Hárman járnak – egyedül és párban: kirajzottak a nosztalgiavillamosok a Pulz utcai remízből

Képgaléria

Amíg részei a szürke hétköznapoknak, addig tudomást sem veszünk róluk, egyszerűen használjuk őket: az a feladatuk, hogy a lehető leggyorsabban elvigyenek minket egyik helyről a másikra. Majd amikor jönnek helyettük szebbek, jobbak, újabbak, és kivonják a régi járműveket a forgalomból, akkor sóhajtunk föl, kár értük. Amikor viszont a hírmondójuk megszépülve újra „beáll dolgozni”, előtörnek az emlékek. A szürke hétköznapokról kiderül, mégsem voltak szürkék, eszünkbe jut, mi minden történt utazás közben – nosztalgiázunk, sokszor úgy, hogy föl sem szállunk, egyszerűen csak látjuk a szerelvényeket a síneken.

Favázas 1955-ben az Aradi vértanúk terén. A „testvére” született újjá 12-es motorkocsiként. A kép előterében még látszanak azok a tehervágányok, amelyeken ekkortájt még javában folyt a teherszállítás a Tisza-partra (fotó: Fortepan)

Ezért is fontosak a nosztalgiajáratok: nemcsak a közlekedéstörténet és a közlekedés fejlődésének, változásának bemutatása miatt, hanem a mi megélt történelmünk, emlékeink miatt is. Szegeden háromféle nosztalgiaszerelvény is pihen a Pulz utcai remízben:

• a 12-es pályaszámú favázas motorkocsi,
• a 313–314-es pályaszámú ikermotorkocsi és
• a 813-as pályaszámú FVV csuklós, azaz egy Bengáli.

Írásunk első része a 12-essel és az ikrekkel foglalkozik.

Fából villamost?

Nincs még kilenc méter sem, elvileg negyvenegyen utazhatunk rajta: az SZKT 12-es pályaszámú motorkocsiját 2008-ban a szegedi villamosközlekedés százéves évfordulójának tiszteletére helyezték üzembe a teljes felújítás után. A típus újjávarázsolása sem volt véletlen választás, hiszen 1908-ban huszonöt ilyen favázas, a Magyar Waggon és Gépgyárban (MWG) Győrött készített motorkocsival és hat pótkocsival indult el a villamosközlekedés Szegeden. A villamos bevált, olyannyira, hogy az MWG villamosok közel hatvan évig közlekedtek a városban.

Két, huszonöt lóerős vontatómotort szereltek bele, vizsgajegyzőkönyvükben ez volt olvasható: „Két mozgó tengelyű, szabadalmaztatott alvázú, zárt szekrényű és perronú, téli és nyári berendezéssel ellátott személyszállító motorkocsik vasszerkezetű alváza, szekrénye, valamint vonó és fékező készüléke a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. győri, az elektromos berendezéshez tartozó géprészei pedig a Siemens-Schukert cég pozsonyi gyárában készültek. A kocsi elektromos berendezésének a kocsira való felszerelése a Szegedi Közúti Vaspálya R.t. kocsiszínében történt.”

Színekkel jelölték a viszonylatokat

A kocsiknak eredetileg teljesen sárga színük volt, egyedül a díszlécüket festették barnára. A negyvenes évekig – egészen pontosan 1943-ig – színekkel jelölték a viszonylatokat, részben praktikus okokból is: ekkortájt még nagyon sokan voltak analfabéták, a színeket fölismerték, de a számokat nem biztos, hogy tudták volna. Jellemzően egy motorkocsi mögött egy pótkocsi közlekedett, ám már a harmincas években megkezdődött a pótkocsik motorkocsikká átépítése, sőt az ötvenes években immár a Szegedi Villamosvasút ikerkocsikká kezdte átépíteni a járműveket.

Az ikrek mindenhová mindig együtt jártak

Nem volt egyszerű a 313–314-es pályaszámú nosztalgia-ikerkocsi felújítása. A villamosok 1905-ben készültek a Schlick gyárban, a Budapesti Városi Villamos Vasút megrendelésére. Szóló motorkocsiként, 229 és 239, 1923 után 2533 és 2543 pályaszámokon futottak Budapesten. Ezek is favázasokként kezdték, ám ezt a típust „még éltében”, 1956–60 között a Füzesi Főműhelyben acélvázasították, majd 1968 és 1974 között állítottak párba a szóló motorkocsikat. Utolsó menetrend szerinti menetüket ikerkocsiként 1984-ben, Újpesten, a 10A viszonylaton teljesítették.

A 313–314-es ikermotorkocsi a Somogyi utcai megállóban. Az utángyártott viszonylatjelző tábla kifejezetten nosztalgikus, a feliratai viszont a mai állapotokat jelzik, lásd Szeged Plaza (fotó: Szabó Luca)

Budapesti selejtezésük után Szeged és Debrecen is szeretett volna magának egy nosztalgiapárost. Volt miből válogatni, végül két ikerpárt szedtek szét (a 2568+2569-es és a 2572+2573-as ikerkocsikat), és párosítottak össze úgy, hogy a hasonló kialakításúak kerüljenek egy városba. Debrecen a két páros lécüléses tagjait (2568+2572), Szeged a műbőr üléses kocsikat (2569+2573) kapta meg.

Átfestett kocsik

Miután megérkezett a villamos, a fővárosi sárga színt a szegedi festéssel jobban harmonizálóra cserélte a Szegedi Közlekedési Vállalat (SZKV), sőt később vörösesbarnára fényezték a kocsikat. Bár már ekkor, a nyolcvanas években is nosztalgiakocsiként akarta használni az SZKV, sokszor előfordult, hogy beállt hétköznap is. Ekkor a villamosok megbízhatósága – mondjuk így – hagyott némi kívánnivalót maga után, így be kellett segíteniük az ikreknek. És az is jellemző volt, hogy egészen a papírjai érvényességi idejéig használták, majd félretették a remízben. Végül 2004-ben támadt föl a páros.

(Cikkünkben felhasználtuk forrásként a 100 éves a szegedi villamos című kötet vonatkozó fejezeteit.)

Garai Szakács László

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!