Hirdetés
Művház 2018. március 28. 09:52

Tetszettek volna...

Ők is csak emberek, ugyanúgy veszekednek, gyűlölködnek, utálják egymást, ahogy mi. Csak ezt fájó látni. Hiszen mégis a mi színészeinkről van szó.

Február 25-én nyilatkozta nekünk Barnák László ezt:

– Hány dühös ember van most a színházban?

– Szerintem inkább bizonytalan, kérdőjelekkel „rendelkező” emberek vannak, akik között nagyon sok az olyan, akiknek a kérdőjele mellett egy mosoly van, de olyan is biztosan van, akinek a kérdőjele mellett még egy kérdőjel van. Mert nem tudja még például, milyen lesz a következő évad, hogyan számol vele a színház vezetősége. Egy ilyen átmeneti időszakban, igazgatóváltáskor nem lehet elkerülni a feszültségeket, ez egyik színház életében sem volt még ezidáig zökkenőmentes. Az is naiv hozzáállás volna, ha nem látnánk, hogy különböző érdekek ne próbálnák meg képviselni a saját további irányaikat. Ez mindig érzékeny időszak. Az, hogy vélemények formálódnak, és alkalmanként ezek indulatokat gerjeszthetnek, más munkahelyen is előfordul, ahol változások zajlanak le. Ebben a színház nem különbözik más intézményektől. Ebben az elsődleges feladatom nekem is, és Gyüdi Sándor főigazgatónak is az – és ebben abszolút egyetértünk –, hogy együtt vezessük át a társulatot egy olyan időszakba, amellyel kapcsolatban a pályázatomban elég sok mindent megfogalmaztunk. Ez a békés átmenet most a legfontosabb. Jelenleg pedig az, hogy össze kell raknunk a következő évadtervet.

– Ki most a színház vezetősége?

– Gyüdi Sándor a főigazgató most, július 1-jétől veszem át tőle a stafétát. De itt marad, mert az operatagozat vezetője lesz. Meghatározó munkája lesz: segít az operatagozat művészeinek szerződtetésében, a szereposztások kiadásában, a szimfonikus zenekarral való kapcsolattartásban. A prózai tagozat vezetője Horgas Ádám lesz. A vezetőségbe beletartozik a gazdasági és műszaki igazgató is, ők eddig is a zavartalan működés feltételeit teremtették meg.

(...)

– Mindig, minden helyzetbe bele fog állni?

– Muszáj lesz.

Már az interjú és a megválasztás előtt is voltak „jelek”, de ami azóta zajlik, az különösen – emberi.

  • És persze, mindez a Facebookon zajlik, leginkább.
  • És persze, asszisztálunk ehhez a különböző hozzászólásainkkal.
  • És persze, egyből lettek Barnák ellenesek, meg (még nagyobb) Barnák-fanok. A két tábor közül egyértelműen az előbbi a hangosabb.

De mi is történt (elvileg)?

Nézőként – és ezt most lehet akár átvitt értelemben is érteni – ezeket láthatjuk, láthattuk eddig is:

  • kiírták a pályázatot a Szegedi Nemzeti Színház élére,
  • ketten jelentkeztek: az eddig igazgató, Gyüdi Sándor, és a társulat egyik művésze, Barnák László,
  • a színházban a dolgozók előtt ismertette programját, pályázatát mindkét jelölt, majd ezután szavaztak, a többség Barnák Lászlóra voksolt,
  • ekkor kezdődött az a zűrzavar, amelyet már nem teljesen lehetett tisztán látni, facebookos megosztásokból, és hallott dolgokból lehetett „tudni”, hogy kettészakadt, vagy sokkal inkább tört a társulat: Gyüdi melletti „kiáltványok” születtek, amelyek hatására megszólalt a Barnák-oldal,
  • mivel a klasszikus „pisztolypárbaj” valamelyest a nyilvánosság előtt zajlott, így Gyüdi Sándor visszalépett – hogy csak ez motiválta, esetleg más is, „akkor még nem sejtettem”, ahogy lehet, egyébként, hogy most sem,
  • Barnák ettől nem pánikolt be, és nem pánikolt be az önkormányzat, a színész végigvitte pályázatát, amely átment a bizottságokon, majd megszavazta a közgyűlés is, ezzel adva igazgatói mandátumot a színésznek, amely július 1-jétől él,
  • a posztok a Facebookon nem állnak le: Olasz Renátó nyílt levelet írt a kinevezett igazgató ellen, Szabó Gabi is itt jelenti be, nem állapodtak meg a következő évadról, és elmegy Szegedről
  • Barnák Olasznak itt azonnal „visszaüt”, eddig először és utoljára volt ilyen (ismert) reakció,
  • ekkor egyébként már lehet azt is tudni, Gyüdi Sándor az operatagozat vezetőjeként folytatja majd a munkát, egyúttal azt is tudjuk, megpályázza a szimfonikusok vezetését. A posztra ugyanúgy pályázatot írtak ki, amelyre április 11-éig meg lehet jelentkezni.

Körülbelül itt tartunk most. Zajlanak az egyeztetések a színészekkel a következő évadról, közben meglesz az idei utolsó bemutató, a XIV. René és mégis csak azt látja (elsősorban) a közönség, hogy van egy érthetetlen Barnák-ellenesség. Még nem csinált semmit igazgatóként, de máris utálják. Pedig közben színészként, rendezőként elég sokat tett a szegedi színjátszásért.

Melyik az a darab, amely a Gyüdi-érában tényleg kiemelkedik, és tízből hét embernek eszébe jut a színházzal kapcsolatban?

A tizenkét dühös ember.

Amely az egyetem 2014-es Őszi Kulturális Fesztiváljának programkínálatának része volt: amatőrök játszották el két profi segítségével – a színpadon Fekete Gizi színművésszel és a rendezővel, Barnák Lászlóval.

Voltak, persze jó, elgondolkodtató előadások, de valahogy azok nem jutnak az eszünkbe. Keresni kell, megnézni a színház honlapját, ja, igen, tényleg az volt. És ez azért így kevés...

A másik meg, ami egy kicsit érthetetlen ebben az egész pályás letámadásban, pontosabban nem nagyon hallani erről. Megkérdezte már bárki házon belül a jelenlegi igazgatótól: mire volt jó ez az egész? Fair volt úgy pályázni, hogy tudta, ott lesz Barnák mellett tagozatvezetőként, illetve (szinte biztosan) a szimfonikusok élén? Nem érzik magukat becsapva, akik kiálltak mellette?

Ha már túl lennénk (legalább) egy évadon Barnák László vezetésével, akkor joggal lehetne szidni azt a teljesítményt, amelyet nyújtottak. De előre aprítani – ez túlontúl emberi. Inkább adjunk neki esélyt, hátha él vele.

Garai Szakács László

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Barnák László Szegedi Nemzeti Színház