• Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Belecsúszott a csempesor a fürdőkádba: Bálinték a Vértói úton, Törökék az Ilona utcában kezdték
Szegeden 2018. május 6. 21:01 Forrás: Szegedi Tükör

Belecsúszott a csempesor a fürdőkádba: Bálinték a Vértói úton, Törökék az Ilona utcában kezdték

Képgaléria
Annyira rohamosan gyarapodott Szeged lakossága a hetvenes években, hogy Odessza, Tarján és Északi város után gyorsan folytatni kellett a lakótelepek építését. A városrészek történetét bemutató sorozatunkat Újrókus hőskorával folytatjuk. A Szegedi Tükör összeállítása.

– 1981. augusztus 31-én mi voltunk a Vértói út 7. első beköltözői – emlékszik vissza Bálint György az oszloppanel tövében. A nyugdíjas rendvédelmi dolgozó azt is elmesélte, hogy nem sokkal korábban épült fel a városi rendőrkapitányság Párizsi körúti épülete. A helyén lévő öreg házakat szanálták, azoknak a lakóit költöztették be a tízemeletes alsó négy szintjére. Fölöttük rendőröknek, tűzoltóknak, határőröknek és a büntetés-végrehajtás dolgozóinak utaltak ki szolgálati lakást.

Három autó árválkodott

Bálinték két gyerekkel minőségi csere révén jutottak hozzá az újrókusi 69 négyzetméteres két és fél szobához. Megszerették. A nyugdíjas rendőr felidézte, hogy a ház körüli tágas parkolón akkoriban mindössze három autó osztozott: az ő bordó Zsigulija, egy kék Trabant és egy nagy Polski Fiat. Mostanra a kocsik minden helyet kinőttek, elkél a bővítés. Beköltözésükkor álltak az Ipoly sori házak, a Vértó viszont nagyon elhanyagolt állapotban volt. Körülötte már a jelenlegi házakat látták az ablakukból, természetesen a nagy fák nélkül. Elkészültek az utak és járdák, az óvoda és iskola, a házuk aljában már akkor is működött bolt. Orvosi rendelőbe viszont messzebb, a mostani gyógyszertár mellé jártak. Jó lakóközösség verbuválódott; mindenki ismert mindenkit, akit nem a testülettől, azt a házból.

– Büszkeségem a virágos erkély – mutatja Bálint György a Vértói úton. A környék zöldjét és a közlekedését is nagyon szereti (fotók: Szabó Luca)

Dzsumbuj és dzsindzsa

Török Zoltánék 1984 óta élnek Újrókuson, és bár egyszer elköltöztek, azt is csak a városrészen belül tették. Először az Ilona utcában kaptak vadonatúj tanácsi lakást. Ráadásul éppen akkor, amikor a kőolajosoktól behívták katonának. A munkahelyén is beadta a lakásigénylését, de a tanácstól gyorsabban megérkezett a kiutalás. Egy két szoba hallos otthonnak örülhettek a két gyerekkel. Megesett azonban, hogy egy este óriási csörömpölésre riadtak fel: az összes csempe belecsúszott a falról a kádba. Jött az IKV és kijavította.

Nem mennek már innen el. Török Zoltán nagyon szeret a Kossuth Lajos sugárúton lakni

Pestisbetegek patrónusa

Rókust – az eredeti elnevezést viselő régi városrészt – 1850-ben említi először hivatalos irat Péter László Szeged utcanevei című kötete alapján. Nevét arról a kápolnáról kapta, amelyet a pestisbetegek védőszentjének tiszteletére szenteltek fel 1739-ben a mai rókusi templom közelében. Blazovich László Szeged rövid története című könyvéből az is kiderül, hogy mivel nem volt elegendő az 1970-es években gyorsan növekvő lakosságnak Odessza és Tarján, folytatták a lakásépítési hullámot a harmadik körút mentén: Makkosházon 3363, Új-Rókuson 4774 lakással. Az utolsó panelházak már hagyományos tetőt kaptak.

A rokkantnyugdíjas azt is felelevenítette, hogy a rókusi Tesco helyén akkoriban csak nagy dzsumbujt, valamint törmelék- és szeméthegyet lehetett látni. Mellette, a Körtöltés utcában régi földszintes házakra emlékszik. A körút sem ilyen szépen és szélesen ívelt; a víztornyot kanyarral kerülte ki a busz. Amikor nagyobb lakás után néztek, a rókusi csomópontnál álló tízemeletest választották a jó fűtése miatt. Török Zoltán emlékszik, 1984-ben daruzták fel az elemeit, amikor ő katonaként a SZVSE-pályán nézett focimeccset. A három zöld tízes már állt, a Búvár-tó viszont csak „dzsindzsa” volt, mögötte rét. A bevásárlóközpontot 2000-ben adták át.

Költözött a kohászati vállalat

1978-ban újévi lapszámának címoldalán írta meg a Délmagyarország, hogy attól az évtől újjászületik Rókus, és 1990-ig a tervek szerint több ütemben 1600 régi ház helyén 6400 lakás épül fel 1,3 milliárd forintból. A terv nem teljesült, arra bizonyság az újabb cikk egy évvel később, amiben újból beígérik az építkezést. 1977 márciusában az olvasható, hogy a területről ki kell telepíteni a gyógyszertári központot és a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatot.

Az Izabella híd 1980-ban. A háttérben Újrókus magasodik (fotó: Enyedi Zoltán/A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_e499_05)

A Búvár-tó részleges feltöltéséről azonban lemondtak, mert drágította volna az építkezést. 5832 négyzetméternyi üzletet és vendéglátóhelyet terveztek, valamint 615 négyzetméteren szolgáltatást. 1981 novemberében a négysávos harmadik körút építéséről és a nagy csomópontok 1983–84-re tervezett befejezéséről számol be az újság. 1985 augusztusában adták át a Vértói úti oszloptízes aljában az OTP-fiókot. Húsz éve, 1998 szeptemberében nyitott ki a Rókusi körúti hipermarket.

A Búvár-tó 1980 körül. Rendezése után, 1999-ben kezdődött a pláza építése (fotó: Enyedi Zoltán/A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_e541_09)

* * *

Szegedi lakótelep-történet

Lift nélkül költöztek be a tizedik emeletre: még nem volt kész a ház, amikor kiutalták Gáspárék lakását Makkosházon

Egy évtized alatt város nőtt ki Agyagvölgyből

Cserépkályhával fűtötték az első lakásokat Odesszában

A József Attila sugárúton utazott a szoba

A Rókusi körút 1982-ben a víztoronnyal. Szemben a hipermarket 1998 szeptemberében nyitott ki (fotó: Enyedi Zoltán/A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_e728_04)

 

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: lakótelep Szeged Újrókus