Szegeden 2018. június 16. 12:14 Forrás: Szegedi Tükör

Befalazott és felfedezett szépségek a szobrok városában

Kibővítve és új, színes fotókkal ismét megjelent a Szeged szobrai című album. Kiadásával az alkotók a néhai szerző és szerkesztő, Tóth Attila művészeti szakíró emléke előtt tisztelegnek. Az impozáns kötet a Somogyi-könyvtárban megvásárolható.

„Szeged szobrai és muráliái címmel 1993-ban jelent meg a város köztéri és közösségi alkotásait bemutató kötet. Lassan negyedszázadnyi idő telt el azóta – egy röpke emberöltő –, s ezalatt Szeged újabb szobrokkal, közösségi alkotásokkal gyarapodott, miközben megújultak terei, középületei is. A kilencvenes évtized városképe már csak nyomaiban hasonlít a maira. E város lakójaként, a könyv szerzőjeként folyamatosan kaptam biztatást arra, hogy készítsem el a könyv átdolgozott kiadását, hiszen az eltelt évek alatt sokat veszített ez a kötet frissességéből, időszerűségéből, bár a benne foglalt adatok sokasága, a teljesség igényével feltérképezett szoborleltár – reményeim szerint – megőrizte szellemi értékként, helytörténeti adattárként eredeti minőségét” – írta a Szeged szobrai kötet bevezetőjében Tóth Attila. A művészeti szakíró a kötet megjelenését már nem érhette meg.

Az idő fogságában. Szemerey-Kiss Balázs 2004-es térplasztikája a patológiai intézetben rejtőzik (színes fotók: Roboz István)

Az önkormányzat állta

– Több mint hatmillió forintot áldozott rá az önkormányzat, hogy ez a kiadás létrejöhessen. Attila évek óta mondogatta, hogy sok új köztéri szobor és köztéri emlékhely született a városban az első kiadás óta, és ezeket jó lenne színesben megmutatni. Megírta az új koncepcióját, sőt az első fejezeteket is, a munkatársak listáját, ám az állami pályázaton sajnos nem nyert – idézte fel az önkormányzat művelődési osztályának egykori munkatársa, a kötetet sajtó alá rendező Pappné Zánthó Rita.

Hajnóczy utcai cégér 1912-ből

– Az önkormányzat a tavalyi költségvetésébe betervezte, és bár akkor a szerző már nagybeteg volt, érezte, hogy megszületik a könyv, mert egymás után írta a fejezeteket a kórházi ágyán. Még megérte, hogy elfogadták a költségvetést, így hivatalosan is elkezdődhetett a munka. Ebben a tudatban távozott. Míg az elsőben szobortematika szerint dolgozta fel az alkotásokat, az új könyvben városrészenként haladt. Roboz István kollégám vállalta a fotózást, Apró Ferenc a lektorálást, Aranyi Flóra a grafikai munkát, a térképeket pedig – bejelölve a szobrok helyét – Firbás Zoltán biztosította.

Kis nimfa csobogó az áramszolgáltató Klauzál téri székházában 2002-ből

A kötet 2017 decemberében zárult, a legfrissebb benne a Kass János-emléktábla. Remélem, Attila is így gondolta, az emlékének adózunk a kiadásával. Jó és szép munka volt, örömmel dolgoztunk rajta. 1500 példányban jelent meg, a Somogyi-könyvtárban kapható 5 ezer forintért.

Bicikliző Einstein az akadémia Somogyi utcai székházának udvarán

Hatalmas megtiszteltetés

– Elterjedt, hogy fotózom, kiállításokon szerepelek, Rita is több képet kért tőlem különböző kiadványokhoz. Amikor Attila a Dóm téri emlékcsarnokról szóló könyvét írta, aminek az anyaga ugyancsak bekerült az új kötetbe, megkért, hogy a nehezen fotózható szobrokról készítsek felvételeket – mesélte Roboz István, a művelődési osztály munkatársa. – Amikor nagybetegen megkért, hogy fotózzam ezt a munkát, hatalmas megtiszteltetésnek éreztem. Tudtam, hogy rettenetesen nehéz és bonyolult lesz, de nem sejtettem, hogy annyira, amennyire valójában lett.

Színezett beton térplasztika a Sólyom utcai iskola udvarán 1979-ből

Bár Attila már nem láthatta a kész fotókat, egy-egy jellemző szoborról mutattam neki nyers képeket. Lelkesedett, mert kiderült, egy hullámhosszon vagyunk. 2017 februárjában kezdtem, és október végére készült el a 754 kép. Az alkotások harmadához többször is vissza kellett térnem.

Időkapszula 2010-ből az Aquapolis előtt. Az üzeneteket a vasbeton mag köré ragasztott műkő rejti

Halas fiúcska a csipkebokorban

– A Tápén lévő Széchenyi-mellszobor előtt másfél-két órát ültem. Már éppen feladtam volna aznapra, amikor egy felhő megfelelően eltakarta a napot, és lefotózhattam – említett példát a fotográfus a nehézségekre. – A Hősök kapujánál ötször veselkedtem neki Aba-Novák freskóinak, az árnyékok miatt. Erre kimentem éjjel vakukkal, és sikerült. Az egyik kedvencem, a bíróság tetején látható Iustitia feladta a leckét. Nem találtam helyet, ahonnan lefényképezhetném, de órákig sétáltam körülötte, és végül a villamossíneknél felfedeztem a lombok közt egy lyukat, ahonnan jól látszott.

Az ifjúság szárnyalása az utolsó fejezetből. Rossz minőségű műkőből készült 1969-ben, emiatt pár év múlva elbontották

A belső helyszíneken két kedvencet is találtam. Az egyik Tóth Magdolna kormányhivatalban található falképe, amit iratokkal megrakott polcok takarnak. Sok-sok nekifutással is csak hatvanfokos szögből tudtam lefotózni, de digitális technikával kiegyenesítettem a torzítást. A másik Juhász Gyula réz domborműves táblája a Tisza Szálló éjszakai diszkójának falán. Feketék a falak, a plafon, ezt legalább negyvenszer fotóztam úgynevezett szoftboksszal, amely egy nagy doboz, belül vakuval és fehér leplekkel. Akadt olyan szobor is, amit elsőre nem találtam: a halas fiúcskát a ruhagyárnál például úgy kellett kivágnom a csipkebokorból.

Fizikai erőpróbát is teljesítettünk Nyéki Tamás kollégámmal, aki sok emléktábla megtalálásában segített, és a névmutatót is összeállította. Nemegyszer kellett bútorokat cipelnünk, majd visszarendeznünk egy kép kedvéért. Az eltűnt műalkotások az utolsó fejezetbe kerültek. Így azok a képek is, amelyeket az átépítéskor a kormányhivatalban és a Délvidék Házában elfalaztak. Viszont fedeztem is fel: az útépítő szobráról úgy tudtuk, hogy elveszett, de egy másikat keresve munkások hívták fel a figyelmem a szomszédos udvarban rejtőző alakra. A Sellőház oldalánál a galambokkal küzdöttem a sellő szobráért egy órán át. Üres flakonnal csaptam zajt, hogy felrebbenjenek, és próbáltam gyorsabban fotózni, mint ahogy visszaülnek. Kellett volna még egy év a fotózásra, hogy mindent a megfelelő év- és napszakban fényképezhessek, ezzel együtt is nagyon büszke vagyok a könyvre – mondta Roboz István.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet szobor