Hirdetés
Hirdets
Szegeden 2018. július 13. 10:18

Európa egyik legszebb tere, ami majdnem krumplifölddé lett

Képriport
Valaha piacán kofák árultak, majd tengerré változtatta a nagyárvíz, az első világháború éveiben a francia szpáhi hadsereg koptatta köveit, az 1956-os forradalom idején tankok taposták, de járt itt Kádár János is. A Széchenyi tér kétszáz éves történetéről szombaton nyílik szabadtéri kiállítás.

Kétszáz éves a szegedi Széchenyi tér címmel nyílik dokumentumkiállítás a tér történetéről július 14-én, szombaton 18 órakor a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből.

Magyarország vidéki városainak terei közül a szegedi Széchenyi tér a legnagyobb. Területe több mint 50 ezer négyzetméter, ezzel bármely világvárosnak a becsületére válna, és mindamellett lépten-nyomon a történelem lenyomata is érezhető rajta, ez teszi olyan különlegessé.
A Széchenyi tér a XVIII. század folyamán a régi vár melletti „nagy piacból” alakult ki. Amíg a vár állott, a katonai  parancsnokság betiltotta a tér fásítását, nehogy a nagyra nőtt növények akadályozzák a szabad kilátást.

Fúvószenekar 1904-ből. Szemben a Postapalota és a Híd utca, távolban a Belvárosi híd vámházai látszanak. Ha nyitóképünkre kattint, további fotókat nézhet meg a térről! (fotó: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum/Erdélyi Mór Cége)

Amikor Ferenc József nem a földön járt

A Széchenyi-tér rendezése a Bach korszak idejére esik. A kocsiút mentén kétoldalt a gyalog sétautak kiépítését 1856-ban Gamperl Alajos kinevezett polgármester javaslata lapján önkéntes adakozásból valósítatták meg. A tér szép vadgesztenye fáit ugyancsak az ő polgármestersége idején ültették 1858-ban.

Az 1879-es nagyárvíz azután szinte mindent a földdel tett egyelővé: a házak kilecnven százaléka tönkrement, százhatvanöten meghaltak, egész Szeged romokban hevert.

Száztizenhárom éves. Vásárhelyi Pál szobra ifj. Mátrai Lajos és Pásztor János alkotása, 1905 óta áll a téren (fotó: Fortepan/Schmidt Albin)

A Széchenyi tér is az árvíz után nyerte el a mai formáját. Szép platán- és tiszafái, fenyői, magnóliái máig őrzik a város „szívének” akkor kialakított hangulatát.

Pózolj városházával! 1939-ben a jelek szerint nem voltak parkolási gondok a téren... (fotó: Fortepan/Magyar Bálint)

A tér máig meghatározó épülete a városháza, amely első formájában 1728-ban készült el. 1799 és 1805 között újjáépítették Vedres István tervei alapján. 1849 júliusában a két alkalommal itt ülésező országgyűlés emelte törvényerőre a zsidók egyenjogúságát és a nemzetiségi törvényt, majd augusztus 5-én Haynau az épület régi tornyából figyelte a szőregi csata eseményeit, mígnem egy magyar ágyúlövedék csaknem eltalálta. Ez a torony falába fúródott ágyúgolyó sokáig a szabadságharc egyik szegedi emléke maradt.

1963.: Ikarus 30-as a városháza előtt (fotó: Fortepan/Nagy Gyula)

Az 1879-es szegedi nagy árvíz után a belvárost fel kellett tölteni, így 1883-ban új emeletet húztak rá, az épületet eklektikus-neobarokk stílusban Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint átalakították, máig különlegessége a „sóhajok hídja”, amely a velencei dózsepalota hasonló építményének mintájára készült Ferenc Józsefnek és kíséretének.

A császár 1883-ban, a királynapokra jött Szegedre, népes kompániájával egyetemben a városházán, valamint a bérházban kapott szállást. És hogy őfelsége, valamint nagytekintélyű kísérői mégsem az utcán át kerülve közlekedjenek a két épület között, átjárót függesztettek az emeleti folyosók közé.

Amália az Ibolyában gerberát (is) árult a Széchenyi tér 9. alatt (fotó: Fortepan/Plesovszki Ákos)

Hétköznapi történelem: kofák és korzózó hölgyek vették birtokba a teret

A hétköznapokban is mozgalmas volt a tér története, a századfordulón korzózó kalapos hölgyeket és urakat, a piacán kofákat örökítettek meg a fényképeken, illetve több képeslap is őrzi a korabeli megjelenését, hangulatát.

Esik. De attól még a paprikát el kellett adni. A kép 1936-ban készült (fotó: Fortepan/Ebner)

A XIX. század első felében erőteljesen lepusztult, Móra Ferenc egyik anekdotája szerint mikor Széchenyi István – a tér későbbi névadója – 1833-ban meglátogatta a várost, elkeseredett a főpiac látványán.

Azt javasolta az akkori polgármesternek, Petrovits Jánosnak, inkább termesszenek ott krumplit, ha nem képesek megújítani a monumentális méretű közterületet.

Balatoni szobrok előtt: Pásztor János 1934-ben készült szobrait eredetileg a Balaton-partra szánták, ám mivel ott mégsem kellett, így Szeged „hasznosította” a Széchenyi téren. Így került a tér medencéjének két „oldalára” a romboló Tisza és az építő Tisza szobra. A felvétel 1935-ös (fotó: Fortepan/Plesovszki Ákos)

Az elmúlt századokban több neve is volt a területnek, az 1848-as forradalom idején a Szabadság tér nevet kapta, majd 1860-ban, Széchenyi halála után nem sokkal döntött úgy a városvezetés, hogy a legnagyobb magyarról nevezzék el azt.

A Széchenyi tér mai arculatát az 1880-as években nyerte el.

Visszatérhetnek a boldog békeidők

A Széchenyi tér rekonstrukciójára az év elején írtak ki tervpályázatot. A Modern Városok Program keretében közel hárommilliárd forintból újulhat meg a város sokat látott tere, amely az elképzelések szerint a boldog békeidőket idézi majd.

Átlagos hétvégi korzózás 1937-ből (fotó: Fortepan/Négyei Pál)

Szeged központi terének megújítása nem új gondolat. Egy bő évtizeddel korábban, 2004-ben már engedélyezési tervdokumentáció is készült, ám végül nem volt pénz a megvalósításra.

2012-ben az uniós költségvetési ciklus végéig megvalósítandó szegedi fejlesztések sorában is szerepelt, akkor közel két és fél milliárd forintra becsülték a munkálatok költségeit.

Ősbemutatót reklámoz a hirdetőoszlop: 1970. február 7-én a Szegedi Nemzeti Színházban játszott először Németh László Az írás ördöge című darabját. Érdekes a kép háttere is: a mai füves villamospálya ekkor macskaöves és sokkal szélesebb volt. A hatvanas években itt volt ugyanis a Központi Megálló, amely egyszerre volt végállomása a korabeli villamosvonalaknak, miközben az 1-es villamos mindig is itt járt (fotó: Fortepan/Gáli)

Végül 2017 elején Orbán Viktor miniszterelnöknek és Botka László polgármesternek a Modern Városok Programról kötött megállapodásában kapott helyet a Széchenyi tér felújítása is.

A tervpályázat kiírása előtt az önkormányzat felmérette a növényállományt, a geodéziai sajátosságokat, továbbá a tér történetét is feltérképezték, ami támpontokat, ötleteket adhatott a tervezőknek, ám a pályázat végül így is érvénytelen lett.

Bizony, ilyen is volt a Széchenyi téren: 1973-ban még szovjet hősi emlékmű volt ott, ahol most IV. Béla lovasszobra áll (fotó: Fortepan/Urbán Tamás)

Az idén április 4-éig beérkezett pályamunkák közül egy szakemberekből álló zsűri választott volna győztest, de a négy beérkezett pályamunka közül egyet ki kellett zárni, a maradék háromban pedig nem találtak megvalósításra alkalmasat.

A szakemberekből álló zsűri előtt ugyanis két lehetőség állt: díjaznak egy munkát, és akkor megkezdik a tárgyalásokat a további tervezésről, vagy megveszik a pályamunkát, amennyiben értékes ötletet találnak benne.

De a legtöbbünknek így „van meg” a Széchenyi tér: séta a gyerkőccel 1956-ban (fotó: Fortepan)

Végül májusban az a döntés született, hogy két építészeti tervet megvásárol a város, ám díjazásra egyiket sem javasolta a bizottság, így új pályázatot kell kiírni várhatóan az előzőhöz hasonló feltételekkel, ám a szakmai zsűri új ajánlásokat is megfogalmazhat benne, ezzel segítve a jelentkezők munkáját.

Mivel májusban nem hirdetett nyertest a szakmai zsűri, egyelőre nem ismerheti meg a nagyközönség a benyújtott műveket, így tudják ugyanis továbbra is biztosítani a pályázat titkosságát.

Vagy így... (fotó: Fortepan/Kotnyek Antal)

 

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Széchenyi tér