Szegeden 2018. augusztus 19. 14:02 Forrás: Szegedi Tükör

Sapkasál

Mostanában mindenki értünk aggódik.

Rádiót hallgatok munka közben. Kereskedelmi rádiók laza-mint-a-rigalánc műsorvezetői cseverészik az éterbe „tehát-hogy” „borzasztó meleg lesz ma is... vörös riasztás... sok folyadékot fogyasszanak... palackozott vizet osztanak a... tíztől-négyig ne tartózkodjanak a tűző napon...” satara, satara. A reggeli tévéműsorban vigyorgó neandervölgyi arc: kigyúrt alak balesetekről, magyar sztárok fürdőzési szokásairól és balatoni árakról vigyorog. Herevasalás. Utálom a „tehát, hogy”-okat meg a „de viszont” szókapcsolatot. Kovács P. Józsefet meg Kudlik Júliát akarok!

Vigyázzanak magukra! Augusztusban a legveszélyesebb a Napfény Városa. Kész csoda, hogy egyáltalán valahogy mégiscsak felcseperedtünk. Bartók tér. Fektetett fahordó vízszintes tengelyen és csövekből hegesztett vasrakéta. Farkas Bertalan útra kész. Erősen nyolcvanas évek. Vasjátszótér. Isa, pur, és néhány kókadozó kóró vogymuk. Tikkadt szöcskék a nyárban. Tompa puffanás, majd felpattan, leporol és újramászik. A pisztácia kifogyott. Legfeljebb szüleim és nagyszüleim aggódtak az életemért évszakoktól függetlenül. (Tudom, anya, sapkasál!)

Emlékezetes balesetekből sohasem szenvedtem hiányt. Felhőfejes, csúcstámadás. Egyszer épp fejbúbra érkeztem az öreg cseresznyefa tetejéről. Korhadt volt a felső faág. Nem favicc – reccs. Egy másik nyáron a Partfürdőn strandnapközi nyolctól négyig. Fejjel szaladtam neki a cementlábakon álló szakszervezeti nyaraló betonoszlopának. Rémregényes vér-kép. Sebtében kapcsozták össze a homlokom. A bejárattól balra friss lángos kapható. „Kovács Pistike várja szüleit a hangosbemondónál!” Elsősegély. Recept: a betont lefejelésére esélyesek nyugtalansága csipetnyi gyerekordítással megbolondítva. Síró-picsogók. Vöröshagyma-karikák és panírbunda. Végy egy tiszta sebtapaszt... tíztől négyig a tűző napon. Hamm.

Túléltünk mindent, pedig legnagyobb közösségi oldal és világháló nem létezett. „Pofakönyv” – kedves barátom becéző szavai. Hőmérsékleti anomáliák ábrái Csáknorrisszal és Taki bácsival váltogatják egymást. Fehér, homokos tengerpart. Bora-Bora. Magamban inkább a furcsa ínyű kutyus pöszögéseit tallózom a leredőnyözött nappali félhomályban. Hogy vagyunk? XY jól érzi magát ☺ itt és itt. Valamilyen étteremben, vagy a strandon, vagy egy londoni pubban. „Remekül van.”

Nem lényeges, hol, mégis pontos földrajzi helymeghatározással. Posztmodern kor: köll a dzsípíesz, mög a párakapu Szögedében is. A következő adandó alkalommal ne hagyja otthon a napszemüvegét! Tudsz egy jó klímást? Ja, csak asztali ventilátor. A fiktív fickó napszemüvegben mosolyog a monitorról. Koccint, s int. Isteni. Pokoli játszma.

Sok folyadékot igyanak! – szoktunk mi, kérem szépen, leginkább, ha szomjasak vagyunk. Megnyitják a közcsapokat és a sörcsapot. A pénzcsapok hétvégéken is zárva. A globális felmelegedés örömteli hozadéka: a vasútállomáson és a buszpályaudvaron literes ásványvizet osztogatnak. Ingyen. Kettőt is kérhetsz. Egy perzselő nyári napon a Budavári siklónál nyolcszáz forintért árulták a másfeles palackot. Tiszta ásványvíz szemtől pofátlan áron. Háromszázért nagykerben, hatos zsugorfóliában, majd nyolcszázért darabját a Budai Várban. Így mondják mifelénk: ügyeskedők.

Vörös riasztás kánikula, netán a közelgő zivatar miatt. Csúszásveszélyes jégkockák kis, színes napernyőkkel és szívószállal. Szívás. Napsütésben napszemüveg, úvébé, meg okosóra, hogy mindig tudd, mikor mennyi. Perth mellett és az Akropolisz lábánál bozóttüzek. Szökőár a Bahamákon. Sötétkék-piros, szagos gumimatrac és vízibicikli-pumpa. Negyvenegy várható délben. Tudom, anya: sapkasál!

Tóth A. Péter

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör