Szegeden 2018. május 31. 09:13 Forrás: Szegedi Tükör

Szegénytelepből iparnegyed lett a Kukoricaváros

Képgaléria
Szegedről és környékéről beözönlött szegényekből alakult ki az egykori Kukoricaváros lakossága. Olcsó telkeket kaptak a Mars tér szomszédságában, hogy kézművesként és az iparban dolgozhassanak. A városrészek történetét bemutató sorozatát a Szegedi Tükör Rókus múltjával folytatja.

Hirdetés
Hirdetés

– Apukám, Papp Ferenc fess bajuszos fiatalember volt, 1906-ban, 23 évesen nevezték ki előbb Szeged tűzoltóparancsnokává, később főparancsnokává – idézi fel alakját Papp Éva nyugdíjas szegedi tanárnő, akit idén Szegedért emlékéremmel tüntetett ki a közgyűlés. Péter László helytörténész írja, hogy régen a bakterok és a polgárok feladata volt a tűzoltás. 1870-ben alakult meg az önkéntes tűzoltó testület, 1879-ben pedig 32 fővel a hivatásos városi tűzoltóság. Eleinte a betegszállítást is a tűzoltók végezték, az 1900-as években létesült önálló mentőállomás a laktanyában, de még ekkor is a tűzoltók látták el az ügyeletet. Csak az egyetem ideköltözése után vették át a szolgálatot az orvostanhallgatók, majd az orvosok.

Rókus az 1879-es árvízben Plohn Illés fényképén (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

A szegedi tűzoltóság történetéből Papp Éva felolvasta: – Győrben ülésezett az országos tűzoltó szövetség, amikor a tragikus sorsdöntő fordulatnak, az 1914. június 28-i szarajevói merényletnek hírét vették.

„Elhallgatott a cigány, megszűnt a jókedv és vidámság, derékba törtek a tanácskozások, a tűzoltó tisztek hazaszéledtek. És feszült érdeklődéssel várta mindenki a történteket. A mozgósítás napján hadba vonult a szegedi hivatásos tűzoltóság vezetője, Papp Ferenc is. Vele együtt a 39 főnyi legénységből 26 tűzoltó.”

– Apukám 31 évesen lett Szeged tűzoltó főparancsnoka – mutatta a fényképét Papp Éva

– Ezzel megállt a munka, szinte működésképtelenné vált a szegedi tűzoltóság. Önkéntesek segítettek, majd novemberben, amikor a parancsnokhelyettes is bevonult, a rendőrfőkapitány kérésére apukát felmentették a katonai szolgálat alól. Nagyon rövid ideig szolgált, igazi háborúban nem is vett részt. 1915 elején elesett a vele együtt bevonult öt bajtársa, és az önkéntes tűzoltók közül is hárman. Apuka, ahogy ez a háború után szokás volt, emléktáblát állíttatott a Kossuth Lajos sugárúti laktanya bejáratánál, a kapualjban.

A mai Kossuth Lajos sugárút 1920 körül a rókusi templom tornyaival (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

Kuksósok

A budai főút másik oldalát, a mai Rákóczi teret az idő tájt nagy kaszárnya foglalta el. A Mars téren katonai gyakorlótér működött, mellette a Londoni körút 1.-ben a 46. gyalogezred laktanyája épült fel. A Mars tér körül népesült be Rókus. A teret az 1930-as években töltötték fel és kövezték ki, majd a piaccal más funkciót kapott.

Rókus harmadik temploma az 1920-as években (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

Lakossága a korábbi évszázadokban a más városrészek és a környező tanyák szegényeiből került ki. Kishivatalnokok, céhen kívül rekedt mesteremberek, napszámosok, juhvágók, szappanfőzők, disznóhizlalók negyede lett. A disznótartáshoz itt megtermelt takarmányról a korabeli iratokban Kukoricavárosnak emlegették, a rókusiakat pedig csúfolkodva kukoricapolgárnak, kukoricagyeröknek, papjukat kukoricapapnak. Csakhamar önálló iparággá nőtte ki magát a szappanfőzés: a disznóvágás hulladékát használta fel, és a közeli fehértói szikeseken söpört széksóból lúgot öntöttek hozzá. A kiváló minőségű szappanból a pesti, debreceni, gyulai és bajai vásárokon több ezer mázsát eladtak a szappanfőzők, tájszóval kuksósok. Más melléktermékek feldolgozására létrejött a szőr-, sörteipar, az egyszerű kefekötőüzemből fejlődött ki az Első Szegedi Mechanikai Kefegyár Rt.

Rókusi csomópont, 1985. Már akkor is hatalmas, több sávos kereszteződés volt. Eltelt egy emberöltő, és lámpás körforgalomban közlekedünk ugyanitt (fotó: Enyedi Zoltán/ a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

Légszesz, gyufa, kender

Az iparosok és ipari munkások beözönlésének köszönhető rókusi lélekszám-növekedéshez csak a Felsővárosé volt fogható. Ám a megnövekedett kereslet, illetve a gépesítés csakhamar kiszorította a kézműveseket, és ez a városrész lett Szeged iparának székhelye. Megtelepedett a légszeszgyár, a Bakay-féle kendergyár, a gyufagyár. A gyufagyár homlokzatán ma is olvasható Szikra elnevezés nem az eredeti. Az egykori Pálfi-féle cégből Szegedi Gyújtógyár Rt. alakult, abból létesült 1915-ben az osztrák–angol érdekeltségű Szikra Magyar Gyújtógyárak Rt. telepe.

A Kossuth Lajos sugárúti mai BP-irodaház 1891-es épületében eredetileg Európa legnagyobb dohánygyára működött, csak 1950 után ruhagyár. A főút másik oldalán, a Damjanich utcai sarkon működött a légszeszgyár, amely gázból állított elő villanyt. A gyárak és a vasútállomás közötti villamossíneket 1937-ig teherszállításra is használták. A helyi tömegközlekedés nem sokkal korábban, 1853-ban bérkocsikkal indult, ezt pár éven belül lóvasút váltotta. Telepét a forgalmas Budai út mentén (a mai Pulz telepen) alakították ki, ahonnan 1908-tól villamosok hálózták be a várost.

Szürke nénikék

Rókusnak – bár igazi központja nincs – városképi jellegzetességét a főút két oldalán a templom és a kórház, illetve az iskola adta. Kretovics László plébános és Oláh János főiskolai tanár plébániatörténetéből kiderül, hogy elsőként Újvárosként emlegetik az iratok a városrészt 1731-ben. Mai nevét arról az 1739. augusztus 1-jén, Vasas Szent Péter napján szentelt Szent Rókus-kápolnáról kapta, amit a pestisjárvány elleni fogadalomból épített a környék népe. A helyén száz év múlva a (városháza-építő főmérnök) Vedres István tervei alapján újabb húztak fel. Mivel a korábbi alapokat csak részben bontották el, az 1911-ben emelt, neogótikus stílusú templom elejének padlója hatvan-hetven éve látványosan süllyed. A plébániatemplom pár évig a székesegyház szerepét is betöltötte, amikor a püspöki székhelyt Temesvárról Szegedre helyezték, de a dóm még nem készült el.

– Vasas Szent Péter apostolt angyal szabadította meg jeruzsálemi fogságából – mondta a rókusi templomban álló egyedülálló japánakácfa-szoborról Kretovics László plébános

Az iskolaépület sem az eredeti, a mait 1930-ban építették. Érdekes ellentmondásként a krónikások kiemelik, hogy a huszártornyos épületbe a fiúk és lányok külön bejáraton át léphettek, vélhetően a jó erkölcs védelme érdekében. A homlokzatot azonban pucér gyerekalakok díszítik. A templom szomszédságában áll az öreg városi kórház, régi nevén közkórház, majd I-es kórház. Az intézmény 1771-ben telepedett le Pozsonyi Ignác alapítványi felajánlásából. A betegeket 1854-től évekig Szent Vince rendi apácák ápolták, akiket „szürke nénikék”-ként emlegettek. Ám őket eltávolították, mert nemi betegeket és szülő nőket nem szívesen láttak el.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Rókus