni. Innen indult a déli fal a mostani szökőkút múzeum felőli vége mentén, egészen a Vár utcán át a nagyposta sarkáig. A kettő között találjuk a déli várkaput, amit nemrég tártak fel a múzeum oldalában. A Vár és Deák Ferenc utca sarkán pedig az erődítménynek az a legrégibb épülete állt, ami valószínűleg középkori, a királyi ház lehetett, ahol az uralkodók megszálltak – mondta a régész.

Tenger a mai Dugonics tér felől (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: mfm- n8501)

– A nagyposta sarkától a Tisza Szálló irányában, a Vaszy Viktor térre vezető Wesselényi utca közepén állt a vár nyugati kapuja, a budai kapu. Onnan az egykori Juhász Gyula Művelődési Ház épületéig vezetett az egyenes nyugati fal. Ott egy újabb, megközelítőleg tizenhét méter átmérőjű újabb torony következett. Majd a Stefánia palotái és a Dankó Pista-szobor között, az úttest közepére esett az északi kaputorony. Innen egyenesen a Tiszáig, a legfelső úszóház vonaláig húzódott a fal, amit az északkeleti saroktorony zárt le.

Az 1879-es nagy árvíz után rögtön lebontották a vár nagy részét. Horváth Ferenc elmondta, az építményre régóta fájt a város foga, többször megpróbálták megszerezni, hogy a földdel tegyék egyenlővé. Az önkényeskedő, zsarnokoskodó Habsburg várparancsnokkal ugyanis rossz viszonyban álltak. A pusztító árhullám visszahúzódása után Ferenc József a szegedi látogatásán gesztusként a városnak adta a várat. Feltételt is szabott, mégpedig hogy a katonáknak új kaszárnyát építsenek; ez lett többek között a Mars téri huszárlaktanya.

A rondella még áll. A medrében és azon túl, Szatymazig a Tisza (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: mfm- n8515)

A vár kiürítése után a városnak első dolga volt, hogy lerombolta a falait. A sors iróniája, hogy éppen abban az évben alakult meg Pesten a Műemlékek Országos Bizottsága. Bár az alapítása későn jött, annyit mégis csak időben előírt, hogy Reizner János, a régész múzeumalapító igazgató leírást készíttessen az épületről. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az utolsó pillanatban egy csonkot meghagytak a várból. Ez azonban éppen a legfiatalabb része. Ha csak a középkori királyi házat megőrzik, lenne Szegednek egy ragyogó gótikus műemléke turistacsalogatónak.

Egy, csak egy legény

A pusztítás közepette egyetlen ember akadt, aki igyekezett megőrizni az értékeket. Kovács István építőmester megbízatás nélkül, önként figyelemmel kísérte a bontást, és nagy veszekedések árán, saját pénzéből is rááldozva megmentette a munkások csákánya alól, amit lehetett. Ezzel megalapozta a néhány éve a vármaradvány falai között létrehozott kőtárat, ami óriási fegyvertény. Ha nem teszi, a szegedi középkori építészetet teljesen felszámolják.

Hullámok a mai Dóm tér helyén (fotó: Klösz György; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: mfm-t10027)

Horváth Ferenc szerint művelt, olvasott embert kell elképzelni, aki tisztában volt vele, mi tűnik el, ha nem lép közbe. Neki köszönhetően ezerhétszáz kőtárgy került be a későbbi múzeumba. Köztük egy feliratos római kő, amiről megtudható például, hogy kereskedőkkel és utazókkal kapcsolatos szállítás folyt a város területén. Fennmaradtak római padlótéglák, begyűjtötte a török időkben elpusztult templomok faragványait is, amiket beépítettek a várfalakba. Megmenekültek román stílusú kődíszek, egy gótikus márvány szentségház, reneszánsz ablakkeretek. A gyűjtemény azóta gyarapodott: bekerültek például a Dömötör-templom szobrai és a legutolsó feltárások leletei.

Ami nem dőlt össze, azt is le kellett bontani (fotó: Klösz György; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: mfm-t10422)

A vár kutatásával sokáig csak elméleti történészek foglalkoztak, a régészek nem. Addig, amíg a vár központjában lévő templom maradványai nem kerültek elő egy építkezésnél, nem is létezett középkori régészet Szegeden, épp csak leletmentés. Ez volt az első komoly ásatás. Azóta azonban több helyen zajlott feltárás, és Horváth Ferenc reméli, a jövőben sem lesz mostoha helyzete a középkornak.

Sártenger

– A város 95 százalékát elpusztította a nagy árvíz. Csak a magaslatokon maradtak meg téglaépületek. Amit nem sodort el az árhullám 1879. március 12-én, az összerogyott augusztusig, amíg a víz bent állt Szegeden. Akkorra tudták lecsapolni a sártengert. El lehet képzelni, milyen élet lehetett a romokkal, békakuruttyolással, szúnyogokkal, oszladozó állattetemekkel, bűzzel – vette át a szót Simoncsics János nyugalmazott művelődésiház-igazgató, aki régóta kutat helytörténetet.

Mindezek ellenére a város lakói hűek maradtak a Tisza-parthoz, bár felmerült, hogy a magasabb fekvésű Szatymaz közelében építik fel újra. Közben kinevezte a császár Tisza Lajost kormánybiztosnak, aki az új Zsótér-ház emeletére költözött be munkatartásaival, onnan irányította a helyreállítást.

Feltöltéssel emelték ki a várost a kubikosok a vízből (fotó: Letzter és Társa; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: mfm-t10441)

Soha nem látott építkezés kezdődött. Az egész ország, sőt Európa összefogott a támogatás érdekében. Elsősorban Párizs körutas-sugárutas rendszere szolgált alapul az európai színvonalú várostervező, Lechner Lajos munkájához. Első lépcsőben feltöltötték a leendő körutak és sugárutak helyét, amit később a telektulajdonosok is követtek. Így emelkedett meg másfél-két méterrel a város. Látni még mélyebb területeket, hiszen a Széchenyi és a Lechner tér vagy a klinikakert jóval a környező utcák szintje alatt terül el. A földet Öthalomról teherhordó hajók szállították be a „tengeren”.

(Folytatjuk. Nyitóképünkön a vár bontása látható 1881. január 18-án fotó: Lauscher Lipót; a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből, leltári szám: mfm-t 10172)

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Belváros helytörténet Móra Ferenc Múzeum Szegedi Tükör