Szegeden 2018. augusztus 20. 12:42

A magyarság nem olyan, mint a kabát. Ne kívül hordjuk!

Képriport
Szabó Gábor, Szeged friss díszpolgára nemcsak erről beszélt ünnepi köszöntőjében. Hanem arról is, Szeged a példa arra, hogy büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk úgy, hogy közben a világban is otthon vagyunk.

Hagyományoknak megfelelően kezdődött most is, mint minden augusztus 20-án a Széchenyi téren a városháza előtt:

  • a Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekar térzenével várta az érdeklődőket,
  • majd a Pavane táncegyüttes bemutatója jött,
  • eztán a tápai hagyományőrzők a városházáról kihozták a megszentelendő új kenyereket,
  • végül ünnepélyesen fölhúzták a nemzeti lobogót, miközben a tér a Himnuszt énekelte.

Ezután Botka László polgármester Szabó Gáborral, Szeged legfrissebb díszpolgárával, Kondé Lajos püspöki helynökkel, Szabó Sándor országgyűlési képviselővel, Nagy Sándor alpolgármesterrel, Mózes Ervin címzetes főjegyzővel, Szécsényi Rózsa, Berkesi Ottó, Szénási Róbert, Tóth Károly önkormányzati képviselőkkel közösen a tápai hagyományőrzőket követve átsétált Szent István és Gizella szobrához. Ha lepillantottak volna a járdára, akkor Radnóti Miklós Bájoló című versét is elolvashatták volna, amelyet valaki fölírt oda – valószínűleg nem a nemzeti ünnep apropóján.

Kattintson fönti képünkre, nézze meg Iványi Aurél galériáját!

Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.

(1942)

Kligl Sándor szobránál előbb Borovics Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház művésze szavalta el Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét, majd következett Szabó Gábor ünnepi beszéde.

Szépek mondása

Szeged díszpolgára kitérővel kezdett: nem volt még alkalma arra, hogy nagy nyilvánosság előtt élő szóban megköszönje, hogy idén ő kapta a díszpolgári címet, így most megtette. Majd eztán is maradt családjánál. Kiderült, nővérével közösen hatvan évvel megelőzték korukat, amikor még gyerekként kidolgozták a mai politikai közbeszéd módszertanát:

„Ha valamelyikünk mondott valamit, akkor a másik általában azt mondta rá, nem! A politikusoknak szeretném üzenni, nekünk közben, már elég régen megjött az eszünk, és nem ezt csináljuk.”

Szabó Gábor azt is mondta, a nővére ezúttal azt tanácsolta, mondjon szépeket.

– Augusztus 20. a magyarság ünnepei közül talán az egyetlen olyan, ahol maradéktalanul lehet ünnepelni, hiszen nem következett be az, hogy elődeink valami szépet, maradandót akartak alkotni, aztán jött valamilyen idegen nagyobb hatalom, és nagy megtorlás lett a vége. István mérnöki pontossággal elhelyezett minket Vatikán és Bizánc között, és azt is megcsinálta, hogy ne legyünk a Német-Római Birodalom vazallusai. Ez így egy igazi mestermű volt.

Ezután Tömörkényt idézett a díszpolgár, majd... Jött egy szirénázó tűzoltóautó, amelynek Újszegedre kellett átrohannia a Széchenyi téren. A nem várt esemény után Szabó Gábor még arról beszélt, az új kenyeret, annak a megszegésének a fontosságát akkor értette meg igazán, amikor egy nála tanuló amerikai doktoranduszhallgató csodálkozott rá a veknire: – A doktorandusz azt mondta, most fogta föl igazán, mit is jelent az az amerikai mondás, hogy „ez a legnagyszerűbb találmány a szeletelt kenyér óta”. Amerikában több mint harminc éve nincs szeleteletlen kenyér.

Szabó Gábor ezután azt is mondta, szerinte a magyarság nem olyan mint a kabát, ne kívül hordjuk, hanem belül. – Belül hordva magyarságunkat, gyarapítsuk országunkat – majd Klebelsberg Kunót idézte:

„Nem akarunk (...) mindig félárnyékban ülni, nem akarunk mindig nyomorogni és nélkülözni, pusztulni és tengődni, hanem az erkölcs és a tudás hatalmával meg akarjuk hatványozni a magyar munka termékenységét és ennek a termékeny munkának révén módosabbak, e réven függetlenebbek és mindenekfölött öntudatosabban magyarok akarunk lenni.”

(Pesti Napló, 1929. február 24.)

Kenyérszentelés, koszorúzás és kóstoló

Szeged díszpolgára után Kondé Lajos püspöki helynök szentelte meg az új kenyereket:

„Miért volt ilyen finom ez a kenyér? Először is azért, mert az édesanya sütötte a gyerekeinek. (...) Azért imádkozom most, hogy megérezzük azt, mi magunk lehetünk kenyerek.”

A kenyérszentelést követően Botka László, Szabó Gábor és Kondé Lajos megkoszorúzta Szent István szobrát, majd a tápai hagyományőrzők is elhelyezték búzakoszorújukat. A Szózat eléneklése és a Pavane táncegyüttes újabb föllépése után Botka László megszegte az új kenyeret, amelyet végül szétosztottak a jelenlévők között.

gszl

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: augusztus 20. Berkesi Ottó Botka László Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekar Nagy Sándor Pavane Táncegyüttes Szabó Gábor Szabó Sándor Széchenyi tér Szécsényi Rózsa Szénási Róbert Tóth Károly