Szegeden 2018. július 2. 08:34 Forrás: Szegedi Tükör

Francia-högyből Csibakitelep lett a körtöltésen túl

Régen Francia-högynek hívták, majd Csibakitelep, később Családi Otthon volt. Sőt a létfontosságú kút és út érdekében a lakói hajlandók voltak reménybeli jótevőjük kedvéért Aigner Károlyról is elkeresztelni. A városrészek történetét a Szegedi Tükör Béketeleppel folytatja.

– Ötven évig éltem Béketelepen, 36 évig tanítottam a Béketelepi Általános Iskolában. Igazgatóhelyettesként persze mindennek én voltam a gazdája, ám igazából a telepének éreztem magam – meséli Balázs Imre. A 90 éves nyugdíjas tanár őrzi az iskolai csapatkrónikákat.

Az 1973-as tanári karból Papp Éva, Balázs Imre és Bánki Horváth Béla. A ballagási fotót mutatják

Horthy avatta

– Az iskolát 1926-ban avatták Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelenlétében. Akkoriban még csak két tanterem állt, összevont osztályokkal. Nagyon lassan fejlődött a telep. 1954-ben is tragikusnak láttam, amikor idekerültem a tanárképző főiskola tanársegédeként. Az iskolában is laktunk a feleségemmel. A mostani Napos út nagyon napos volt, egyetlen fa nélkül. A kicsi kertes házak zömében petróleummal világítottak, a városba gyalog jártak busz híján. Se bolt, se orvos a környéken. Később sokáig az ÁFÉSZ-bolt és négy kocsma üzemelt. Az iskolában három terembe járt összesen 68 gyerek. Földrajz–biológia szakosként én az összevont ötödik-hatodiknak tanítottam mindent: fizikát, történelmet, amit kellett – mondta a régi időkről.

Az a bizonyos fönti fotó

Béketelepiek Szegedért

Papp Éva, Balázs Imre, Bánki Horváth Béla, valamint Frank Sándor béketelepi származású mesterszakács és Sztanó János, a Fehértói Halgazdaság vezetője is megkapta a Szegedért emlékérmet.

– Az első ötéves tervembe azt vettem bele, hogy mindenki végezze el a nyolc osztályt. A következő arról szólt, hogy minél többen menjenek tovább középiskolába, a harmadik ötéves tervembe a főiskolát, egyetemet vettem bele. Becsületes, dolgos és tanult emberek kerültek ki tőlünk. Este felnőtteket oktattunk kint a telepen, a jutagyárban, a hizlaldában, az öthalmi állami gazdaságban, a halgazdaságban, az ecsetgyárban. Micsoda élménynek éreztem, hogy még a hatvanéves bácsi is eljött a dolgozók esti tanfolyamára! Régen eljöttem ugyan nyugdíjba, de még fiókkönyvtárosnak visszajártam. Mivel annyira hiányzott Béketelep, tartottam a kapcsolatot az ottaniakkal, megírtam a történetét.

Az iskola régen

Az iskola épületében most a Waldorf-óvoda, a nagycsaládosok, valamint a vakok és gyengén látók egyesülete működik. A könyvek egy részét ott használták, a könyvtár nagyobb részét Lauer István, a körzet lakója és jelenlegi önkormányzati képviselője vásárolta meg, és rendbe téve őrzi otthon, a katalógussal együtt. A pártház épületében ma orvosi rendelő működik, a könyvtár helyén a közelgő felújításkor alakítják ki a gyermekorvosi rendelőt és toldással a védőnők szobáit.

Nebulók a tankertben. A termést a családok vásárolták, és a konzervgyár dolgozta fel

Egy telepnek öt neve

Francia-högyként említik iratok Béketelep területét 1740 körül, az elnevezés családnévből eredeztethető – írja Béketelep története című munkájában Balázs Imre. Bálint Sándor néprajztudóst idézi, aki szerint 1900-ban Csányi János alapította a településrészt úgy, hogy saját birtokán szegény vasutasoknak osztott parcellákat. Akkoriban tréfásan Csibakitelep néven emlegették. 1911-től Családi Otthon a negyed elnevezése, miután kimondták, a telkeken családi otthonokat kell felépíteni. 1925-ben a lakói jótevőt akartak megnyerni maguknak – Somogyi-telep, azaz a mai Petőfitelep mintájára – a belvíz ellen, valamint kútért és útért folytatott küzdelmükhöz. Ekkor találták meg Aigner Károly főispánt, róla sokáig Aigner-telepnek hívták.

Sütőtök és cékla

Bánki Horváth Béla, akit a szegediek szenior úszóként ismernek, mezőgazdasági szaktanárként tanított 1962-től tizenkét évig. A 98 éves pedagógus elmesélte, utána még a helyi gyerekek százait tanította úszni. Jól emlékszik az első napjára az iskolában: azt kérte tőle az igazgató, hogy nyújtson élményt a gyerekeknek. Így kiterelte a gyerekekkel a köves út menti legelőkre ürgét önteni. A legszebb példányt kitömette a szertárnak.

Akkor busz még nem járt, az csak 1962 decemberében indult el a Marx tér és az iskola között. Hasznosnak bizonyult a tankert, amihez a földet az iskola környékén lakók biztosították. Még termésmennyiséget, termésértéket is számoltak a tanítványaival, holott nem is kérték a tantervben. Első díjas pályamunkáját a megyei gyakorlókertek termeléséről írta egy pályázatra. Két növényük ugrott ki az évek során: a nagydobosi sütőtök és az egyiptomi lapos cékla. A sütőtököt a gyerekek szülei vásárolták meg, a céklát a konzervgyárnak adták el. A környékbeliek másban is segítettek: építették a tornatermet, teniszpályát, járdát, utat, mindig összetartottak.

A Gagarin örs

Csöppek

– Még akkor is sivárnak tűnt a telep, amikor az első radnótis évem után ajánlották azt az iskolát. Leszállva a buszról azt mondtam, ide ugyan nem jövök. És több mint tíz évig maradtam – emlékezett vissza Papp Éva az első benyomásaira 1969-ből. – Nagyon megszerettem a gyerekeket. Kedvesek és barátságosak voltak, családias légkör uralkodott. Alsós napköziben kezdtem, aztán magyart és oroszt tanítottam, könyvtáros, később úttörővezető lettem. Az én igazgatóm azt mondta, addig ne kérjek számon semmit a gyerekektől, míg végig nem járom a családjukat. Valami egészen elképesztő körülményeket is találtam, a tisztes szegénységtől a mélyszegénységig. Kétkezi munkát végeztek a szüleik a közeli téeszben, a téglagyárban vagy a szegedi üzemekben. Akkor láttam életemben először ilyen kicsi, vékony gyerekeket, a korukhoz képest csöppeket.

Kitűntek közülük nagyon tehetségesek, akikkel örömmel foglalkoztam. A többségnek meg igyekeztem élményt nyújtani, vinni őket, hogy lássanak, kapjanak. Kihívtam hozzájuk a húgomat, aki csellózott, elhozta a tanítványait, máskor egy énekest. Városnézésre bejöttünk például Szegedre, táborozni pedig hegyre mentünk. Béketelep szoktatott a pontosságra, hiszen hajnalban indult kifelé az egyetlen busz, és ha azt nem értem el, villamosozhattam a rókusi végállomásig, onnan gyalogoltam az Izabella hídon és a Napos úton, amin tehenek legelésztek, én meg nagyon féltem tőlük.

Dombai Tünde

(Nyitóképünkön: Küzdelem a belvízzel 1978-ban)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Béketelep helytörténet Szegedi Tükör