Szegeden 2018. június 24. 19:45 Forrás: Szegedi Tükör

Fordított arányosság

Tóth A. Péter jegyzete a Szegedi Tükör június 23-i számából.

Kell egy csapat Szegednek! Régi sikereket, családoknak élményt és boldog perceket adó, nagybetűs csapat kell. Pár hét, és negyvenhárom leszek. Éppen harminc éve vágyom egy ütőképes, eredményes és szerethető csapatra. Lehetne akár olyan, mint az ezerkilencszáznyolcvannégyes volt. Tóth tatám vitt ki az SZVSE-pályára. A vendégek kapuja mögötti kanyarban ültünk a párnáinkon. A SZEOL AK azon a délutánon tizenegyezer néző ovációja közepette fektette két vállra a hazai sztárcsapatot, a Rába ETO-t. Négykettő! A legmagasabb osztály vidéki rangadójának végén szinte felrobbant a stadion. Tatámmal egyébként legtöbbször az Alsóvárosi Fűtőház csapatának szurkoltunk a Szabadság téren. Ott a szünetben kapura rúghattak a gyerekek, ha kedvük tartotta.

Kell egy csapat! Kellene Szegednek egy vérbeli focicsapat, egy igazi, szerethető szegedi csapat.
Az otthoni meccseit Gyulán játszó Szeged 2011 lejjebb lőtte magát egy osztállyal. Szeptembertől csupán a harmadosztályban folytathatja a versengést.

Különös, bár országosan nem példa nélküli jelenség, hogy a csapat mélyrepülését többmilliárdos új stadion építése kíséri. Futballszerető – civilben matematikus – barátom ezt nemes egyszerűséggel fordított arányosságnak vélelmezi.

Vesztes meccsek utáni, sörhabosabb kedvű perceiben egy kézlegyintés kíséretében hozzáteszi, nincs értelmezhető tartománya a függvénynek.

Kell egy csapat! Mit bánom én, ha néha el is veszít egy-egy osztályozót. Legyen legalább olyan, mint az ezerkilencszáznyolcvankilences. Gruborovics, Takó Feri és Kun Lajos nevét minden kissrác kívülről fújta a városban. Osztályozó mérkőzést vívtunk a feljutásért. Június 25-én kora este tizennyolcezer szempár könnyezett a Felső Tisza-parti stadionban. Végig tetszetős támadójátékkal szegeztük kapujához a Vasast, gólt azonban nem sikerült rúgnunk. Az utolsó percben azután Németh Lajos éles hangú sípja ébresztett fel a legmagasabb osztályról való álmodozásunkból. Tizenegyest kapott a pesti csapat. Leboniczky a másik irányba indult… Nullegy! A végső sípszó után harcoskodó végjáték – némi bírókergetéssel és rugdosódással – kissé árnyalja ugyan az emlékképet, mégis. Arra a csapatunkra hétvégenként ötezren voltak kíváncsiak élőben.

Kell egy csapat Magyarországnak! Fél évszázada várunk egy magyar nemzeti válogatottra. Külföldi mesteredzők és hazai mágusok között őrlődünk. Sportdiplomatáink, futballakadémiáink, szakértő licenceink és túlsztárolt játékosok. Pontatlan végjáték? Azok a fránya utolsó passzok. Az ellenfél kapuja előtti bizonytalanságok. Milliárdokból felépített stadionok üresen tátongó lelátókkal. Kiábrándult fanatikusok és csalódott családapák. Fejben igencsak elfáradtunk.

Harminchat fokos stadionépítési lázban égünk. Gyirmót, Felcsút, Kozármisleny, Cigánd – újonnan felbukkant nevek a honi futballtérképen. Milliárdos beruházások szerény nézőszámú csapatoknak. Bizonyosan a legnépszerűbb sportág a futball? Vagy ennyi nagy – regionális – zenei fesztivál várható a közeljövőben? Ki érti ezt? Sörhabos matematikus barátom fordított arányosságára gyanakszom. Esetleg egy értelmezhetetlen függvénytartományba értünk? Nem tudhatom, hiszen nem vagyok matematikus. Sem mesteredző. Csak csalódott.

Tóth A. Péter

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!