Szegeden 2018. június 3. 10:25 Forrás: Szegedi Tükör

Én egy kicsit mindig belehaltam

Nagyné Piginczki Éva ízig-vérig pedagógus. A szegedi tanítónő negyvenegy évig állt a katedrán, tavaly vonult nyugdíjba a Rókusvárosi II. Számú Általános Iskolából. Azt mondta, a mai napig álmodik a gyerekekkel, akiktől sírva búcsúzott. De sírtak a gyerekek és a szülők is.

– A mai világban kevés embernek adatik meg, hogy egy helyen dolgozzon harmincöt évig. Én alapítóként 1982. augusztus 1-jétől a Rókusvárosi II. Számú Általános Iskolában tanítottam, ami nagyon jó iskola, nagyon jó kollektívával. Előtte Kisteleken és Tápén dolgoztam – kezdte Nagyné Piginczki Éva, aki a bajai tanítóképzőben szerzett diplomát.

Óvónő anya, tűzoltó apa

A tősgyökeres szegedi pedagógusnak óvónő volt az édesanyja, és tűzrendész az édesapja. – Édesapám, aki sajnos már nem él, parancsnokhelyettes volt a tűzoltóságon, egy ideig laktunk a Szilágyi utcai tűzoltólaktanya épületében is. Természetesen édesanyám foglalkozásának nagy szerepe volt abban, hogy a pedagóguspályát választottam – beszélt az indíttatásáról. Elmesélte, az anyukájának kilenc testvére volt, ő volt a legidősebb, így rengeteget foglalkozott, mesélt a kisebb testvéreinek.

Nagyné Piginczki Éva: Sokat álmodom a gyerekekkel a mai napig (fotók: Szabó Luca)

Szurdi Zsolt anyukája és Valkusz Pál

És hogy mi volt még a motivációja, hogy a pedagóguspályát választotta élethivatásul? – Nekem mindig nagyon jó tanáraim voltak. A Tisza-parti Általános Iskolába jártam, ahol Szurdi Zsolt édesanyja, Júlia néni tanított éneket. Egyszer ellógtunk a barátnőmmel az énekkari próbáról, de ott maradtunk az iskola környékén, és összefutottunk Júlia nénivel, aki nagyon megörült nekünk. Nem szidott le, nem vont felelősségre bennünket, hanem kedvesen elbeszélgetett velünk, s adott egy-egy szem cukorkát. Utána soha többé nem hiányoztunk az énekkari próbáról. A Ságvári-gimnáziumban érettségiztem, ahol Valkusz Pál tanította nekünk a matematikát. Akik hibátlan dolgozatot írtak, azokkal kezet fogott a tanár úr, és ez mindenkit motivált az osztályban – emlékezett vissza a régi tanáraira Nagyné Piginczki Éva.

Levelek

„Köszönöm, Éva néni, hogy segített nekem elmagyarázni a leckét. Köszönöm a kedvességét, és hogy felvidított, és hogy sok viccet mondott” – írta az emlékkönyvbe Tomi. „Köszönöm, hogy gyermeki szemünkkel láttad és észrevetted mindazt, ami nekünk, gyerekeknek fontos, és szemet hunytál sok rosszaságunk felett” – írta többek között egy másik tanítvány, Berci a levelében az emlékkönyvbe.

Ez többet ér minden kitüntetésnél!

A matematikával folytatva a pályája történetét, elmesélte, jött hozzájuk a negyedik osztályba egy kislány egy másik iskolából. – Pár hónap elteltével elém állt, s azt mondta, Éva néni, eddig soha nem értettem a matematikát, de most már értem, mert olyan jól tetszik elmagyarázni. Ez többet ér minden kitüntetésnél! Az éneket is imádtam tanítani. Amikor nyugdíjba vonultam, azt mondta egy negyedikes kislány, Éva néni, én nagyon sajnálom az elsősöket, mert nem fogják megtudni, milyen jó az énekóra, és milyen jó az éneklés. Tényleg ezekért a dolgokért érdemes tanítani, tanárnak lenni. Amikor negyedik végén elbúcsúztunk egymástól a gyerekekkel, abba én egy kicsit mindig belehaltam. Kis cseresznyéimnek hívtam őket, hiszen sokszor úgy lógtak rajtam, mint cseresznyeszemek a fán. Sokszor meséltem nekik állatokról és növényekről szóló tanulságos, vicces, vidám történeteket azzal a szándékkal, hogy tanulják meg szeretni és tisztelni az állatokat és a növényeket – magyarázta Nagyné Piginczki Éva.

Nem tanítják, hogyan kell a gyerekkel bánni

A nyugdíjas pedagógus szerint azt nem tanítják a főiskolán, hogyan kell a gyerekekkel bánni. Szerinte ehhez idő és tapasztalat kell.

– Jó pár évnek el kell telnie ahhoz, hogy a pedagógus eljusson oda, hogy mindenkivel meg tudja találni a közös hangot. Én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szakmailag mindig azt csináltam, amit akartam, amit elterveztem. Számtalan tanítási módszert ismertem meg a pályám során, amelyek közül szerintem a Tolnai-módszer volt a legjobb, de tudomásom szerint ezt már nem használják, használhatják, pedig ezt a japánok is átvették. Régebben több könyv közül is választhattam, amiből taníthattam. Most csak egy könyv van – mondta a nyugdíjas pedagógus, aki több ezer gyermeket tanított a negyvenegy év alatt.

Elmondása szerint a pályája kezdetén nem volt ritka a 35–37-es osztálylétszám, utóbb már csak 18–20 gyermek járt az osztályába.

A nyugalmazott pedagógus egyik tanítványának, Tominak a levele az emlékkönyvben

Régi restanciák

A nyugdíjba vonulása alkalmából kis műsorral köszöntek el tavaly Nagyné Piginczki Évától az iskolában. – Sírva búcsúztam a gyerekeimtől, de sírtak a gyerekek és a szülők is. Minden gyermekem írt egy általuk összeállított emlékkönyvbe egy levelet, amely nagyon megható – mesélte a nyugdíjas pedagógus, aki elmondása szerint még be-bejár iskolai ünnepségekre, különböző rendezvényekre, hogy találkozzon egykori tanítványaival és a kollégáival. Mit csinál nyugalmazott pedagógusként? – Sokat álmodom a gyerekekkel a mai napig. Amúgy a régi restanciáimat pótolom be, sokat olvasok, és sokat vagyok a férjemmel, akinek rengeteget köszönhetek, hiszen mindenben segített, amíg aktív pedagógus voltam – mondta Nagyné Piginczki Éva.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: oktatás pedagógusnap Rókusvárosi II. számú Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola