Szegeden 2018. június 25. 06:35 Forrás: Szegedi Tükör

Megjelölés, elszigetelés, gettósítás és deportálás

Képriport
Borzalmas látvány volt. Az emberek hátán batyuk, ágyneműk, ruhák szakszerűtlenül csomagolva, ahogy összekapkodnak megrémült emberek valamit földrengéskor vagy árvízkor – így emlékezett vissza Majtényi Béla, aki 1944. június 25-én látta a rókusi pályaudvar felé vánszorgó menetet. Hetvennégy éve indult el az első vonat Szegedről Auschwitzba. A Szegedi Tükör évfordulós emlékírása.

1944-ben a német megszállást követően Szeged város vezetői és beosztottjaik készségesen hajtották végre Sztójay Döme kormányának zsidóellenes rendeleteit.

Megdöbbentő mennyiség. Cipők a szegedi zsinagógában. Ha első, nyitóképünkre kattint, amelyet Liebmann Béla készített szegedi zsidó munkaszolgálatosok gyalogmenetéről, akkor a fotókat külön galériában is megnézheti! (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm T 534)

Gettó

A szegedi zsidóság jogfosztása döbbenetesen gyorsan zajlott: április 5-én kötelezővé tették a sárga csillag viselését, április 7-én már a zsidók helyhez kötéséről intézkedtek, április végéig kétszázhatvan zsidó üzletet zártak be. Május 22-étől nyolc nap állt a zsidók rendelkezésére, hogy saját költségükön a kijelölt gettóba költözzenek. A gettó a zsinagóga körül helyezkedett el a Bús Páter (ma Bolyai János), Jósika, Korona (ma Hajnóczy), Margit (ma Gutenberg), Polgár (ma Gogol) utcában és a Valéria (ma Bartók) téren. A deszkakerítéssel körbekerített gettóba egyetlen kapun lehetett bejutni, a gettó szélére eső utcai ablakokat fehérre meszelték. Az elkülönített területet a rendőrség őrizte. Közel négyezer embert zsúfoltak a gettóba, amelynek területén kikapcsolták a villanyt és a gázt.

A szegedi gettó bejárata (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm T 523)

Szent-Györgyi Albert a magyarságról

„Az, hogy magyar és keresztény, azt élni kell és nem kiabálni, mert hangoztatásuk által nemcsak tartalmukat vesztik, de hibás tartalmat is kapnak, és a magyar nem a hazaszeretet, hanem mások gyűlöletét, a keresztény pedig a faji és vallási türelmetlenség színét kapja” – mondta a Délmagyarország 1941. február 28-i számában Szent-Györgyi Albert professzor azokkal a vádakkal szemben, hogy a szegedi egyetemen elindított új diákegység-mozgalom nem hangoztatja eléggé a magyarságát és kereszténységét.

Gyűjtőtábor

Június 15-én este fél 10-kor hirdette ki a rendőrség a gettóban és a zsidó házakban elhelyezett zsidók között, hogy a deportálás megkezdődik. Másnap reggel hat órára mindenki legyen készen az útra. Reggel fegyveres kísérettel megindult a menet a Cserzy Mihály utca végén lévő téglagyárba és a konzervgyár mögötti üres térségre. Ezt a területet a szabadtéri játékokhoz használt deszkákkal elkerítették, gyűjtőtáborrá alakították. A gettóból és a zsidó házakból június 16–27. között összesen 3095 főt szállítottak a gyűjtőtáborba. A fegyveresekkel őrzött területre még a környező településekről is szállítottak több mint négyezer embert. Június 25-én érkezett az elszállítandók első csoportja a rókusi pályaudvaron álló marhavagonokhoz. A rókusi pályaudvar felé vánszorgó menetet Majtényi Béla az út széléről nézte. Így emlékezett: „Borzalmas látvány volt. Az emberek hátán batyuk, ágyneműk, ruhák, élelmiszer szakszerűtlenül csomagolva, ahogy összekapkodnak megrémült emberek valamit földrengéskor vagy árvízkor. Az áldozatokkal lehetetlen volt beszélni, csak integetni. Pedig volt köztük ismerős elég. A pályaudvarnál szigorú kordont vontak a csendőrök.”

Deportálás

A marhavagonokba bevertek akár kilencven személyt is. Zuhogott a puskatus, csattant a derékszíj, szorosra tömték a fulladásig telt szerelvényeket. Három szállítmánnyal június 25-én, 27-én és 28-án kiürítették a téglagyári tábort, zsidómentesítették Szeged városát. A deportálás utáni Szegedet Majtényi Béla így jellemezte: „A deportálás után olyan volt a város, mint egy halottasház temetés után. Lehúzott redőnyök, lezárt lakások. Az emberek lelkiismerete kezdett ébredezni.”

(Források: Pál József: Hamvas Endre a szegedi zsidóság deportálása ellen című tanulmánya, a Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteménye)

Szabó C. Szilárd

A holokauszt szegedi áldozatai

2091 szegedi zsidó vált a holokauszt áldozatává, 612 ember a munkaszolgálat során vesztette életét. A második világháború magyar áldozatainak több mint fele zsidó származású volt. Pusztulásuk társadalmi és szellemi értelemben is jóvátehetetlen veszteséget jelent.

Balassa Jenő
Szegedi ügyvéd. Balassa Ármin és Bleyer Franciska fia. 1944 májusában SAS-behívóval behívták az újvidéki Piros út 115. szám alatt akkor működött 105/32. munkaszolgálatos alakulathoz. 1944 novemberéig különböző helységekben teljesített munkaszolgálatot Magyarországon. Alakulatát kivezényelték Mauthausenbe, ahonnan 25 kilóra lefogyva vitték Gunskirchenbe, ott szabadította fel az amerikai hadsereg 1945 májusában. Súlyos betegségéből kifolyólag halt meg a kórházba szállítás közben.
Hay Ferenc
Szegedi úszóbajnok. 1930-ban főiskolai vb-t nyert a 4×100 méteres gyorsváltó tagjaként. 100 méteres hátúszásban kétszer nyert országos bajnokságot. A SZUE vízilabdacsapatában is játszott. Egyetem után jogászként dolgozott. Deportálták, ismeretlen helyen halt meg.
Wilhelm Szidónia
Szegedi magántanár. Wilhelm Berthold és Singer Anna leánya. A gettósítás miatt 1944. május 4-én öngyilkosságot követett el.
Wilhelm Gabriella
59 éves szegedi nyugalmazott tanárnő. Wilhelm Berthold és Singer Anna leánya. Szegeden 1944. május 4-én a gettósítás miatt testvérével együtt öngyilkosságot követett el.
Kiss Menyhért
Szegedi orvos. Kiss Károly és Weiszmann Róza fia. 1945. április 13-án Göstling an der Ybbs-ben SS-katonák kivégezték.
Hirschl János
32 éves szegedi orvos. Deportálták, nem tért vissza.
Hoch Endre
Szegedi zenész. 1944. április 3. és 22. között a bácstopolyai internálótáborba került. Nem tért vissza.
Kormos József
Szegedi színész. Apja Kormos Osmán, anyja Rauschburg Anna. A helyi gettóból deportálták, Hersbruckban halt meg.
Kiss István
Szegedi redőnygyáros. Kiss Jenő és Mauthner Jeanetta fia. Munkaszolgálatos volt. 1942. november 4-én az osztrogozsszki erdőben agyonlőtték.
Kardos Mihály
Szegedi festék- és vegyészeticikk-kereskedő. Kardos Simon és Weisz Katalin fia. 1944. július 28. után meghalt Auschwitzban.
László Adolf
80 éves szegedi törvényszéki bíró. Deportálták, ismeretlen helyen halt meg.
Szegedi György
A Szegedi Úszó Egyesület világrekorderes úszója volt 100 méteres pillangóúszásban. 1936-ban a SZUE versenyzőjeként a Császár uszodában legyőzte a berlini olimpiai 200 méteres mellúszás bajnokát, a japán Hamurót. 1937–42 között háromszoros válogatott a SZUE, majd az UTE úszójaként. 1938-ban a londoni Eb-n negyedik 200 méteres mellúszásban. 1939-ben Bécsben beállította az országos csúcsot, Münchenben 100, Párizsban 200 méteren is legyőzte a franciák világhírű úszóját, Cartoneet-t, a táv világrekorderét. Színészképző főiskolát végzett. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Ismeretlen helyen és időben halt meg.
Vass Ignác
90 éves szegedi orvos. Deportálták, nem tért vissza.
Várnai Marianna
Szegedi építész. Sternbeg Dávid Dezső és Várnai Ilona leánya. 1944 júniusában meghalt Auschwitzban.
Spitzer Adolf
Szegedi ecetgyáros. Spitzer Farkas és Leipnik Berta fia. 1944. július elején meghalt az auschwitzi gázkamrában.
Rónai József
Szegedi fényképész. Rosenberger Fülöp és Bleier Karolina fia. Echterdingenben halt meg.
Rónai Józsefné
Szegedi fényképész. Lőwy Jakab és Naschitz Sarolta leánya. 1944 júniusában meghalt Auschwitzban.
Rózsa Mihály
42 éves szegedi orvos. Deportálták, nem tért vissza.
Schwartz Károly
35 éves szegedi egyetemi tanár. Deportálták, nem tért vissza.
Berényi Olga
49 éves szegedi doktornő. Deportálták, nem tért vissza.
Bihari Ernő
Szegedi kereskedő. Deportálták, 1944. június 25. után halt meg Auschwitzban.
Bárdos Ede
Szegedi bankigazgató. Weil Miksa és Schwarcz Netti fia. 1944. június 25-én deportálták a helyi téglagyárból Auschwitzba. Nem tért vissza.

(Forrás: Holokauszt Emlékközpont)

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: deportálás holokauszt II. világháború zsidóság Auschwitz koncentrációs tábor zsidó