Szegeden 2018. augusztus 21. 09:02 Forrás: Szegedi Tükör

Maros-holtág kanyargott a lakótelep helyén: Újszeged az mégiscsak Újszeged

Kevesen tudják, milyen gyönyörű villákat radíroztak le a térképről, amikor Odessza egy része, illetve a Temesvári körúton túli terület beépült. Bátyai Gitta helytörténész ezekről is mesélt, amikor lakóhelyéről és kedvenc témájáról kérdeztük. A városrészek történetét a Szegedi Tükör Újszegeddel folytatja.

– A Móra-múzeum természettudományi gyűjteményében éltem. A fiúk járták a terepet, bogarat, lepkét, növényeket gyűjtöttek, és amit bezúdítottak, azt én preparáltam. A férjem, Bátyai Jenő vezető beosztásban dolgozott a Zöldértnél, és mellette technikatörténeti témákról írt. Nem jutott viszont ideje könyvtárba, levéltárba járni, engem küldött maga helyett. Belejöttem, és egyik témát érdekesebbnek láttam a másiknál, hát és én is elkezdtem kutatni – emlékezett vissza Bátyai Gitta helytörténeti munkája kezdeteire.

– Innen a gabonakutatóig ellátni. Annak a szolgálati lakásában születtem – mutatta Bátyai Gitta a Vedres utcai erkélyéről

– Újszegeden születtem, a Hatházak és a kendergyár közötti villában 1939-ben. Apám, Somorjai Ferenc a gabonakutatóban dolgozott 1924-től 1960-ig, az utolsó tíz évben igazgatta. Az intézettől kapott szolgálati lakásban laktunk. Jött a második világháború, a hidat, a gyárat, az állomást, mindent bombáztak. Emlékszem, rohantuk az intézeti bunkerekbe. Én hatéves voltam, az öcsém négy, őt ruháskosárban vitték, kiborították és ordított. Találatot kapott a gabonakutató is, odalett a tornya, végül a Dóm téri plébánián kaptunk lakást. Így az iskolákat már a belvárosban végeztem. Később visszajöttem Újszegedre lakni, mert amikor férjhez mentem, a Petőfi Sándor sugárúton kaptunk szövetkezeti lakást, de olyan hangos volt az utcazajtól, hogy amint tudtunk, elköltözünk. Újszeged meg mégiscsak Újszeged – fűzte hozzá a helytörténész.

A régi vigadóépület. Sokan már csak a lábakon álló utódjára emlékeznek (fotó: Fortepan)

A Vigadó

Bátyai Gitta kutatásainak is ez a városrész lett az egyik tárgya. Elsőként Az újszegedi liget című kötete született meg, majd az Újszegedi mozaikok és A hídon át Újszegedre. A városrészt az 1879-es nagy árvíz után csatolták Szegedhez, akkor alakították ki a körutas-sugárutas hálózatát. Jóval korábban, 1858-ban hozták létre a ligetet, de a Tisza pusztítása után 1882-ben ezt is kicsinosították.

A gazdaság kapuja

– Újszegedről és a ligetről sem írt senki, így nekiálltam. Folyton sétáltunk a férjemmel, olyan szép volt az a park. Rengeteget jártunk a Vigadóba, népszerű helynek számított. Nagyon sajnálom, hogy a régi 1882-es szép épületét nem lehetett megmenteni. 1930-ban készült a jobban ismert, lábon álló épület, amelyet cukrászdának építtetett Árvay Kálmán. Mivel közben az eredeti vigadót lebontották, ez lett „a Vigadó” helyette. Kár, hogy ez is eltűnt.

Bátyai Gitta szülei a harmincas évek végén

A lakótelep helyén a Maros-holtág kanyargott. Feltöltése után 1962-63-ban kezdték beépíteni az Alsó kikötő sor felől, majd a Vedres utcára merőleges emeletes házakkal. Akkor számolták fel a gabonakutató ottani kísérleti parcelláját is.

Ilyen és ehhez hasonló villák tűntek el Újszegedről

Az építkezés a Kockaház utca környékén folytatódott téglablokkos házakkal, azok helyéről gyönyörű villákat radíroztak le. Kinyitott az Ibolya Presszó és a Vak egér. A megmaradt villákat 1974-ben tették a földdel egyenlővé, és paneltömbök nőttek ki a helyükön. A Temesvári körúttól a Holt-Marosig a nagy árvíz után a szegedi elit építtette fel a villáit. Azóta is a város legfelkapottabb része. A kutatónak olyan szerencséje volt aktív korában, hogy a múzeumi fotóssal az utolsó pillanatban megörökíthette a régi villákat, ezeket is szeretné kötetbe rendezni.

Elsöpörte a vihar

– Apám igazgató elődje, Obermayer Ernő akadémikus csodálatos gazdaságot alakított ki tehenészettel, disznóhizlaldával, tejfeldolgozóval a lerombolt híd meg a villa között. Nagyjából azon a részen, ahol mi laktunk. A gazdaságnak emeltek egy gyönyörű kaput, amit a negyvenes évek közepe táján egy óriási vihar döntött ki percek alatt, de legalább fényképen megtaláltam. Anyámék szerettek előtte fotózkodni – mutatta Bátyai Gitta.

Bakay Nándor, a szegedi kenderfonó gyár megalapítója is Újszegedhez kötődik. Olvasható az Újszegedi mozaikokban, hogy köteles családból származott, apja a község bírói tisztét is ellátta. Fia nem mindjárt követte a pályán, sokáig nem tudta eldönteni, papnak álljon vagy iparosnak. A Tóth (Liget) Vendéglőről pedig az áll benne, hogy pezsgő élet folyt még a kerthelyiségében is. Tóth József és testvérei nyitották ki a harmincas években. Otthont adott az Újszegedi Kaszinónak, az Újszegedi Népkörnek és az Újszegedi Polgári Körnek, sőt az UTC Klubjának is.

A főkertészek közül Mayer Miklósnak szentelt nagy figyelmet a helytörténész, akit Tisza Lajos árvízi helyreállítási biztos hozott a városba, hogy parkokat alakítson ki. Így az újszegedi ligetet is, ami akkor nyerte el mostani formáját. Másik nagy kedvence Kállay Albert főispán, akivel együtt Mayer megálmodta a város fásítását és virágosítását, például az újszegedi rózsaligetet és a platánsort.

A Partfürdő is egészen más életet élt, nyüzsgött nyáron. – Gyönyörű móló vezetett ki a vízre, azon napoztunk, és a lépcsőiről ereszkedtünk a folyóba úszni. A Tisza telis-tele volt evezősökkel, csónakokkal, kajakosokkal. Gerendával elkülönítettek egy részt a gyerekeknek, ott hemperegtünk a homokban. Aztán azt játszottuk, hogy nagy traktorgumikat felgurítottunk a bandával a Marosig, ott be a Tiszába, és lökdöstük egymást, míg csak Szegedig le nem csorogtunk.

Újjászületik a liget és Odessza

A helytörténészt természetesen nem csak a múlt izgatja. Azt is figyeli, miként születik újjá a liget és Odessza. – Az bosszant legjobban, ha a környékbelieket hallom sipákolni a felújítás láttán, mert félnek az újtól. Rájuk szoktam szólni, hogy nem értünk hozzá. Ezt diplomás szakemberek, kertészek és mérnökök tervezték, és a hatvanéves lakótelep meg a dzsumbujjá vadult liget igenis megérett a frissítésre. Tűrjünk és örüljünk, mert hamarosan véget ér a feltúrás, és szép lesz.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Odessza Szegedi Tükör Újszeged Bátyai Gitta