Hirdets
Szegeden 2018. június 24. 16:30 Forrás: Szegedi Tükör

Számozott utcák nőttek ki Szillér ingoványán

Képgaléria
Szillérnek és Szillaposnak nevezték hajdan Szeged körtöltésen túli ingoványos részét. A húszas években felparcellázták, első lakói az adományozó polgármester után Somogyi-telepként emlegették. Mára gyönyörű kertes negyeddé fejlődött. A városrészek történetét Petőfiteleppel folytatjuk.

– Ötvenhét éve lakom Petőfitelepen, az első munkahelyem az 1-es számú óvoda volt. Tizenöt év után kerültem a Rókusi kórházba, onnan mentem nyugdíjba. Elfoglaltságot kerestem, és akkor szólt Freiburgerné Gizike, vállalnám-e, hogy a templomunk használatbavételének 70. jubileumára az irattárból és ismerősöktől emlékeket gyűjtök össze. Örömmel megtettem, még egy kicsit több is sikerült – eleveníti fel a gyűjteménye keletkezéséről Kovács Andrásné Gizike. 

A legrégebbi fotókon a telep első házai látszanak. A telkeket Somogyi Szilveszter polgármester osztotta ki a régi Szillérnek, Szillaposnak, Szillapisnak hívott ingoványos részen az első világháború után. Akkoriban Szegeden gyökeresen megváltozott a lakáshelyzet, mivel Erdélyből és a Délvidékről ezrével érkeztek a menekültek. A korábban mocsaras, vizes, mély fekvésű területeket felparcellázták harminchárom számozott utcában 1057 háznak. Művelt terület mindössze egy akadt: az Acél utcai idősek otthona helyén működő egyházi kertészet. 

1922-ben jött létre hivatalosan az új városrész, amely hálából a jótevője, Somogyi Szilveszter nevét vette fel 1927-ben, hogy később se feledkezzen meg róla. A szegény „telepesek” maguk húzták fel apró házaikat egy, legfeljebb két helyiséggel. – Luxus nulla. Vízért a mostani Csillag térnél lévő kútra jártak, nyáron kitették a sparhertet az udvarra, azon főztek, gyertyával, lámpással világítottak. Falunak nézett ki a telep – mesélte Freiburger Lászlóné Gizike, az egyházközösségi élet mozgatórugója. A férje családja élt Somogyi-telepen a kezdetektől fogva. Közlekedni a Felső Tisza-parti villamossal tudtak, mert a városba begyalogolni sem volt egyszerűbb. Az úttalan utcákon elég volt rosszul lépni, és nyakig felcsapódott a sár. 

Kossuth-díjas pedagógus

Az első óvoda már 1929-ben állt a mai Fő téren. A jelenlegi művelődési ház helyén megépült az első iskola is, amely műszaki gondok miatt csak tíz évet bírt. Követte a Lidicei téri zárdaiskola, amit később Gera Sándorról, majd Hunyadi Mátyásról neveztek el, még később a Fő téri Petőfi Sándor iskola tagintézménye lett. A Petőfi arról is nevezetes, hogy az igazgatója, Toldy Ferenc kapott Kossuth-díjat első szegedi pedagógusként 1949-ben. Előbb kápolnákat alakítottak ki az iskolákban; az igazi egyházi élet a Fő téri emlékkereszt felállításával kezdődött el 1926-ban. A mostani Petőfi-szobor helyén haranglábat emeltek, harangszentelést pedig két év múlva tartottak. A telepi szegények 30 ezer pengőt adtak össze templomépítésre, az alapkövét 1934 szeptemberében tették le, az oromra kerülő keresztnek is külön ünnepséget szerveztek. 1935-ben vette használatba a közösség.

Nem szentelték fel

Nem szentelték fel a Jézus szíve tiszteletére emelt katolikus templomot, mert nem készült még el teljesen. Ez a ceremónia több mint hetven évig váratott magára, egészen 2007-ig. Az iratok szerint Dobó Ferenc asztalosmester készítette a padokat, Vinkler László festőművész a faliképeket. A templom további érdekessége az 1887-ben készült orgona, amely 1941-ben került ide a Budapest-krisztinavárosi Állami Tanítóképzőből. A templomépítés a közösség kitartásán túl a telep neves plébánosának, Karácsonyi Guidónak köszönhető. Csakúgy, mint az, hogy a szegény gyerekek is nyaralhattak: tábort szervezett nekik.

1949-től Somogyi-telep új nevet kapott: Petőfitelep lett. A téeszesítéskor ismét sok kétkezi munkás választotta lakóhelyül a körtöltésen túli területet, hogy kertet műveljen, állatot tartson. Összetartó közössége kezdeményezte, és hozzájárult, hogy villany, gáz és utcák legyenek. Mára takaros kertvárossá fejlődött a negyed. 

Amerikai mintára

1962-ben az addig amerikai mintára számozott utcák nevet kaptak, többségében munkásmozgalmi harcosokról. Ezeket az utóbbi években új elnevezésekre cserélték. Az 1-es (ma Irinyi) és a 3-as utcából (később Bokányi Dezső, ma Sólya) emlékeznek az asszonyok a régi népművelő házakra, ahol mulatságokat és heti rendszerességgel filmvetítéseket is tartottak. Amikor a mozigépész nem ért rá, a református tiszteletes látta el a feladatot. Az első könyvtár a Benczúr utca sarkán működött, mielőtt mai helyére, a Fő térre költözött.

A művelődési ház és a templom nem csak a téren áll egymás közvetlen közelében, a ház befogadta Gizikéék közösségét és rendezvényeit. Teadélutánokat szerveznek, rendszeresen gyűjtenek a Karitásznak. Készülnek a templom és a telep jubileumaira, megszólaltattak időseket, elkértek régi fényképeket. A telepen tizenhatodik éve hagyományosan megrendezik A szív napját. Ilyenkor adják át a Petőfitelepért díjat azoknak, akik a városrészért kiemelkedő munkát végeznek. Freiburgerné Gizike az elsők között vehette át az elismerést, Kovácsné Gizike idén kapta meg. 

Hárman a 3-as utcából
A régi 3-as utcában (ma Sólya) három jeles személyiség cseperedett fel: Tokody Ilona Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes, Temesi Mária Liszt-díjas operaénekes és Incze József színész, humorista.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!