Hirdets
Szegeden 2018. április 16. 08:24 Forrás: Szegedi Tükör

Cserépkályhával fűtötték az első lakásokat Odesszában

Képriport
Odessza épült meg elsőként a szegedi lakótelepek közül. Új, a városrészek történetét bemutató sorozatunkban felidézzük a hőskort. A kétezer összkomfortos lakást számláló terület decemberig egymilliárd forintból újul meg. A Szegedi Tükör visszatekintése.

Lakásépítésre 1956-ig az állampárt vezetése nem sok gondot fordított, a forradalom után azonban a szociálpolitika homlokterébe került. Az 1958-as párthatározat nyomán 1961 és 1975 között addig soha nem látott építési hullám következett be. A lendület egészen 1980-ig kitartott, a gazdasági nehézségek miatt viszont 1990-re minimálisra zuhant a tempó. Az összkomfortos otthonok óriási változást hoztak a lakosság életében. A lakások mérete azonban messze elmaradt a nyugatiakétól; a dánokénak például mindössze az egyharmadát érte el

– derül ki Blazovich László Szeged rövid története című munkájából.

A kockaházak új életminőséget hoztak sok-sok fiatal családnak. Mindenki ismert mindenkit, segítették egymást. Ha fönt, nyitóképünkre kattint, kinyílik galériánk, ahol tovább régi odesszai fotókat nézhet meg!

1980-ra lett teljes

A legelső szegedi lakótelep kialakítása Újszegeden kezdődött 1960-ban, az egykori ládagyár helyén téglablokkos épületekkel, majd 1970-től paneltechnológiával gyorsították az építkezést. A terület 1962-ben kapta az Odessza lakótelep elnevezést Szeged szovjet testvérvárosáról. Összesen kétezer lakást húztak fel a Torontál tér, Alsó kikötő sor, vasúti töltés, Temesvári körút és Székely sor határolta területen. Odessza 1980-ra vált teljessé. Mint azt a Délmagyarország 1978. február 12-i címlapján megírta, a DÉLÉP szocialista brigádjai azt ígérték, hogy még abban az évben elkészül az ABC-áruházhoz közeli bölcsőde, óvoda és iskola, valamint két éven belül befejezik az ABC bővítését. 1986. február 3-án Takács Máté városi főépítészt idézte a megyei napilap, aki elmondta, 1962 és 1975 között telt meg élettel Szeged első lakótelepe.

1964. A Fésű és Csanádi utca találkozása, előtérben a hőközpont (fotók: Fortepan/Lechner Nkft.)

Kiutalt összkomfort

– Napra pontosan emlékszem, 1964. augusztus 6-án költöztünk be a Fésű utca 7.-be. A mi Csanádi utcával párhuzamos téglaházunk volt az első ezen az oldalon, utána következtek a merőleges épületek. Nagyon örültünk az új tanácsi lakás kiutalásának, nem is cserélném el semmiért sem – elevenítette fel az utca egyik első lakója, Mózes Elemérné Ilona, aki szívesen mesélt, de kérte, hogy ne fotózzuk.

– A lakásigénylésre akkor még elég volt 20 forintos okmánybélyeget felragasztani. Az 50 négyzetméterünkért meg 134 forint lakbért fizettünk, ami a korábbi 300 forintos albérlet után óriási könnyebbséget jelentett. Hiszen én 900 forintot kerestem, a férjem fizetése pedig úgy 1600 forint körül lehetett. A vizet ráadásul ingyen kaptuk, csak a gázért és a villanyért fizettünk, közös költséget sem számoltak fel. Mivel a megyei tanács előtte költözött át Vásárhelyről Szegedre, annak a dolgozóit helyezték el itt. Már egy hónappal korábban is kaptunk volna lakást, de a Népkert soron akkor cserépkályhával fűtött lakásokat adtak át, én pedig a férjem távollétében nem bírtam volna felcipelni a fát az emeletre. Így kerültünk a Fésű utcai központi fűtésesbe. Mivel sokáig folyt még körülöttünk az építkezés, féltem a földszinten. Ahogy lehetőségünk nyílt, két lépcsőházzal arrébb felköltöztünk a második emeletre.

1964. Vedres utca – nők, kocsi, gyerek

Az asszony azt is elmesélte, hogy melléjük a Korondi és a Kockaház utcában felszámolt családi házak lakóinak utalt ki lakást a tanács, de jöttek alsóvárosiak és Rigó utcaiak is. Akkoriban körös-körül még álltak a ládagyár maradványai az iskola helyén, mellette az udvarát látták. Akkoriban a Vedres utcától a töltésig mocsár terült el. Később a trolivégállomásnál, a tízemeletesek helyén lévő pocsolyát feltöltötték, úgy kezdték felhúzni a paneltömböket. Sok fiatal család lakott Odesszában sok gyerekkel, nagy szükség volt bölcsődére és óvodára, de ezeket csak később alakították ki a mai drogambulancia helyén.

1964. Az Alsó kikötő sor a Vedres utca felől

Berendezett konyhát kaptak

A DÉLÉP kísérleti jelleggel az akkor újdonságnak számító PVC-burkolattal készítette el a lakásokat. Ilona egyéves fia élvezettel csúszkált körbe rajta a bilijén. Később az IKV lecserélte a linóleumot a szobákban mozaik-, majd szalagparkettára. Az asszony arra is emlékezett, mennyire örült a teljesen berendezett konyhának. Merthogy nagy szó volt készen beépítve hozzájutni a tükrös vitrinhez, dupla mosogatóhoz, még gyúródeszkát sem kellett vennie. Csak asztalt, széket vásároltak. Annyira példásan haladt a korszerű, szép összkomfortos otthonok átadása, hogy a városba érkező szovjet delegációkat gyakran vitték körbe büszkélkedni az Odessza lakótelepen. A fekete csajkákkal érkező elvtársak nagy feltűnést keltettek, még Ilonáékhoz is becsöngetett egyszer egy küldöttség érdeklődni.

Különösen szívesen emlékszik vissza a nyugdíjas asszony arra a jó közösségre, akikkel együtt kezdtek. Fiatalok voltak, szombat és vasárnap délutánonként a férfiak nagy zsivajjal fociztak a házak között. Mindenki ismert mindenkit, ha festőt kellett hívni vagy a gyerekekre vigyázni, mindjárt ajánlkozott valaki.

* * *

Szegedi lakótelep-történet

A József Attila sugárúton utazott a szoba

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: lakótelep Odessza Szeged