Hirdets
Szegeden 2018. július 11. 06:57 Forrás: Szegedi Tükör

Tatrák Szegeden: mintha mindig itt lettek volna

Ha Csehország, akkor knédli, sör, Škoda – meg a Tatra villamosok. Utóbbiak szegedi megjelenéséhez kellett egy kis klasszikus magyaros vacakolás, de visszatekintve egyáltalán nem baj, hogy így cserélődtek le a villamosok. A Szegedi Tükör közlekedéstörténeti sorozatának harmadik része.

Már a nyolcvanas években tudni, érezni lehetett, hogy szükség lenne Szegeden új villamosokra. Hasonló volt a helyzet a másik két vidéki villamosos városban, Debrecenben és Miskolcon is. Éppen ezért gondolta úgy a három megyeszékhely, hogy közösen, összefogva nagyobb az esélyük arra, hogy modern járművekre cseréljék az akkori villamosaikat.

Nevesítve. 2009 óta hirdeti Nizza és Szeged testvérvárosi kapcsolatát a 205-ös Tatra (fotók: Szabó Luca)

Kéznél volt a Ganz-gyár, amely elkezdte tervezni, gyártani az új villamost, de nagyon drágán. Drágította a helyzetet a rendszerváltás is, így a három város összefogása a közös, egységes villamosokért véget ért. Debrecen végül kitartott a hazai mellett, Miskolcnak azonnal kellettek használt villamosok, Szeged viszont úgy döntött, új villamosokat vásárol. Négy villamosgyártó indult el végül azon a pályázaton, amelyet Szeged önkormányzata 1994-ben írt ki, megreformálandó a kötöttpályás járműparkját.

A legolcsóbb ajánlat Csehországból érkezett, a ČKD-tól. Tizenhárom villamos legyártására szerződtek, összesen 1,1 milliárd forint értékben. Ennek az összegnek a harminc százalékát a magyar állam állta, Szeged a környezetvédelmi alapból kapta ezt a vissza nem térítendő támogatást, valamint az első három Tatra megvásárlásához kamatmentes hitelt is kapott a város. A ČKD Tatrái kifejezetten Szeged igényei szerint készültek el: hatvan centiméterrel hosszabbak lettek az addig gyártott villamosoknál. Ezek a járművek voltak az utolsó villamosok, amiket legyártottak a cseh gyárban.

Csatolt Tatrák az Anna-kútnál. Csuklós társaik, valamint a pótkocsik megépítése óta mindennapos, hogy hétköznaponként így, párban járnak

Farsangi átadás TNT-vel

Egy évig csak nézte Szeged lakossága, ahogy az új villamos próbázik a városban: 1997. február 7-én érkezett meg Szeged-Rókus pályaudvarra az első Tatra, majd 17-én még két villamos. Az ünnepélyes, jelképes átadásra 1998. február 28-áig várni kellett, ekkor azonban mind a tizenhárom villamost megkapta Szeged. Az elsőnek érkezett villamost egyébként február 13-án a Dugonics téri kitérőben kiállították. Ezután kezdődött meg a kötelező 20 ezer kilométeres próbafutás.

Az ünnepélyes átadó felidézéséhez szó szerint idézünk a forrásul felhasznált 100 éves a szegedi villamos című kötetből: „Az SZKT az Aradi vértanúk terén egy közlekedési farsangot rendezett. Ezen a napon az utasok ingyen utazhattak az 1-es vonalon. Utoljára akkor volt ekkora »népünnepély« és öncélú utazási láz, amikor 1962-ben elindultak az első FVV típusú villamosok.” A villamosos farsangi mulatság egész nap tartott, a járműveket Szalay István polgármester és Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke adta át. Fellépett a MOM Trió, a Móra Zenekar, a Storyville Jazz Band, a Szegedi Nemzeti Színház művészei is, majd a TNT koncertjével zárult az Aradi vértanúk terén a „villamosbuli”.

Kell még villamos!

A tizenhárom Tatra egyből beállt dolgozni az 1-es vonalra, pillanatok alatt „beleszürkültek” a városképbe, mintha mindig is itt lettek volna, de a 3-as és a 4-es vonalakon továbbra is a Bengálik szállították az utasokat. Tudta mindenki az SZKT-nél, hogy le kellene cserélni ezeket a kiszolgált járműveket, a hogyan azonban nem volt annyira egyszerű, mint a kilencvenes években. A kétezres évek elején járunk ekkor, a ČKD járműgyártása megszűnt, pénz nem nagyon van, sőt inkább nincs járműbeszerzésre.

A Szegedre hozott használt Tatrák abban is különlegesek, hogy ötöt közülük pedálokkal lehet vezetni, akár egy autót

Mégis lett megoldás: az egykori NDK-ban ugyanis számos városba szállítottak Csehországból Tatrákat, amelyeket ekkor cseréltek le alacsonypadlós villamosokra. Húsz-harminc év azonban a villamosoknál nem kor, így az SZKT Potsdamból, Cottbusból és Berlin-Mittenwaldéból összesen tizennyolc csuklós Tatrát vásárolt meg, apránként. A villamosok felújításuk, „szegediesítésük” után folyamatosan álltak forgalomba, de ahhoz, hogy a 3-as és a 4-es vonalon is megjelenjenek, szükség volt azokra a pályafelújításokra és átépítésekre is, amelyek szintén ekkortájt zajlottak le.

Az is különlegessé teszi ezeket a villamosokat, hogy ezek azok a szerelvények, amelyeket egymás után neveznek el Szeged testvérvárosairól: legutóbb Łódź és Temesvár nevét matricázták föl, korábban Nizza, Darmstadt, Szabadka, Toledo, Cambridge, Turku, Rahó és Kotor „kapott” egy-egy csuklós Tatrát.

Gyártsunk pótkocsit!

Nem kellett megjelennie a csuklós Tatráknak ahhoz a szegedi síneken, hogy szembesüljünk azzal, hiába hosszabbak hatvan centivel az eredeti villamosoknál az újonnan gyártott szóló Tatrák, mégis borzasztó rövidek. Különösen csúcsidőben elképesztő volt a zsúfoltság. Emlékszem, a Károlyi kollégiumban lakó egyetemistaként a reggeli csúcsban hányszor nem szálltam föl inkább a Vásárhelyi Pál útnál azonnal megtelő villamosra, hanem megvártam az utána „mentesítő járatként” közlekedő, már akkor is csak vészmegoldásként beállított háromajtós Bengálit, amelyekről többen gondoltuk azt, ha nem lennének az egész kocsiszekrényt beborító reklámok, szétesnének.

Reklámhordozóként is beváltak. A tejes villamosreklámoknak külön történetük van Szegeden. A fotón egyébként az egyik, Szegeden elkészített pótkocsi is látható

Hiába mondták Szalay István polgármestersége alatt nem egyszer, kapcsolják össze az új villamosokat a csúcsidőben, erre nem volt reális esélye az SZKT-nak. Ahogy arra sem, hogy a helyzet érdemben változzon. Viszont a kétezres évek közepén, amikor már tényleg csatolva jártak a szóló Tatrák, a nagy „csuklósvásár” közepette Rostockból hat használt pótkocsit megvásárolt a közlekedési társaság. Ebből a hatból négyet újítottak föl. Teljesen úgy néznek ki, mint a szóló Tatrák, a legjelentősebb különbség, hogy hiányzik a vezetőállás, pontosabban olyan kicsi, szekrénybe rejtett van csak rajtuk, mint amilyenek a villamosok hátuljában vannak. Az első ilyen pótkocsit még 2005-ben kezdték el gyártani, 2007 végétől szállíthat utasokat. Mivel bevált, egymás után megépült a másik három pótkocsi is.

Garai Szakács László

* * *

Így bontották a favázas kocsikat

A háromrészes vidéki-csuklós típus Szegeden összesen egy évtizeden keresztül volt az SZKV állományában. A képen látható 753-as pályaszámú csuklós villamost 1968-ban alakították át az 1956-ban gyártott acélvázas ikerkocsik prototípusából. 1977 májusában vonták ki az állományból, június végén bontották el a Pulz utcai telepen.

A bontás folyamatának egyik állomását örökítette meg az 1977. június 21-i fotó. Az értékes alkatrészek kiszerelése után a faberendezéseket akkoriban nem szedegették ki egyesével a villamosból, hanem egyszerűen felgyújtották a járművet, és kiégették belőle. A maradék vasanyagot végül felaprították. Ez a járműbontási módszer nem szegedikum, másutt is így bontották a favázas kocsikat.

(Forrás: az SZKT archívuma)

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: SZKT Tatra tömegközlekedés villamos közlekedés Szegedi Közlekedési Kft.