Szegeden 2018. szeptember 17. 08:29

Rőtsárga sugarak, szőke könnyek

Szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, Szegeden. Lassan lopakodik felém nesztelen az ősz. Lassan lélegzem, mélyeket.

Szeged. Évszázadok alatt várossá nőtt falu. Talán inkább fordítva történhetett? Isten tudja. Szorgos falvakból olvadt nagyvárossá a település. Az Alföld asztallap rónájából ég felé törő, kéttornyú alakzat. Egekbe kapaszkodó két kéz, amely mutatja az irányt és a célt. A Fogadalom városa.

Szeged. Kulturális fellegvár, egyetemi központ, fürdőváros, megyeszékhely – a szülővárosom. Az erdélyi sóbányák kincseinek folyami átrakodóhelye. Rakparttal, sóházakkal és uszályokkal. Szőke Tiszával, barna menyecskékkel és kacér, kék éggel. Egy város telehintve lombokkal, fasorokkal és méltóságteljes palotákkal. Tudásra szomjazó fiatalok és sokat megélt idős emberek harmóniája. Egységgé simuló eklektika – a város egyik jellemző vonása.

Szeged. Rőtsárga sugaraktól felragyogó Széchenyi térrel, életforgatagos Kárász utcával. Platánsor kétfelől, középen galambfehér hajú bácsika, görbe bottal lépdegél. A város főterét legszebb szobraink csokra ékesíti. Az építő és romboló Tisza hullámzik. Pásztor János álmodta hibátlan ívekbe allegorikus alakjait. A tér kövein egykoron Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula és Bálint Sándor lépdelt. Irodalmi távlatok.

Milyen hangulatos Szeged! Nyárvégi, be nem teljesült vágyakozások sóhajaival. Szeptemberi hajnalok ködöt párolgó, észrevétlen békülő gondolataival és tenni akarásaival. Tereink virágágyasai a nyugtalan lélek számára megvetett vánkosok. Megpihenés. Iskolák, templomok és tornyok. Alsóvároson néhány ősrégi, napsugaras oromdísz, a város túlsó végén lakótelepek mértani tömbjei. Az emeletes házak szögletes ablakszemein szeptember első könnyei csillognak.

Milyen szép ez a nagy évszakkörforgó megint. Majdnem ősz van, de nem, ez még nyárutó. Fesztiválok még ilyenkor is vannak Szegeden, sőt. De érezhetően készülődnek vándoraink. Tollak a magasban, lent szürke galambok csipegetik a kiflicsücsköt. Ütemes madártipegés a megújuló újszegedi korzón. Ujjé, a ligetben!

Milyen lüktető az emberélet mindig. Megszületünk, felcseperedünk, és elhisszük, hogy mi szabhatunk irányt az Egésznek. Szegeden szabadon. A Tisza egy csöppjében tengerszép délibáb a nyár végén. Lenn a folyóparton apró homokszemekből szőke könnyek peregnek. Egy eltévedt bogár cikáz odafenn, szürke harcsa tátog a mélyben. Csöndesedünk.

Attila valahol a meder mélyén alszik. Valahol. A hűvösre forduló éjszakákon boszorkányok szelik át a feketeséget. Szeged alatt, a szigetnél...

Szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, Szegeden. Lassan lopakodik felém nesztelen az ősz.

Lassan lélegzem, mélyeket.

Szeptember van.

Örök szépség.

Tóth A. Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet ősz