• Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • A tatárok után a kor virágzó nagyvárosa fejlődött ki: a vár jelentette Szegedet a középkorban
Szegeden 2018. szeptember 9. 10:12 Forrás: Szegedi Tükör

A tatárok után a kor virágzó nagyvárosa fejlődött ki: a vár jelentette Szegedet a középkorban

Szeged városa a középkorban, amióta megépült, egyet jelentett a várával. Kialakulását a nagy pusztításoknak és az azokat követő fellendülésnek köszönheti. A tatárdúlás után Budával azonos jogokat élvező mezővárossá fejlődött. Városrésztörténeti sorozatát a Szegedi Tükör a Belvárossal, annak is a kialakulásával folytatja.

– A IX. és X. század óta megszakítás nélkül lakják Szeged területét, sőt még régebben. Folyamatosan feltöltődött, az árvizek után pedig állandóan magasították. Manapság ha régészként kíváncsi valaki, kik népesítették be kétezer éve, két-három méterre is le kell ásnia legalább. Tovább nehezíti a dolgát, hogy sűrűn beépített belvárosról beszélünk – mutatta a Móra-múzeum mögötti templomromnál Horváth Ferenc történész-muzeológus.

Éppen ezért amit Szeged előzményeiről tudunk, abból nagyon kevés származik a feltárásokból. Inkább az írott forrásokra hagyatkozhatunk, amelyek közül az első a görög földrajztudós, Ptolemaiosz időszámításunk szerint II. századból való feljegyzése. Azt rajzolta le, hogy a Tisza közelében létezik egy Partiszkon nevű város. Előtte a kelták lakták, talán rövid ideig dákok is, a rómaiak idejében itt, a tiszai gázlónál karavánút kötötte össze a Dunántúlt és Erdélyt, azaz Dacia provinciát. De erre vezetett a hadiút Belgrád felől Budára is. Ezeknek régészeti emlékei a vár bontásakor előkerültek.

Képek csak a törökdúlás utáni időkből maradtak fenn Szegedről és váráról

Nem kiemelkedő település

A következő időszakban, aki csak megfordult a Kárpát-medencében, valamennyi népvándorlás kori nép előfordult: a hunok, gepidák, szarmaták, roxolánok, jazigok, az utolsó hullámmal a késő avarok. Utóbbiak néhány sírját a színház pincéjében tárták fel; ezeket jóval magasabban, nagyjából másfél méterre a felszín alatt találták meg. A magyar törzsek is egészen biztosan megszálltak itt a honfoglalás után. A nyomukat a beépítettség miatt a Belvárosban nehéz kutatni, de a Csongrádi út végén és Algyőn tártak fel erre utaló leleteket.

– A nagy pusztításokat mindig lendületes fejlődés követte Szeged történetében – mondta Horváth Ferenc régész

Három sziget a mocsárban

A Tisza–Maros összefolyásánál emelkedett ki a település szigeteken, körülötte mocsár terült el. Nagyon alkalmasnak mutatkozott megtelepedésre és a védelmi szempontok érvényesítésére. Erősítette a tiszai átkelő, illetve az ellenőrzött sókirakodó hely a Maros-torkolattól délre, a mai Belvedere közelében. Mivel a só hallatlan értéket képezett, katonai biztosításra volt szükség, ezért folyamatosan számon tartott pont lehetett.

Később megépült a királyi vár, majd alatta – közép-európai mintára – világi települések jöttek létre. Kialakult a későbbi Palánk és Felsőváros; utóbbit, királynéi birtok lévén, Asszonyfalvának nevezték. Ezen a három szigeten épült fel Szeged. Ennek következtében eleinte a várost a vár és az azt övező épületek jelentették. Később a török időkig kialakult a Palánk, Középváros, a Tisza Lajos körúttól keletre a Tisza felé, Felsőváros. Miután az addigi Alsóváros, vagyis a Palánk összenőtt a városmaggal, tolódott az Alsóváros elnevezés a mai helyére. Alsóvároson a ferencesek temploma, a Palánkban a Szent Dömötör-templom megmaradt tornya és a várbeli templom a város három legrégebbi építménye.

– Szeged mint város nem jelenik meg az írott forrásokban, csak viszonylag későn, a XII. század végén említik először. És ez nem véletlen, ugyanis nem lehetett kiemelkedő fontosságú település. Megyénk első központja Csongrád volt, a fekete vár, ahogy Anonymus nevezte. Azon az ezüstlapra vésett atlaszon is csak két helységgel – Csanáddal és Csongráddal – szerepel a megyénk, amelyhez Al-Idrisi marokkói herceg 1154-ig évtizedeken át gyűjtötte az információkat. Ezen a világtérképen csak olyanok adatokat tüntetett fel, amit két utazó is megerősített – tette hozzá a régész.

Igazgatási, kereskedelmi központ

Szeged első okleveles említései az 1100-as évek végéről származnak. A város történetében jelentős választóvonalat jelentett a tatárjárás, de általánosságban is elmondható, hogy a nagy katasztrófák mindig fellendüléssel párosultak. A tatárjárásig Szegeden mindössze egyházi, főesperesi központ létezett, és a római kor óta hallatlan fontosságú sószállítás kötődött ide. A Maroson leúsztatott sót itt rakták ki, osztották el. Ez királyi monopóliumnak számított.

Miután a tatárok a csongrádi igazgatási központot elpusztították, az átkerült Szegedre, az egyházi és sóközpont mellé. Ennek köszönhetően hihetetlenül gyors fejlődés indult el. Ezt onnan is tudjuk, hogy IV. Béla adományokat ad 1242–47 között, külföldi hospeseket, vendégeket telepített be, ugyanis a tatárok a megye lakosságának és településeinek háromnegyedét elpusztították. Ezzel Szeged a királyi szabad városokhoz hasonló helyzetbe került, bár törvényt erről csak jóval később hoztak. Birtokokat kapott: Tápét és Vártót. A behívott hospesek kollektív nemességet szerezhettek, vagyis birtokot fogadhattak el.

Az egykori Szent Dömötör-templom bontásakor találták meg a Dömötör-tornyot a mai Dóm téren (fotó 1929-ből: Fortepan/Kozma János)

– Óriási kereskedelmi központtá fejlődik Szeged a XIV–XV. századra, 7500-8000 ezer lelkes mezőváros lett. (Budának volt Mátyás király alatt közel tízezer lakosa.) Királyi vár létesül, a hozzá tartozó várbirtokokkal. Nem tudjuk, mikor, de királyi vár épült a jelenlegi vármaradvány környékén; történészek szerint a XIII. század végén, bár okleveles adatok csak a XIV. század elejéről maradtak fenn. Ettől kezdve a város a királyok látómezejébe került: alig maradt olyan uralkodó, aki 1526 előtt ne látogatott volna ide. A Hunyadiaknak különösen a kedvenc tartózkodási helyük volt – fűzte hozzá Horváth Ferenc.

Nehéz a dolguk a régészeknek, ha a város legrégebbi nyomait keresik. Két-három méterre is le kell ásniuk a feltöltések miatt (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

Királyi vár

– A királyi vár kinézetéről nem őrződött meg képi ábrázolás; az első képek 1686 után, a török alóli felszabadulást követően készültek. Francia és olasz hadmérnökök rajzolták meg az akkori erődítmény alaprajzát, látképét. Egyes történészek szerint azt már a törökök építették, de én biztosra veszem, hogy esetleg csak hozzáépíthettek, hiszen írásos források szólnak a nagy építkezésekről. Az építmény külseje, stílusa és még számos érv utal arra, hogy valamikor a XV–XVI. században nagyon komolyan átalakítják. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1444-ben óriási földrengés pusztított, romba dőltek a templomok, nyilván súlyosan megrongálódott a vár is, ennek lehetett a következménye egy nagyobb arányú újjáépítés. Ez is beleillik a rombolás–fellendülés sorozatba. Valószínűleg a Hunyadiak alatt, de még mindenképpen 1526 előtt a későbbi ábrázolásokhoz hasonló vár jött létre. Erre utalnak az ásatásaink is – érvelt a szakember.

(illusztráció: Firbás Térkép)

A végső törést 1526 hozza, amikor a törökök felgyújtják, elfoglalják a várost és a várat, és 1543-ban végleg berendezkednek. Akkoriban Szeged mezőváros, lovat, szarvasmarhát tartanak. Igen jelentősnek számított a bortermelésük; a Szerémségben (a Vajdaság nyugati részén) rendelkeztek földekkel, a kitűnő termést egészen Kis-Lengyelországig (az ország déli régiója) szállították. A marhákat pedig lábon hajtották a németországi Nürnberg irányába. A növénytermesztés szintén nagyon fejlett volt; a város saját ellátásában játszott fontos szerepet. A XIII. második felétől a kézműveseket is szívja magába Szeged. Heti vásárokat engedélyez a király Felsővároson és a vár előtti téren.

(Folytatjuk.)

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Belváros helytörténet Szegedi Tükör