Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2018. április 26. 14:49 Forrás: Szegedi Tükör

Egy évtized alatt város nőtt ki Agyagvölgyből

Képgaléria
Odessza és Tarján után az Északi városi panellakótelep épült meg Szegeden. A városrészek történetét bemutató sorozatában a Szegedi Tükör felidézi a hőskort. Gazsó Pál negyven éve költözött be családjával a Csongrádi sugárútra.

Hirdetés

– 1978. január 11-én jelentkeztünk be hivatalosan a Csongrádi sugárút 94.-be. Azaz ’77 karácsonyán már itt laktunk. Mi voltunk az elsők ebben a panelházban. IKV-s dolgozóként előbb szolgálati lakást kaptunk, utána főbérletire váltottunk, és minőségi cserével kerültünk a mostani kettő plusz két szobásba – meséli Gazsó Pál nyugdíjas építőmérnök (nyitóképünkön).

Csongrádi sugárút 66.: a sugárút és a Makkoserdő sor sarka hajdan. Tanácsi bérlakás volt (fotók: Gazsó Pál)

Garázsbolt nyílt először

Négy kicsi gyerekkel költöztek be, kettő iskolás és kettő óvodás volt még közülük. Mivel sem az óvoda, sem az iskola nem készült még el addigra, a gyerekek átmenetileg a korábbi lakóhelyükhöz közeli Tarján III-as iskolában, illetve a szemközti óvodában maradtak. Mire a kisebb lánya elsős lett, az idősebb fia pedig hetedikes, állt már a Kodály téri Általános Iskola (ma Kossuth Zsuzsa szakképző iskola).

Csongrádi sugárút 90. egykor

Kezdetben még bolt sem létezett, eleinte egy garázsbolt nyitott ki az egyik tízes aljában, majd a mostani péksüteményes helyén működött egy élelmiszerbolt, a másik sarkon pedig egy posta. A Diófa felé fordult meg a 40A-s busz, amivel a Feketesas utcai végállomásig be lehetett jutni. Miután az Északi (ma Makkosházi) körútig elnyúlt a lakótelep, beiktattak egy hosszabb buszjáratot is, a 80-ast, ami a mostani körút és sugárút sarkán lévő trolimegállókig vitte az utasokig. A kiserdő sarkán pedig sokáig eltartottak a DÉLÉP munkásai egy lángossütőt, a betonalapja ma is látszanak. Erdő is csak azért árnyékolta be a terület egy részé, mert a vízműtelephez jóval korábban kialakították.

Csongrádi sugárút 123.: ház a Csongrádi sugárúti benzinkút helyén

DÉLÉP-főhadiszállás

– A panelek építése a Csongrádi sugárút és a Makkoserdő sor sarkától kifelé kezdődött el. A helyükön lévő földszintes, emeletes családi házakat, kiskerteket és a kukoricást felszámolták. Vegyesen pötyögtették az öt- és tízszintes épületeket. A DÉLÉP az első, a sugárútra merőleges házsor aljában rendezte be irodáit. Az építők pedig a sugárút másik oldalán húzták fel a felvonulási bódékat, a körúton kívül akkoriban csak kiskerteket lehetett látni – emlékszik vissza a nyugdíjas szakember.

A nyugdíjazott fényképezőgép: megörökítette az átépülő Szegedet

Kommunista műszakban

A Délmagyarországban 1973. február 4-én Takács Máté városi főépítész és Hübner Mátyás, a Szegedi Tervező Vállalat építésze mutatta be az Északi városrész részletes rendezési tervét. A terület 760 házának 63 százaléka rossz állagú; 104-en lehetne tatarozással segíteni, és mindössze 172 a jó, maradandó. 1973. május 25-én azt írta az újság, hogy 1975-től két ötéves tervben 7 és fél ezer lakás épül a városrészben közel 25 ezer embernek 3,1 milliárd forintból. 1977. október 30-án ifjabb Firbás Zoltán sürgeti a városrészek egyértelmű elnevezését, és hogy ne engedjék elterjedni az ideiglenesen használt neveket, így az Északi városét sem. Ezt a területet Péter László Szeged utcanevei című könyve alapján Agyagvölgyre javasolja átkeresztelni. A kötet szerint a régi dokumentumok 1768-ban említik először „agyag vőlgyet”. Az elnevezés vízállásos helyet jelölt a Dugonics temető, a Gáz és a Makkosházi körút, illetve a Csongrádi sugárút határolta területen.

Szinte egyszerre készült el a nyolcvanas évek végére a Cső utcai bölcsőde, óvoda, iskola, az Éliker ábécé (most Spar) és a Diófa vendéglő. Délután az új beköltöző családok, Gazsóékhoz hasonlóan sok gyerekkel gyorsan összebarátkoztak, a délutánokat mindig lent töltötték, és ha kellett, vigyáztak egymás gyerekeire.

Közben persze elindult a túlsó oldal beépítése is, az Agyagos utca felől. A házak között folyamatosan elkészültek a járdák és utak, de a Csongrádi sugárút még hírül sem volt ilyen széles és ennyire forgalmas, mint most.

Úgy hívták ezeket az alagsoruk miatt, hogy öt szerelt szintes. Azért épült Szegeden kétféle ház, mert az ötszintesekbe még nem kellett lift. Ha meg már felvonót szereltek be, akkor kihasználták a magasságot, és tízemeleteseket húztak fel.

Lakótelepek négyszáz tekercsen

– 1985-ig dolgoztam az IKV-nál előbb építésztechnikusként, majd mérnökként. Nem a fényképezés volt a fő feladatom, de én kezeltem a rendkívül jól felszerelt fotólabort. Akkoriban keletnémet Praktika gépekkel és cserélhető objektívekkel fényképezhettem, még a színes filmek kidolgozását is meg tudtuk oldani. 1969–71-ben azt a megbízást kaptam, hogy az akkori IKV-s kezelésű házakról úgynevezett kategórialapot készítsek. Ezekre az épületek képeit is rátettem. Gyakorlatilag szisztematikusan végigfotóztam Tarjánt és a belvárost. Amikor felszámolták a labort, elkértem a filmeket, és beszkenneltem mind a négyszáz tekercset. Már el is kezdtem feldolgozni.

Az Északi városból először a Diófa környéke épült meg. Mára fás, ligetes környék lett

* * *

Szegedi lakótelep-történet

Cserépkályhával fűtötték az első lakásokat Odesszában

A József Attila sugárúton utazott a szoba

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Északi városrész lakótelep Szeged
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés