Hirdetés
Művház 2018. augusztus 23. 19:45

Csapatás és szakítás, na meg a konfettieső: erősen kezdett a SZIN

Képriport
Majka kirúgta Curtist, Wilkinsonra mindenki ugrált, a Punnany szokás szerint dögunalom volt, Sister Bliss pedig még mindig hisz abban, hogy Isten egy DJ. Megmondjuk, milyen volt a SZIN első napja.

A kedd esti beköltözős buli után szerdán már teljes kapacitásával elindult a SZIN, megnyílt az összes színpad, sátor és minden olyan hely, ahol bulizni, enni, inni, szórakozni, művelődni és tájékozódni lehet.

A legelső koncertet a nagyszínpadon a The Bluebay Foxes adta, szikrázó napsütésben, rekkenő hőségben, és mintegy húsz nézőnek. Egyrészt nagyon menő dolog megnyitni egy fesztivált, másrészt végtelenül hálátlan feladat nyáron 17 órakor zenélni a legnagyobb hőségben. Ettől függetlenül a The Bluebay Foxes úgy játszott, mint ha nem húsz, hanem húszezer ember lett volna előttük: lendületes, jó hangulatú gitárzenéjük kellemes kezdésnek bizonyult.

Utánuk az Margaret Island játszott, este pedig Majkáék, a brit producer Wilkinson élő koncertje, majd pedig a Punnany Massif fellépése volt a program a Borsodi Nagyszínpadon. Ezek közül évek múlva a legtöbben valószínűleg Majkára fognak emlékezni, de nem azért, mert olyan különösen jó vagy rossz koncertet adott volna a tévés celeb és a vagány rapper szerepek között magabiztosan egyensúlyozó férfi, hanem a váratlan bejelentése miatt, miszerint kidobta a zenekarból Curtis cimboráját annak viselt dolgai, egész konkrétan drogproblémái miatt. Ezzel ennél jobban most nem töltjük az időt, ha nem hallott volna az esetről, részleteket itt olvashat, és még a nagy bejelentést is megnézheti videón. Egyébként a koncert alapján attól azért olyan nagyon nem kell félteni Majkát, hogy a jövőben egyedül ne birkózna meg a feladattal.

A fesztivál első külföldi sztárja Wilkinson és az ő élő, tehát zenekarral előadott koncertje volt. A főleg drum and bass-ben és dubstepben utazó brit producer fellépése pontosan olyan volt, mint amire számítani lehetett, ugyanakkor mégsem: olyan energikus, lendületes, egy sablonokra alapvetően jócskán építő műfaj ellenére javarészt sablonmentes, izgalmas, szórakoztató, jó kedvű koncertet adtak, amit simán el bírtunk volna hallgatni akár kétszer ennyi időn keresztül is. És valószínűleg nem csak mi, a közönség láthatóan imádta az egészet, pláne, mikor a koncert legvégén, a legnagyobb Wilkinson-sláger Afterglow-nál egy nagy adag konfettit is kapott mindenki a hajába. Erről éppen videónk is van, tessék megnézni jól.

A nagyszínpadon az utolsó a Punnany Massif volt, akik, ha lehet, Wilkinsonék tökéletes ellentétét produkálták: egy erőtlen, unalmas, végtelenül fárasztó koncertet adtak, de hát nekik ez a szokásuk, és – ha tetszik, ha nem – ezzel a teljesítménnyel olyan irgalmatlanul népszerűek, hogy nem véletlenül voltak ezen a napon ők az utolsók: láthatóan jóval többen voltak rájuk kíváncsiak, mint az előttük zenélőkre. Míg Wilkinson koncertje alatt gond nélkül be lehetett sétálni leghátulról a legelső sorok valamelyikébe is, a Punnanyn mozdulni sem lehetett a nézőtér színpadhoz közeli részein, nem hogy eljutni bárhonnan bárhová. Továbbra is igaznak tűnik, hogy ilyen pocsék zenekart ilyen sokan ebben az országban talán még soha nem szerettek.

Mindeközben a Pepsi Nagyszínpadon, a Partfürdő ellenkező oldalán, a lelkükben örökké tizenöt évesek fesztiválja zajlott: a Depresszió, az Alvin és a Mókusok, valamint a Road dolga volt csinálni a hangulatot, amit becsülettel meg is tettek. Utóbbi még egész komoly pirotechnikát is bevetett a koncert végén, ami olyan látványosra sikerült, hogy egy kollégánk még ma is csillogó szemmel és libabőrözve mesélt róla a szerkesztőségben. Csak a rend kedvéért: a kolléga idén 45 éves.

A Captain Morgan Aréna programját az első estén meglehetősen színesre sikerült összeállítani: a Blahalouisiana után a Subscribe hagyományos Rage Against the Machine-bulija volt, majd a Hiperkarma és a Paddy and the Rats koncertezett, a hajnali blokkban pedig DJ M, Sterbinkszy és DJ Dominique játszottak mindenfélét az atomprosztó EDM-veretéstől egészen a Bon Joviig.

Közben persze, nem mellékesen fellépett még Sister Bliss is mint Faithless DJ Set, és ennek jegyében egy tech-trance-től kezdve a technón át a tribalhouse-ig kacsingató szettel mozgatta meg az Aréna közönségét. Meg saját magát, mert láthatóan ő is szívesen táncolt volna a szettjére, így viszont csak a potikba kapaszkodva rázta magát rá. Igen, volt a God is a DJ és az Insomnia is, sőt, még a We Come 1-t is játszotta a Faithless-klasszikusok közül, de távolt állt a szettje attól, hogy pusztán ezekkel akarja levenni a lábáról a bulizókat. Nem ez lesz az a dj-szett, amit tíz év múlva is emlegetni fogunk a SZIN nagy dobásai kapcsán, de azért ott és akkor kifejezetten jó volt hallani.

A Szeged Színpad programjából a Sardinelli koncertjét hallottuk, és nem bántuk meg: az a fajta pszichedelikus elszállás, amiben ők utaznak, kifejezetten üdítően hatott a többi, sokkal tipikusabb fesztiválfellépő között.

A Hungi88 sátorban Gedzo tartott házibulit, aki ennek örömére este tíztől majdnem hajnal ötig játszott tényleg házibulizenéket, amin nem csak a közönség, de ő maga is jól szórakozott.

Az este során a többi között volt még Bohemian Betyars, Parno Graszt, Szabó Balázs Bandája és Haraszti Ádám Project is, de őket, be kell vallanunk töredelmesen, nem hallottuk, mert még nem sikerült tökélyre fejlesztenünk az egyszerre több helyen levést.

A csütörtök estéről is elmondjuk majd, hogy milyen volt, úgyhogy most el is indulunk a Partfürdőre, mit nekünk egy kis eső!

kmn

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: nyár Szegedi Ifjúsági Napok SZIN SZIN 2018