Hirdetés
Hirdetés
Művház 2018. március 23. 06:31 Forrás: Librarius

Révész Róbert egy hátizsák ruhával jött, napéjegyenlőségkor, most visszament

Újra Zentán él az ismert fotóművész. Miért döntött így?

Hirdetés

Egy koszos kisváros, most már szinte falu. Nyáron fuldokolsz a portól, télen meg a füsttől. Az utóbbi évtizedben szellemvárossá vált, az emberek elmentek, megszűnt a cukorgyár, a munkahelyek, ami pedig van, az nem jövedelmez.

Így, ilyennek írta le a vajdasági Zentát Révész Róbert. A Szegeden ismert fotóművész, zenész 55 évesen most visszaköltözött szülővárosába. A Librarius ezért kereste meg, nekik nyilatkozta a föntieket, meg még többek között ezeket:

  • A hazaköltözésem egyik célja egy fotósorozat terve volt, aminek egyelőre a Zentai arcok a címe. Portrésorozat, több felvonásban. Előbb a szűk baráti körömet, ismerőseimet akarom lefotózni, mégpedig olyannak, amilyenek. Ezután a távolabbi ismerősök következnek. Majd pedig jelentkezhetnek azok, akik szeretnének a fényképezőgépem elé állni. Értsd úgy, hogy olyanok is, akik nem élnek már Zentán, elköltöztek. Már csak az a nyitott kérdés, hogy a zentaiak nem zentai hozzátartozóit is bevegyem-e. Kemény korrajzot akarok Zentáról fotózni.
  • Igazából azért jöttem ide, mert egyik barátom Szegeden járt egyetemre. Nála laktam és közben munkát kerestem, hiába. Aztán Pesten is eltököltem pár hónapot, és ez a zenész barátom ott értesített, hogy a Délmagyarországnál van munka. Dlusztus Imre főszerkesztő megörült a jövetelemnek, mert a lapnál éppen szükség volt további fotóriporterekre.
  • Még ma is azt érzem, nem vagyok vérbeli fotóriporter. Ahhoz más alkat kell. Nem vagyok rámenős, sem pedig az az átrendezős típus.
  • A magánügyed, hogyan hoztad létre a képeket: naponta fejen állva jógáztál előtte vagy böjtöltél vagy, hogy hányszor néztél a pohár fenekére. Amikor azonban kiállsz a kiállítóterembe a munkáiddal, az igenis fontos.
  • Egyik napon az Újvidéki Rádióban a temerini citerazenekar tagjaival beszélgettek. Hatvan-hetven éves bácsik meséltek a hangszerről, a játékmódról és a citerakészítésről. Nevessen mindenki, de nekem erre kigyulladt. Lement a műsor és már kész tervem volt, hogy nekem citera kell.
  • Nincs bajom a közösséggel, de az, hogy csakis az odatartozás miatt megfeleljek az elvárásoknak, az nekem röhej. Amikor rádöbbentem, hogy nem tudok megfelelni, onnantól kezdve már nem is akartam megfelelni. A megfelelés egy hülye póz, normális embernek nincs rá szüksége. A közösségek olyan koloncokat hordoznak, amelyek engem hátráltatnak.
  • Benne vagyok a sodrásban és hagyom magam, hadd vigyen. Közben persze hullámzok, hol fent, hol lent, néha kínlódok, mígnem jön egy csónak, ami azt mondja, szállj be, megyünk tovább. Fogalmam sincs merre. De érzem, hogy be kell szállnom.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: fotó fotózás Révész Róbert Szerbia Vajdaság Zenta
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés