Szegeden 2018. június 9. 11:14

Gyulay Endre: Már nem vagyok olyan vagány, de azért nem szoktam cammogni

Képriport
A focit szereti, de a magyar labdarúgásról lesújtó véleménye van, még mindig szeret vagány stílusban autót vezetni, és neki köszönheti Szeged az amerikai testvérvárosát. A hatvanöt éve pappá szentelt nyolcvannyolc éves Gyulay Endre a Szeged-Csanád Egyházmegye nyugalmazott püspöke ezeken kívül is több érdekességet is elárult gazdag életútjából.

– Még gyerekként elveszítette édesanyját, így édesapja új társa nevelte fel. Mennyire határozta meg életét az, hogy egy kis településről, ráadásul ilyen nehézségekkel indult.

– Battonya nem volt akkoriban olyan kicsi, hiszen a 30-as évek elején, amikor születtem 13 ezer lakossal bírt. Édesanyám kilenc éves koromban hagyott itt hármunkat: édesapámat, a bátyámat és engem. Később a bátyám is meghalt, apám pedig újranősült. Még gyerekként én választhattam ki két nő közül, hogy melyik lesz a mostohaanyám. Jó döntés volt, a képe most is itt lóg a lakásom falán a családom többi tagjának a társaságában. Csak évtizedekkel később tudtam meg, hogy édesanyám utolsó kívánsága az volt, hogy pap legyek. Örülök, hogy nem azért választottam ezt a hivatást, mert meg akartam felelni az elvárásának, és az is jó érzés, hogy ő is erre a pályára szánt.

Kattintson felső képünkre, és nézzen szét egy kicsit a nyugalmazott megyéspüspöknél! (fotók: Iványi Aurél)

– Rengeteg helyen teljesített szolgálatot. A települések ilyen sűrű váltogatása gyakorlat volt akkoriban?

– Oda mentem, ahová küldtek. Segédlelkész voltam Röszkén, Ásotthalmon, majd Gyulán is, majd lelkészként Domaszéken, Makón és Mezőhegyesen is megfordultam. Akkoriban az kapott ilyen sűrűn új megbízatást, akivel meg voltak elégedve, akik sokáig ugyanott maradtak, azok kevésbé élvezték az egyházmegye vezetésének bizalmát.

– A rendszerváltás előtt néhány évvel nevezték ki püspöknek. 1987-ben érezte már, hogy új szelek fújdogálnak Magyarországon?

– Őszintén szólva, nem éreztem. 1988-ban írtam egy cikket, melyben megfogalmaztam a katolikus egyház igényeit az akkori felügyelő szerv, az Állami Egyházügyi Hivatal felé. Szerettük volna visszakapni egykori iskoláinkat, ingatlanainkat, és akkor már láttam erre némi esélyt.

– Aztán jött a rendszerváltás, és visszakapták az iskoláik és egykori épületeik nagy részét. Elégedett az elért eredményekkel?

– Nagyon nehéz volt az indulás, én a saját egyházmegyémben nyolc iskolát vettem át. A tanári kar döntő hányada párttag volt, de meg kell jegyeznem, hogy szakmailag jól felkészült pedagóguskarokat kaptunk. Tanítottam is ezek iskolák némelyikében, és előfordult, hogy a gyerekek arra panaszkodtak, a tanárok némelyike lekezelő stílusban beszél azokkal, akik hittanra járnak. Azt gondolom, hogy ezek a nézeteltérések mára megszűntek, sőt ma már túl sok egyházi fenntartású iskola működik Magyarországon.

– Talán, mert a szülők a jobb anyagi feltételeket látva szívesebben adják ilyen oktatási intézménybe a gyereküket, mint a Klik felügyelete alá tartozó állami iskolákba.

– Mi sem kapunk több támogatást, de hatékonyabban tudjuk felhasználni a forrásainkat. Mi össze tudunk vonni különböző településeken lévő intézményeket egyetlen igazgatóság alá, így gazdaságosabban tudjuk működtetni az iskoláinkat. Azt viszont nem tartom jó dolognak, hogy ilyen sok felekezeti iskola működik nálunk, ugyanis nincs annyi vallási értelemben elkötelezett tanár Magyarországon, mint amennyire szükség lenne ezekben az oktatási intézményekben. Érvényes hát a az ősi bölcsesség erre a helyzetre: A kevesebb többet érne.

– A többi felekezet vezetőivel milyen volt a kapcsolata?

– A keresztény felekezetek közti szorosabb együttműködést még én szorgalmaztam aktív püspökként. Kiváló volt a szakmai kapcsolatunk a reformátusokkal és az evangélikusokkal. Ez a jó viszony ma is megvan, amire nagyon büszke vagyok.

– Önt nem csupán saját egyháza, de világi intézmények, többek között a helyi önkormányzat is nagyra becsülte. Főpásztort tevékenysége elismeréseként Szeged díszpolgárává választották 2000-ben, nyugdíjba vonulása után pedig lakást kapott a várostól.

– Szoros együttműködésre törekedtem mindig is az egyházon kívüli szervezetekkel, hivatalokkal, így elismerést kaptam a Szegedért Alapítványtól, de 2009 óta Ásotthalom díszpolgára is vagyok. Szeged esetében azzal is büszkélkedhetek, hogy egyik clevelandi utazásom során hoztuk tető alá Toledo és Szeged testvérvárosi megállapodását. Ez az együttműködés azóta is az egyik legfontosabb külhoni kapcsolata a városnak.

– 2006-ban vonult nyugdíjba, de azóta is igen aktív. Hogy bírja ezt a sok munkát?

– Szerencsére mind fizikailag, mind szellemileg helyt tudok még állni. Gyóntatok, misézek, és a mai napig is tanítok. Rengeteg helyre hívnak misét tartani, és nehéz minden felkérésnek eleget tenni.

– Gondolom, sokszor vidékre kell utaznia. Ehhez autó kell, és ön mindig híres volt vagány vezetési stílusáról.

– Még vezetek, mert szerencsére a háziorvosom meghosszabbította további két évre a vezetői engedélyemet. Már nem vagyok olyan vagány, de azért nem szoktam cammogni. Az autómat a 2000-es évek elején vettem, de csak két éve kellett benne akkumulátort cserélni.

– Utódja, Kiss-Rigó László nagy focirajongó. Ön szereti a labdarúgást?

– Fiatal koromban én is rúgtam a bőrt, és most is megnézek néhány meccset a tévében, ám a magyar válogatott teljesítménye siralmas, ezért megválogatom, milyen mérkőzés kedvéért ülök le a tévé elé.

– Hamvas Endre, Csanád Egyházmegye püspöke hatvanöt évvel ezelőtt szentelte önt pappá. Ebből az alkalomból tart hálaadó szentmisét szombat délelőtt a Szegedi Székesegyházban. Mennyiben különbözik ez majd a többi, ön által celebrált misétől?

– Nem sokban, ugyanis a mise lényege mindig a hívek szolgálata. Ebből az alkalomból azonban megtisztelnek olyan egyház méltóságok, akik a kedvemért eljönnek az eseményre. A püspökökön kívül kollégák, barátok, tanítványok, és természetesen a hívek lesznek ott a szombati vasmisén.

Szincsok György

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Gyulay Endre Szeged-Csanád Egyházmegye római katolikus egyház