Hirdetés
Hirdets
Szegeden 2018. június 11. 07:26 Forrás: Szegedi Tükör

Krónika Szeged város búvárairól

Nem kell mindig, mindenkor és mindenhol búvárkodni. De mindig, mindenkor, az életnek minden hátralévő idejében búvárnak kell lenni. Tehát méltónak lenni erre az életre – írja Pintér Tibor a Tiszától a tengerig című könyvében, amelyet június 12-én, kedd délután 5 órakor mutatnak be a Somogyi-könyvtárban. Az ismert szegedi búvár beszélgetőtársa Szilasi László író és Kéri Barnabás, az RTL Klub riportere, könnyűbúvár.

„Gyermek voltam, tizenhárom éves. Az iskolai kockás füzetemben az egy- és kétismeretlenes egyenletek és képletek helyett tollrajzok szaporodtak: hogyan lehet »kályhacső és az abban elhelyezett dugattyú segítségével« ember számára víz alatti lélegeztetésre használható szerkezetet létrehozni” – írja Pintér Tibor a Tiszától a tengerig című könyvében.

Az 58 éves Pintér Tibor több mint negyven éve búvárkodik. Még kamaszként álmodta végig a víz alatti világ rejtelmeit, és ez az álma a mai napig tart

Valóra vált mese

A szerző elmondása szerint 1973-ban, kamaszként pillantotta meg először a tengert, az adriai Pagon. „Ez az első találkozás mind a mai napig tart. Egyetlen végtelen történetet indított el. Amikor gyermekként először ott álltam a tenger partján, tintakék este volt, a hatalmas víz pedig sötétlila színben lágyan hullámzott. Mindez annyira hihetetlennek tűnt, mintha az addig hallott mesék váltak volna valóra egyetlen pillanat alatt. A bódítóan mély fűszeres illatoktól és a tenger sós levegőjétől megrészegülten álltam. (...) Erővel sem lehetett kiparancsolni a vízből. Végigbarangoltam uszonyommal (akkoriban még »békatalpnak« hívtuk) és maszkommal (amely még »búvárszemüveg« volt) a vadregényes partot, és végigálmodtam a víz alatti világ rejtelmeit. És ez az álom a mai napig tart.”

Az MHSZ sorköteleseit oktatja Pethő Béla a SZUE medencéjében a hatvanas–hetvenes években

Szegedi hullámsírban tizenhét római kori sírkő

Jelen cikk szerzője akkor ismerkedett meg Pintér Tiborral, amikor a kilencvenes évek közepén a sószállító dereglyéket kereste búvártársaival Szegeden a Tiszában. 1723-ban három sószállító dereglye indult Erdélyből, hogy római kori faragott sírköveket vigyen a bécsi Burgba. Kettő sikeresen célba is ért, de a harmadik elsüllyedt a Tiszában Szegednél. Az máig nem derült ki, hogyan történt a tragédia. A dereglyék összesen 64 sírkövet szállítottak, amelyek közül a legkisebb 130, a legnagyobb pedig 300 kilós volt. Szegednél 17 római kori sírkő került hullámsírba háromszáz éve. A kilencvenes évek közepén a szegedi MANTA búvárklub búvárai Csepregi Oszkárral és a bécsi Kunsthistorische Museum munkatársával megpróbáltak rábukkanni a sószállító dereglye maradványaira, illetve a rakományára, a faragott kövekre. Nem jártak sikerrel.

Regényes életek

Az 58 éves Pintér Tibor Szeged város búvarairól írt krónikát a hatvanas évektől a kétezres évekig. Szegednek mindig voltak búvárai. Közülük az elsők talán azok, akik először lesték meg a folyó titokzatos világát. Majd követték azok, akik a kikötőket és a várhoz tartozó rondellák köveit helyezték el a mederben, majd később a Tisza felett átívelő hidakat tartó pilléreken dolgoztak. Pintér Tibor nem tudja meghatározni a könyve műfaját. Azt írja, nem dokumentumregény, nem helytörténeti írás, hanem mozaik, amelynek apró, megtalált kockáiból kívánt egy töredezett képet újraalkotni, amely a néhai Trogmayer Ottó múzeumigazgató elnevezésével élve a város „vízibúvárainak” története, regényes életek egy-egy felvillanása.

Kirakott képek

A könyvben kirakott kép közel fél évszázadot fed le, de ez nem teljes a szerző szerint. Pintér Tibor újságcikkeket használt fel a könyvben, amelyeket a Somogyi-könyvtár helytörténeti gyűjteményének archívumában talált, ezenkívül saját egykori írásaiból is beemelt a szövegbe. Törekedett a kronológiai hűségre, de – ahogy írja – a regényesség megőrzése okán a saját szövegrészleteknél eltért ettől. A könyv azokról a búvárokról szól, akik hivatásszerűen vagy szabadidős sporttevékenység keretében merülőbúvárok voltak, vagy még mindig azok.

Pethő Béla nélkül nem lett volna szegedi búvárkodás

Gyémánt Imre és Pethő Béla

Pintér Tibor szerint ahogyan a szegedi búvárúszósport nem létezett Gyémánt Imre mesteredző nélkül, úgy a szegedi műszaki búvárkodás nem létezett Pethő Béla nélkül.

A hatvanas–hetvenes és nyolcvanas években ez a két márkanév jellemezte a szegedi búvárkodást. Ennek a két embernek a köpönyegéből bújt ki a szegedi búvárok többsége. Ők ketten meghatározták a szegedi búvárkodás későbbi történetét. Gyémánt Imre nem saját magának nevelt bajnokokat, mert a halálát követően is kiváló eredményekkel érnek haza a sportolók.

Alaptétel a búvároknál: egy búvár nem búvár, két búvár egy búvár. Ez már a hatvanas–hetvenes években is axióma volt, amikor a kép készült

Pethő Béla szellemisége a ma még aktív, ötvenes éveikben járó búvárok munkáján keresztül hat. Az az elkötelezettség, amelyet a búvárhivatással szemben tanúsított, rejtélyes módon mind a mai napig él.

Szabó C. Szilárd

Békalány. A hatvanas években Szegeden

 

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: búvár búvárkodás Ünnepi könyvhét