Hirdetés
Ziccer 2018. április 2. 18:22

Elég, ha megroppan a jég a korcsolyánk alatt, és máris lemaradunk

Képgaléria
A téli olimpia egyik legnagyobb magyar sikere Kónya Zsófia nevéhez fűződik, aki a 3000 méteres rövidpályás korcsolyaváltó tagjaként a pontszerző negyedik helyet szerezte meg Dél-Koreában. A rendkívül hosszúra nyúlt, de sikeres idény végén azt mondja, a kitartó munka mellett rengeteg szerencse is kell a sikerhez. Neki most mindkettő összejött.

– Az olimpia előtt azt nyilatkoztad, hogy nem igazán eredményben mérhető az, hogy elégedett leszel-e önmagaddal, hanem azon, hogy sikerül-e kihoznod magadból a lehető legtöbbet. Hogy érzed, teljesült ez a vágyad?

– Igen, hiszen a körülményekhez képest nagyon szép sikert értem el a váltóval. Sajnos a felkészülésem ezúttal sem volt ideális, ugyanis az elutazásunk előtt betegeskedtem, így amikor két héttel a játékok kezdete előtt Szöulba értünk, éreztem, hogy fizikailag lemaradtam a többiektől. Dél-Korea fővárosába azért mentünk, mert akkor még zárva volt az olimpiai falu, nekünk pedig akklimatizálódnunk kellett. Itt sikerült ismét jó erőállapotba kerülnöm, bár az előfutamba nem engem neveztek. Nekem jól jött, hogy a selejtező és a B döntő között másfél hét telt el, így volt időm arra, hogy visszaszerezzem a sebességemet és az állóképességemet.

(fotók: Szabó Luca)

– Hatalmas időt futottatok a döntőben, hiszen a győztes Hollandokon kívül ti is a régi világcsúcs idején belül értetek célba. Ezzel a hollandok bronzérmesek, ti pedig negyedikek lettetek. Ha nagydöntősök lettetek volna, összejöhetett volna az érem?

– Igen, azt hiszem, ez egy olyan őrült verseny volt, hogy bármi megtörténhetett volna. Hihetetlen tempót diktáltak a hollandok, így teljesen szétszakadt a mezőny. Mi nagy tülekedésre, szoros versenyre számítottunk, de meglepetésünkre nekünk is sikerült leszakítanunk a vetélytársakat. Amikor nincs lökdösődés, a váltások körül nincs tömörülés, nagyon jó eredményt lehet elérni, és ez most látszott a hollandok idején és mi teljesítményünkön.

– Ez a bombaerős holland válogatott hogyhogy kimaradt a döntőből?

– Az elődöntőben az egyik emberük alatt megroppant a jég, lendületet vesztett, és ez elég volt ahhoz, hogy csak a B döntőbe kvalifikálják magukat.

– Megroppant a jég? Sűrűn előfordul az ilyen?

– Persze, nekünk is volt már sok problémánk az ilyen helyzetekben, de ezzel számolni kell. A külső szemlélőnek ez nem érzékelhető, de egy versenyzőt nagyon meg tud zavarni.

– Ha már a külső szemlélőknél tartunk, mi a tévében csak annyit láttunk, hogy ti csak köröztök egyszer a kinti részen, egyszer pedig a bójákon belül. Aztán valahogy odakeveredtek a társatok elé, aki lök rajtatok egy nagyot, és mentek tovább. Hogy lehet ezt követni belülről?

– Nagyon kell figyelni mindenre, ezért is rendkívül fárasztó ez a sport mind fizikailag, mind szellemileg. Nekünk úgy kell helyezkednünk, hogy a lehető legideálisabb helyzetben kerüljünk a váltótársunk elé, így a belső körözésben abba a szituációba kell kerülnünk, ahol a versenytársunk van a pályán. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha vezetünk, akkor nekünk is elől kell lennünk bent, ha viszont hátrébb vagyunk, akkor nem vághatunk a vezető váltó embere elé. Így is rengeteg keresztbekorcsolyázás van, amiből aztán videózások, kizárások jönnek.

– Látványos sportág a tiétek, de rengeteg a vitatott eset. Például a ti váltótok A döntőjében két csapatot is kizártak, pedig a kanadaiak nem tűntek vétkesnek a bukásokban.

– Igen, ez valóban erősen vitatható eset volt, mivel ők elestek egy elcsúszó koreaiban, mégis őket zárták ki. Nekünk kedvezett ez a döntés, mert két helyet jöttünk előre, de sokszor bennünket is sújtanak a vitaható ítéletek. Az olimpiát követő kanadai világbajnokságon például már nem volt szerencsénk, többször is nekünk kedvezőtlenül alakultak a dolgok.

– Nem is született olyan kiugró siker, mint Phjongcshangban.

– Nagyon hosszú volt ez az idény, és a szakvezetés is tisztában volt azzal, hogy nagyon elfáradtunk, így nem is voltak olyan nagy elvárások velünk szemben, mint az olimpián.

– Ilyenkor fizikailag vagy szellemileg fáradtok el inkább?

– Mindkét területen komoly a leterheltség, de engem főként szellemileg merített ki az idény.

– Nagyon sokat kell „verekedni” verseny közben. Ezt gyakoroljátok edzéseken?

– Többet kéne ezt gyakorolnunk, mert egy-egy ügyes előzés, más elé való belépés továbbjutásról, sőt érmek sorsáról dönthet. Nyilván a lábainkat erősítjük leginkább, de a tülekedéshez szükségünk van a felső testünk izomzatára is. Egy már visszavonult válogatott társunk a fiúknál egyszer túlságosan „kigyúrta” magát, és a sok nehéz izom miatt lelassult, úgyhogy nagyon vigyázni kell az egyensúlyra. Az sem biztos, hogy az alacsony versenyzők tudnak legjobban nyomulni ilyen helyzetekben, mert hiába van alacsonyan a súlypontunk (56 kiló és 158 centiméter magas vagyok), a magasak a hosszú lábukkal könnyebben be tudnak lépni elénk, hosszabb lépteikkel pedig akár a célvonalnál is előnybe kerülnek.

Kerekeken kezdte

Kónya Zsófia 1995-ben született Szegeden. Rövid görkorcsolyás pályafutását követően kezdett versenyszerűen gyorskorcsolyázni. Többszörös korosztályos magyar bajnok, 1500 és 3000 méteren volt érmes felnőtt bajnokságon. 2002 és 2011 között a Szegedi Gyorskorcsolyázó Egyesület versenyzője volt, majd egy budapesti klubhoz igazolt. 2015-ben visszatért anyaegyesületéhez, de továbbra is a fővárosban edz. Először Szocsiban vett részt téli olimpián, de csalódást jelentett számára a verseny, mert betegség miatt kimaradt a váltóból. Phjongcshang viszont kárpótolta, hiszen idén februárban negyedik helyet szerzett 3000 méteres váltóban, ráadásul a B döntőben győztes Hollandok mellett a magyarok is világcsúcson belüli idővel értek célba. A pontszerző helyen végzett váltóban ráadásul rajta kívül egy másik szegedi, Jászapáti Petra is ott volt. Jelenleg Budapesten él és edz, de az SZTE pszichológia szakán tanul.

– Kínai edzővel is dolgozol. Az ő habitusa mennyiben különbözik a magyarokétól?

– Hú, hát ő egészen más, sokszor komoly problémát okoz a mentalitás-különbség, de azért legtöbbször fel tudjuk oldani a feszült pillanatokat. Náluk az eredményességhez vezető út nagyon máshogy néz ki, mint a mi szemléletünkben.

– Most 23 éves vagy, talán a legideálisabb kor egy gyorskorcsolyázónak. Benned van még egy olimpia?

– Alkat kérdése, ki meddig tud csúcsformában maradni. Volt olyan 32 éves versenyző a mostani olimpián, aki most ért fel a csúcsra, de az ázsiaiak nem ritkán már 17– 18 évesen világversenyt nyernek. Még nem döntöttem el, hogy vállalok-e egy újabb olimpiai ciklust, ugyanis a gerincemmel problémák vannak, ráadásul egyetemre járok, és jó lenne az alapképzés után a mesterszakot is elvégezni a pszichológia szakon.

– Ha már pszichológusnak készülsz, akkor van kapcsolódási pont a versenyzéssel, hiszen a mai sportpszichológia sok segítséget tud nyújtani az élsportolóknak. Neked van ilyen segítséged?

– Igen, járok sportpszichológushoz, és a legtöbb versenyzőtársam is él ezzel a lehetőséggel. Nagyon fontos, hogy ne csak fizikálisan, de mentálisan is a lehető legtökéletesebb állapotba kerüljünk egy-egy verseny előtt.

– Neked például nem igazán jönnek össze az egyéni versenyek, de váltóban nagyon jó vagy.

– Igen, szeretem a váltót, úgy is mondhatjuk, hiszek a csapatmunkában. Az olimpián például nagyon érezhető volt az összetartás, hiszen az olimpiai faluban addig cserélgettünk egymás között többek között a műkorcsolyás Tóth Ivettel lakrészeket, hogy végül a váltónk öt tagja együtt lakhatott a versenyek alatt. Köszönet ezért mindenkinek, aki megértette, hogy nekünk ez fontos volt, és azt gondolom, a döntésünket igazolta az olimpiai eredményünk.

– Most hosszabb szünet következik, hiszen május végéig kaptatok pihenőt. Hogy kell elképzelni, ilyenkor mindent csinálhattok, amit a versenyidőszakban nem?

– Azért nem mindent, de sokkal szabadabb hónapok jönnek most, mint amilyeneken túl vagyunk. Nem szabad nagy súlyfelesleget felszednünk, de nincsenek edzések, szórakozhatunk, több időt lehetünk a családunkkal, a szeretteinkkel. Csak annyit kértek tőlünk az edzőink, hogy hetente néhányszor mozogjunk, így nem árt néha futni vagy úszni. Most azonban annak örülök a legjobban, hogy szellemileg végre kipihenhetem magam.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: rövidpályás gyorskorcsolya téli olimpia Kónya Zsófia Phjongcshang