Szegeden 2018. március 25. 09:32 Forrás: Szegedi Tükör

93 éve jelent meg a Tiszta szívvel

Képgaléria
Kilencvenhárom éve jelent meg József Attila Tiszta szívvel című verse az akkor átmenetileg Szeged néven futó Délmagyarországban, amely jobboldali körökben hatalmas botrányt robbantott ki. A vers miatt nemcsak József Attilát tanácsolta el a szegedi egyetemtől Horger Antal, de a lapot is betiltották. Volt idő, amikor a Délmagyarország nem agresszív harci fegyverekkel és a szenvedélyek felkorbácsolásával, hanem a nyugodt józanság hangján kívánta szolgálni az olvasóit.

1910-ben alapították a Délmagyarországot, amely liberális szellemű és a polgári radikalizmussal rokonszenvező lap volt. Az első számban a szegedi kötődésekkel is bíró „nagy palóccal”, Mikszáth Kálmánnal készült interjú, aki támogatásáról biztosította az új lapot, amelynek egyik fő célkitűzése, hogy csökkentse az ország vízfejűségét, vagyis erősítse a Budapesten kívüli szellemi életet. „Decentralizáció, fejlődés – mondotta Mikszáth maga elé merengve. – Hát csodálatos dolgok ezek.”

Így kezdődött a legpatinásabb vidéki napilap története, amely 1910 óta, kisebb megszakításokkal, de folyamatosan megjelenik – írta a 444.hu. Róna Lajos alapító-főszerkesztő nagyon komolyan vette az irodalmi rovatot: olyan írók és költők jelentek meg itt rendszeresen, mint Ady Endre, Krúdy Gyula vagy Kosztolányi Dezső. Juhász Gyula és Móra Ferenc pedig vezércikkeket is írtak.

A makói Hollósy Kornélia Színház lépcsőjén 1924-ben. Juhász Gyula, Espersit János, József Attila, Móra Ferenc, Réti Ödön, Vertán Endre és Károlyi Lajos

A gyűlölködés sötét napjai

Az akkor átmenetileg Szeged néven futó lap 1925. március 25-i számában jelent meg József Attila Tiszta szívvel című verse. De mielőtt a versre és következményeire rátérnénk, érdemes megnézni, mivel kezdődött 1925. március 25-én a vezércikk a címlapon:

„A gyűlölködésnek ezekben a sötét napjaiban merjünk megemlékezni egy szelíd és békés emberről, aki író volt, és ma húsz esztendeje hunyt el a franciaországi Nantes városában. Politikai érdemei nem voltak, hadvezér sem volt, lehet, hogy rendjelei sem voltak, és mégis jobban lebilincselte valamikor a fantáziánkat, mint a históriának nagy mészárosmesterei és a nagy politikának üvöltő dervisei. Nem tudjuk, áll-e neki valahol szobra – de nem is fontos. Vele nevelődtünk mindannyian, akik most tapossuk az élet útjának felét, és az ő könyvei vezetnek olvasottság dolgában ma is a középiskolai ifjúsági könyvtárak polcain. A szelíd és békés íróembert ugyanis, aki életének utolsó negyedszázadában ki sem mozdult Nantes városából, Verne Gyulának hívták. Talán szokatlannak tetszik, hogy egy politikai napilap az első hasábját szentelje egy írónak, aki mindenkor távol állott a politikától, és ifjúsági regényeket írogatott. De mi úgy hisszük, hogy a saját elveszett és a múltban elmerült ifjúságunknak tartozunk, amikor megemlékezünk Verne Gyuláról, aki fogalom volt valamennyiünk számára, megtanított bennünket idegen országok és idegen világok megismerésére, megelevenítette a fantáziánkat, megacélozta az akarásunkat, és sejtéseket ébresztett bennünk, hogy abban, amit az emberiség elért, még nem jutottunk el a kulminációnak a pontjára, hanem a fejlődésnek és haladásnak óriási lehetőségei várakoznak reánk.”

Jobboldali újság támadta József Attilát

A lap 5. oldalán közölte József Attila Tiszta szívvel című versét. József Attila 1924-től volt a szegedi egyetem magyar–francia–filozófia szakos hallgatója. Tanárnak készült. Az újságban 1925. március 25-én megjelent verse nagy botrány robbantott ki jobboldali körökben. A jobboldali-szélsőjobboldali Szegedi Új Nemzedék napilap március 29-i számában két cikkben is támadta a költőt.

A kormánypropaganda szócsöve

A második világháború után az MSZMP hivatalos lapjaként jelent meg a Délmagyarország. A rendszerváltás után több külföldi tulajdonosa is volt a lapnak, míg végül a Lapcomnál kötött ki, amely tavaly Andy Vajna tulajdonszerzésével olvadt be a Fidesz vidéki médiahálózatába. Azóta rengeteget változott a Délmagyar, amely sokak szerint ma már csak a kormánypropaganda szócsöve.

A kritikák hatására március 30-án Horger Antal, a bölcsészettudományi kar dékánja magához hívatta József Attilát, és közölte vele, a Tiszta szívvel című verse miatt az egyetem nem látja többé szívesen a hallgatói között. A vers miatt nemcsak József Attilát tanácsolta el az egyetemtől Horger Antal úr, de a lapot is betiltották április 4-én, és csak bő egy hónap kihagyás után jelenhetett meg újra.

Békét kívánó embereknek akarják írni a lapot

1925. május 17-én az immáron Délmagyarország néven újraindult lapban a következőket írták a vezércikkben:

„Éppen tizenöt esztendeje, majdnem nap szerint való pontossággal, hogy 1910. május 22-én, vasárnapi napon megindult Szegeden egy újság – fölösleges azt írni, hogy liberális újság, mert Szegeden más irányú lapot el se lehetett képzelni, attól kezdve, hogy Molnár Pál városi főjegyző 1849 januárjában megindította ebben a városban a Tiszavidéki Újságot.”

Azt írták, hogy a Délmagyarország nem „agresszív harci fegyverekkel, nem a hang erejével, nem a szenvedélyek legyezgetésével, hanem a nyugodt józanság hangján, érvek és ellenérvek szembeállításával kíván szolgálni.” (...) „Nem írjuk (a lapot) azoknak, akik nem akarják elhagyni a gyűlölet sós pusztáit, és mérget hintenek a maradék magyarok apadt kútjaiba. Nem írjuk azoknak, akik a magyar sors elkerülhetetlen nyomorúságát egy lelki polgárháború irgalmatlanságával tetőzik. Nem írjuk azoknak, akik égési sebeket tűzzel akarnak gyógyítani és azt hiszik, amit földrengések elpusztítottak, azt sár- és iszapvulkánok kirobbanása felépítheti. Nem írjuk azoknak, akik karajt akarnak szegni, mikor kenyerük sincs, de nem írjuk azoknak sem, akik verejtékes munka helyett ördögöt idéznek a keresztúton. Ellenben írjuk mindazoknak, akik a rettentő förgetegek után ma szivárványt, békét, rendet kívánó dolgos emberek; akik minden embert emberi értéke és munkája szerint becsülnek.”

Mindezek után: változatok egy versre

Nyitóképünkön: Baumgarten-díjasok 1935-ben. Balról jobbra: Barta János, Halász Gábor, József Attila, Nagy Lajos, Telekes Béla, Szerb Antal, Weöres Sándor, Füst Milán és Karinthy Frigyes (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: t13271)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Délmagyarország József Attila sajtótörténet