Szegeden 2018. augusztus 28. 10:38 Forrás: Szegedi Tükör

Fényirdák és fotográfusok a hőskorból

1879 áprilisában arról írtak, hogy fényképíró érkezett Szegedre, aki egy tágas ladikban állította fel a műszereit. A Szegedi Tükör időutazása.

Szegeden 1859-ben nyílt meg az első fényképészműterem. A fotográfia ettől kezdve egyre nagyobb mértékben hozzátartozott Szeged életéhez, megörökítve az itt élő embereket, dokumentálva a városkép alakulását, a közösség számára fontos örömteli és tragikus eseményeket. A városban az Amerikából hazajött Debrecenyi Ignác nyitotta meg az első fényirdát. Ugyanekkor már dolgozott az első amatőr fényképész is, a gyógyszerész képzettségű Rohrbach Antal, aki a kor műszaki bravúrjának számító vasúti híd építésének krónikása volt. Munkájának elismeréseképpen a francia hídépítő társaság a cég külhoni munkáinak dokumentálásával is Rohrbachot bízta meg.

Szabó Antal szegedi tábornok. Bietler Ferenc felvétele, 1865. (a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_t19701)

Sorra nyíló napfényműtermek

Bár Debrecenyi Ignác nyitotta meg az első fényirdát Szegeden a Palánkban, a Révai utca 18. szám alatt, 1864-től már nem volt hír róla, egészen kilencvenéves korában bekövetkezett haláláig. Valószínűleg nem bírt lépést tartani az időközben megnyíló napfényműtermekkel. Debrecenyi Ignác egy külterületi kézbesítői állomás jövedelméből élt.

Landau Alajos fotója, 1870 körül (a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_t15142)

Művészet, kézügyesség, kémia

Az első napfényműtermet a festő Landau Alajos építette. Művészi látásmódra, kézügyességre és nem kis mértékű vegyészeti tudásra is szükség volt. Kezdetben ugyanis a kallódiumos nedveslemez negatívot még a fotográfus maga készítette el közvetlenül a felvétel előtt, a pozitív kép albuminpapírját is a fényképész érzékenyítette felhasználáskor. A műtermen kívüli felvételekhez egész laboratóriumot vitt magával.

A mai Tisza Lajos körút a Dugonics tér felől. Letzter Lázár 1882-es felvétele (a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_t23763)

Fotógráfusok a XIX. század végéről

Landau Alajos
Szegeden az első állandó fényképészeti üvegműtermet Landau Alajos nyitotta meg 1862-ben a Búza téren a Korda–Dáni-házban (Dáni utca 7.). Landau a bécsi akadémián tanult, 1859-ben költözött Szegedre, a reáltanodában rajzot és szépírást oktatott. Az 1862-es szünidő alatt sajátította el a fényképezést. 1870-ben visszavonult a fényképészettől, ezután csak a rajztanításnak élt.

Bietler Ferenc
Bietler Ferencnek a Széchenyi tér 152. szám alatti Rieger-házban volt az első műterme 1864 és 1866 között. 1869-ben új napfényműtermet épített a színház mellett, a Könyök utca 308. szám alatt (a mai Kölcsey és Kelemen utca torkolata helyén).

Letzter Lázár
Letzter Lázár 1832-ben Kassán született, felesége Schiff Sarolta. Letzter Lázár műtermét Letzter L. királyi udvari fényképész név alatt a Kárász utcán a Madár-féle ház második emeletén nyitotta meg (Kárász utca 8.). 1882-ben a főkapitány tudni akarta, alkalmas-e a színház teteje tűzjelző állomás létesítésére. Megbízta Letztert Szeged látképének elkészítésével. A felvételek a színház zsinórpadlásának tetejéről, a város legmagasabb pontjáról készültek.

Keglovich Emil
Keglovich Emil feltehetően Letzteréknél tanulta a fényképészetet. 1882-ben már a Letzter és Társa cég művezetője, majd 1888-tól a Letzter és Keglovich cég egyik tulajdonosa. 1891-ben feleségül vette Till Herminát, Till József tekintélyes szegedi kereskedő leányát. 1892-től a Kölcsey utca 8. szám alatti műterem egyedüli tulajdonosa. 1897-ben műtermét a Klauzál tér 7. szám alá, a Wagner-házba költöztette. Munkássága elismertségét jelzi, hogy halála után is a Keglovich céget bízta meg a városi tanács 1913-ban a lebontásra ítélt Szent Dömötör-templom fényképezésével.

Brenner testvérek
A fővárosi Brenner testvérek, Sarolta és Viktor 1898-ban vették bérbe a Kölcsey utcai volt Keglovich műtermet. Brenner Sarolta Regina 1901-ben Szegeden kötött házasságot Lintner Ferenc fényképésszel. Brenner Viktor Hugó 1904-ben Szegeden házasodott, felesége Grasselli Sarolta. 1908-ban a cég új műtermet építtet a Jókai utca 3. szám alatt, ahová 1909-ban áttelepítette a főüzletét, és 1910 nyarán a Kölcsey utcai végleg megszűnt.

Nagy előrelépés volt az 1880-as években elterjedt, készen kapható zselatinos szárazlemez negatív használata. A fényképkészítés könnyebbé vált, ugyanakkor a társadalom számos rétegében elfogadottá, sőt megfizethetővé vált a képírásnak ez a módja. A XIX. század végén pedig a fényképes igazolványok megjelenése a mindennapokban is nélkülözhetetlenné tette a fényképet.

Tisza-híd a rakparttal Újszeged felől. Keglovich Emil felvétele, 1900. (a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_t25964)

Megbecsült polgárok

A több mint fél évszázadon átívelő időszak Szeged életében fontos korszak volt, az árvíz utáni újjáépítés modern nagyvárost teremtett, ezt nyomon követhetjük többek között a viseletben is. Ezen időszak alatt mintegy negyvenöt fényképészműterem dokumentálta a város változó arcát, a Brenner Testvérek cég húsz évig, Keglovich Emil harminc évig működött.

Gróf Endre, 1900-ban a Brenner testvérek műtermében (a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_t15062)

A fotográfusok megbecsült polgárai voltak a város társadalmának. Munkájuk nyomán olyan sajátos, újfajta forrásanyag született, amelyeket nem nélkülözhetnek a helytörténet kutatói és a múltat megismerni vágyók.

Szabó C. Szilárd

(Forrás: Szeged fotótörténete 1859–1913)

Nyitóképünkön: A Széchenyi tér a nagy árvíz idején. Klösz György felvétele, 1879. (a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_t25477)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: fotó fotózás helytörténet Szegedi Tükör