Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2018. augusztus 27. 08:04 Forrás: Szegedi Tükör

Mocsáron nőtt ki Mestörhögy, Aszalóvőgy, Hernyós és Teás

Képriport
Télen jégpálya, tavasszal bűzös mocsár, nyáron feneketlen portenger – írta a területről 1932-ben Halász Pál plébános. Szegény munkások, iparosok, földművesek népesítették be. Mára egyre tetszetősebb, ám közösségi háza továbbra sincs. Városrésztörténeti sorozatát a Szegedi Tükör Móravárossal folytatja.

Hirdetés

– 1986-ban jöttünk lakni Móravárosba, kertvárosias környékre vágytunk. Persze akkor még nem így néztek ki az utcák és a házak. Egy régi utazó szavai jutnak eszembe: „az utcák sárosak, és a templomhoz vezetnek”. Kis túlzással, de ilyen volt a mi Lendvai utcánk is. Ahogy az idősek helyét kezdték átvenni a fiatalok, felújították a döngölt salakra felhúzott épületeket – gondolt vissza Csiszár Sándor, a Móravárosért Egyesület elnöke.

Csiszár Sándor sziszifuszi munkát végez, hogy közösséget építsen Móravárosban. Kattintson nyitóképünkre, és nézze meg móravárosi galériánkat, amelyben archív fotókat is talál! Mai, színes képeinket Szabó Luca fényképezte, a fekete-fehér fotók a Fortepan gyűjteményéből valók)

Nincs központja

A közösség ezer sebből vérzik. A civil szervezet vezetője azt mondja, az idősek egyre kevesebben maradnak, a fiatalokat nagyon nehéz bevonni bármibe. És mert korábban az itteni gyárak alakították a kulturális életet saját programjaikkal és kultúrtermükkel, bezárásukkal a lakosság körében a „móravárosiság” nem alakult ki, annak ellenére, hogy régi városrészről beszélünk. Nem jött létre sem városrészi központ, sem kultúrház. Ha rendezvényt szerveznek, a templom közösségi háza vagy egy vendéglátóhely jöhet szóba. Családi napot a Kálvária téren rendeztek, amely a városrészt határolja. A Vadaspark lakópark is a területhez tartozik, mégis elkülönül.

A kápolna helyén a civilek emeltek keresztet a Kálvária-dombon

Egyesületüket nyolc éve alapították. Szerveztek Móravárosi Esték előadás-sorozatot, keresztet állítottak a Kálvária-dombon, Móraváros címmel lapot adnak ki. Évente invitálnak Móravárosi Napokra szeptemberben a Sándor Csikar Grundon ebéddel, focival, a móravárosi középiskolában pingpongversennyel. A sporton keresztül is igyekeznek megszólítani a környékbeli fiatalokat. A Móravárosi-Kinizsi Sportkör Egyesület futballszakosztálya mellett négy éve megalakították a pingpongosokét. Évente meghirdetnek a városrészben egy egynapos kirándulást, idén Szekszárdon és Gemencen jártak.

Móra Balázs főbíró

Bálint Sándor írta a városrész elnevezéséről, hogy talán Móra Balázs főbíró idejére (1676) megy vissza, akinek cölöpökkel védett nemesi kúriája állt a környéken valahol. A néprajztudós hozzátette, Móraváros vízállásos, nádas földje évszázadokon át nyilvánvalóan lakatlan volt. Legföljebb hátságain alakultak ki kertek, szőlők. Ilyen volt a XVIII. században emlegetett, de a név után feltétlenül még a középkorban telepített Betlehem a mai Rákóczi utca nyugati részén, továbbá a Mestörhögy, nyilván az alsóvárosi templomtól északnyugatra. Az Aszalóhögy, olykor Aszalóvőgy, röviden Aszaló nagyjából a mai Kálvária sor és Korda sor szögében terült el. Az első világháború után Ottovay telep néven épült be. Ettől délre terült el a ma már szintén beépített Hernyós kertség. A körtöltéstől, a budapesti és szabadkai vasútvonaltól bezárt kis háromszögletű részének viszont Teás a neve.

Háttérben a Kálvária-kápolna 1935-ben (fotó: Fortepan/Fődi Gábor)

A Cserepes sor a régi fazekasok, népiesen cserepesek hajlékára, illetőleg munkahelyére emlékeztet. Nem véletlen, hogy a város legnagyobb téglagyára a XIX. század folyamán itt bontakozott ki. A nagykörút és a Kálvária sugárút találkozásánál volt a katolikus és görögkeleti, később még a zsidó temető. Az 1831. évi kolerajárvány után a Kálváriát és a temetőket mostani helyükre telepítették. Az így felszabaduló területeket és szomszédos szántóföldeket házhelynek osztották ki.

A családi település nyomait őrzik Móraváros utcanevei: Móra, Szekeres, Hajnal (ennek félreértéséből született az árvíz után az ellentétes, a szegedi népnyelvben ismeretlen Alkony), Farkas, Katona, Csillag, Fölhő, Kormányos, Faragó utca. A Vörösács, Nömöstakács utca itt élő iparosok nevét őrizte meg. A nagy árvíz után változtatták át a neveket e-ző alakra. Akkor lett a régebbi Gyöp utcából Gép. Móravárosban települtek le a város legszegényebb családjai, amelyekből az agrárproletár: kubikos, téglagyári munkás és gyári munkás (téglagyár, dohánygyár, kendergyár, paprikamunka), napszámos, máról holnapra tengődő rétegek kerültek később ki, akik leghamarabb ébredtek emberi elhagyatottságuk tudatára.

Feneketlen portenger

Halász Pál plébános 1932-ben azt jegyezte fel: „Ez a rideg valóság: derék, becsületes nép lakja Móravárost. Nagy részük földműves, földmunkás, kisiparos, gyári munkás. A legtöbbje azt a munkát folytatja itt csöndben, békességben, amelyet az ősei kezdtek. Ez a lakosság soha nem kért munkájáért mást a várostól, csak azt, hogy vegye gondozásba ezt a városrészt, szüntesse meg végre azokat az állapotokat, amelyek megnehezítik és megkeserítik az egész Móraváros életét.

A városrész mély fekvésű, és így legjobban ki van téve a talajvíz könyörtelen pusztításának. Ősztől késő tavaszig sok évtized óta víz alatt áll ez a külön kis város. Tavasszal, amikor szökőárszerűen tör föl a föld alól a talajvíz, ingoványteleppé változik át. Szélső utcái teljesen víz alá kerülnek, bűzös mocsarak és baktériumtól hemzsegő tavak keletkeznek az utcákon a házak előtt, a házak udvarában, sőt a házak lakószobáiban is.

Annó gyerekeknek készült KRESZ-tanpálya is volt Móravárosban

A nyár – ha száraz – annyi enyhülést hoz, hogy a mocsarak helyét feneketlen portenger foglalja el. Amint azonban egy kis eső esik, újra előtűnnek a mocsarak, úgyhogy az utcákban közlekedni, sőt igen sok »ideiglenes« házban lakni is lehetetlenség. Ősszel az esőzések ismét tengerré változtatják át a terepet. Ez aztán így tart a tél beálltáig, mikor végre maga a jótékony természet szünteti meg a tarthatatlan állapotot, úgy, hogy a tavakat, mocsarakat, ingoványokat, sártengereket egyetlen hatalmas jégpályává fagyasztja.

Ezeken az állapotokon szeretne mindenáron változtatni Móraváros népe. Kitartással várja azt az időt, amikor a többször és több felől megnyilatkozó jóakarat végre látható eredményekben is kifejezésre jut. Mert Móravárosban önmaguktól adódnak a fejlődési lehetőségek, és Móraváros fejlődni akar...”

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Móraváros Szegedi Tükör
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés