Szegeden 2018. július 9. 15:14 Forrás: Szegedi Tükör

Rokkantak népesítették be Kecskés István-telepet

Kilencven éve hadirokkantak, -özvegyek és -árvák kaptak házhelyeket a vágóhídon túl. Első telepesei után Rokkanttelepként emlegették, majd jótevője nevét vette fel, később Ságvárinak hívták. A városrészek történetét a Szegedi Tükör Kecskésteleppel folytatja.
– 1975-ig ilyen földes volt a mi Gera Sándor utcánk – mutatja Engi József Markos Gyöngyinek. Sorsolták a házhelyeket

– Egyéves jubileumsorozatot szervez a művelődési ház, a Cikér Egyesület, az iskola, a nyugdíjasok és civilek. Ünnepeljük, hogy kilencvenéves a telep, a Hősök keresztje és az itteni oktatás. Jövőre nyolcvanéves a kultúrház és az óvodai nevelés – sorolta az ünnepi alkalmakat Markos Gyöngyi muzeológus, helytörténész, aki tíz éve lakója is Kecskéstelepnek.

A kilencven éves Hősök keresztje, vagyis kőkereszt. Ajtaja mindig nyitva az emlékezők előtt

Az első világháború után hadirokkantaknak, -özvegyeknek és -árváknak osztottak telkeket országosan, így Szegeden is. Nálunk 1923-ban határozták el, hogy házhelyekhez juttatják a rászorulókat a szántók és szérűskertek helyén, a betelepülés még a harmincas években is tartott. Az elesettek már 1924-ben kérelmezték, hogy a Rokkanttelepként emlegetett negyedet a jótevőjükről, Kecskés Istvánról nevezzék el. Pártfogójuk 381 házhelyet és 591 hold bérföldet osztatott szét, és munkalehetőséghez juttatta a rászorulókat. Kosárfonó üzemet nyitott, bicikliőrző munkát, trafikengedélyeket szerzett nekik, és a korzó padjainak bérleti díját is ők szedték be.

A telep és főútja, a Szabadkai út az 1960-as években

1928. augusztus 12-én tartották az ünnepélyes telepkeresztelőt, felszentelték a kőkeresztet az első világháborús hősök emlékére, és felavatták a Kecskéstelepi Polgári Kör díszzászlaját. Az jubileumsorozatot – önkormányzati képviselőjük ígérete szerint – névadójuk mellszobrának avatásával zárják.

Bata József, az első telepesek egyike. A család a Moholi soron kapott házhelyet

Apránként teltek meg házakkal az utcák. Kicsi, legfeljebb kétszobás épületeket húztak fel vert vagy vályogfallal, döngölt padlóval. Nem létezett járda, út, közlekedés. – 1956-tól vitt utasokat az első, a 6-os busz a szerdai és szombati piacos napokon – teszi hozzá Engi József nyugdíjas vasutas dolgozó, aki a telep közlekedését is kutatta. Különben a vágóhídig (a mai szalámigyárig) kellett gyalogolni a villamos-végállomásig. Kisvasúttal lehetett még utazni a mai Roosevelt tértől az átrakóállomáson át a két telep közti töltésen Mihálytelek, Ásotthalom, Pusztamérges felé.

Az első iskola épülete az 1940-es évek elején – ma óvoda

Javaslatok a jövőre

A telepiek nem mulasztják el minden fórumon hangsúlyozni javaslataikat:
1. Vegyesbolt.
2. A vonatokat a dorozsmai és a rókusi állomás felé terelni.
3. Visszaállítani a 76-os busz vonalát.
4. Felújítani a kecskési és hattyasi sorompó közti nyári utat.
5. Rendbe tenni az erdősávot.

– Fiatal házasként egy kisgyerekkel adtam be a lakásigénylésemet a MÁV-nál meg a tanácsnál, aztán kiderült, mások öt-hat éve várnak ilyen lehetőségre. Hallottam viszont, hogy vasutas-postás szervezésben Ságvári-telepen (mert 1951 óta így hívták) telket osztanak. Azt sem tudtam, merre lehet – idézte fel Engi József. – A főszervező, Csorba József postás dolgozó azt sorsolta ki először, ki hányadikként húzhat, majd sorrendben a telkeket. Fiatalon, meggondolatlanul és bohón azt gondoltam, ide a hónom alá a nagyvilágot, mindent megoldok. Kölcsönből váltottam házhelyet a Gera Sándor utcában, és építkezni kezdtem. Létezett már az orvosi rendelő, fiókposta, élelmiszerbolt hentessel a művirág-kereskedés házában, két vendéglő, a Hattyú és a Pikoló, később lángossütő a mai pékáruda bódéjában. Komfortosnak éreztem a telepet; központjának az iskola, a kultúrotthon és a rendelő számított. Érdekes, a miénk az egyetlen művelődési ház, ami a régi állapotát őrzi ma is a kezdeti 650-ről 3000 lelkesre duzzaszt városrészben. A telep 1992 után kapta vissza a Kecskés nevet.

Libákat legeltető kisfiú a tónál az 1940-es évek elején

– Meglepett, hogy a néhai Csala Margitka néni háza még áll a kereszt mellett, hiszen annak még az alaprajza is megvan. Bolt működött benne régen. Micsoda szép helytörténeti gyűjteményt lehetne benne kialakítani! – mesélte hiánypótló telepkutatásáról Markos Gyöngyi. – Meghatott, hogy a Tombácz család megőrizte a telepavató meghívóját. Jucika néni a kultúrház kocsmájában dolgozott, náluk maradtak fenn dokumentumok az ottani klubról, a rokkantak törzshelyéről, a kör szobájáról. A kör a Kecskéstelepi Polgári Kör, aminek az élére előbb Gyémánt Jánost, majd Kecskés Istvánt választották. A mindennapokban segített a családoknak például munkalehetőséggel, felkarolta a kéréseiket, például hogy vezessék be a vizet, a villanyt, legyen út, járda. Nem utolsósorban pedig rendezvényekkel igyekezett összekovácsolni a közösséget a vallási közösségekkel együtt, amelyeknek a motorjává Schneider Vendel plébános vált. Működött önkéntes tűzoltóság, dalárda, vonószenekar, mégpedig nem is akármilyen, mert Klebelsberg Kunó temetésén is részt vettek. A Kis Szent Teréz Leánykörben a hitéletről beszélgettek, kirándulásokat szerveztek, színdarabokat adtak elő. Tombácz Jucika néni szerint olyan lett az egész telep, mint egy nagy család – tette hozzá a helytörténész.

Ikerházépítés után Csorba József postás és családja

 

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Kecskés István-telep Szegedi Tükör