Hirdetés
Hirdets
Szegeden 2018. március 17. 14:30

J. Nagy László: Gyűlöletet szítani bűn

Képgaléria
Rengeteg az arab világgal kapcsolatos, több száz éve megkövesedett tévhit és klisé, különösen nálunk – mondja J. Nagy László. A szegedi történész nemrég kapott nemzetközi díjat a térség megismertetéséért.

– Korábban is érzékeltem, mennyire nem ismerik az emberek az arab térséget, de ennyire általánosan csak a kilencvenes évek óta jellemző. Akkoriban borult fel az arab térség rendje, köszönhetően elsősorban az Egyesült Államoknak

– mondta a jelenségről J. Nagy László. A szegedi egyetem történészprofesszora nemrég vette át Tuniszban a Prix Ibn Khaldȗn kitüntetést. Hazánkban egyedül a szegedi intézményben tanítják valamennyi arab ország történetét, vallását és kultúráját.

– A Szovjetunió összeomlása után megkezdődött a terület érdekszférák szerinti újrafelosztása. Hogy elfogadtassák a közvéleménnyel a sorozatos beavatkozást, rendszerint az emberi jogok megsértésével érveltek. Mivel pedig az Iszlám Államhoz hasonló szélsőségesek mindenütt akadnak, ki lehet aknázni az embertelenségüket a cél érdekében. Holott a muszlimok és a keresztények évszázadokon keresztül békében éltek egymás mellett. Viszont az első világháború után a korábbi gyarmatosítók feldarabolták a Közel-Keletet, emiatt fellángolt a konfliktus, és azóta sem csillapodik.

J. Nagy László szegedi történész Kelet-Európából elsőként kapta meg az arab világ kutatásáért és a térség megismertetéséért járó nemzetközi díjat (portréfotók: Iványi Aurél)

Keresztény Európa?

A történész hangsúlyozta, nem jutnak el az emberekhez azok a tudományos ismeretek, értékelések, amelyek reálisan, szélsőségektől és előítélettől mentesen igyekeznek bemutatni a térséget. Pedig az iszlám is ugyanolyan vallás, mint a másik két világvallás, a judaizmus és a kereszténység: mindegyikben előfordul szélsőség. Az iszlámtól megvédendő „keresztény Európa” meglehetősen leegyszerűsítő fogalom. Mert mit is jelent? A tízparancsolatot, az emberi jogokat, a másság elismerését és tiszteletét, a felebaráti szeretetet, a szolidaritást? Ma inkább tűnik jól használható politikai szlogennek, semmint koherens fogalomnak.

Keleti nyitás magyar módra

– Önmagában jó ötletnek tűnik újraépíteni az úgynevezett harmadik világgal, benne az arab térséggel a rendszerváltás után elfelejtett kapcsolatokat. Viszont nem látszik jól előkészített lépésnek. A Külügyi Intézet például, amely képzett kutatóinak jelentős részétől megválva Külügyi és Külgazdasági Intézetté alakult, túlságosan a jelenre koncentrál. Holott „Keleten” igen nagy szerepet játszik a tradíció. A nyitásról tett nyilatkozatok önmagukban elégtelenek. Főként, ha látják, márpedig látják, hogyan kezeljük a menekült- (helyi használatban „migráncs-”) kérdést – világította meg a helyzetet a történész.

– Az arab térségben nem felejtették el a 2015-ös menekültválság idején az egész világot bejárt képsorokat, mint ahogy azt sem, hogy gyakorta „terroristának” állítják be őket. Vagy hogy egy arab gazdasági küldöttségnek heteket kellett várnia a vízumra. Ha ott járok, mindannyiszor felteszik a kérdést: mi folyik nálatok? Ilyenkor borzasztó kínos, mert a hazámról beszélnek, ám én semmi jót nem tudok mondani az említett kérdéssel kapcsolatos politikáról. Az viszont kétségtelenül pozitív, hogy a keleti nyitás részeként növekszik a térségből jövő egyetemi hallgatók száma.

Magyarország és az arab világ

A Prix Ibn Khaldȗn kitüntetés névadója egy XVI. századi haladó arab történész: Ibn Khaldȗn a berber, arab és perzsa dinasztiák történetét írta meg. Munkájával megalapozta a történettudományt. Észak-afrikai születésű hivatalnok létére a gazdasági-társadalmi jelenségek okait kutatta. Olyan korszerű fogalmakat vezetett be, mint a profit vagy a munkabér. A nevét viselő díjat a nemzetközi MED 21 Alapítvány ítéli oda az arab országok főleg XX. századi történetének kutatásáért és a térség megismertetéséért az UNESCO és az Európai Unió támogatásával. Évente hárman kapják: az arab térségből, Dél-Európából és a világ többi részéről. Utóbbi kategóriában – Kelet-Európából elsőként – J. Nagy László, számos cikk és könyv szerzője, konferenciák szervezője és vendégelőadója vette át. A professzor az úgynevezett Magreb-térség, vagyis Marokkó, a Nyugat-Szahara, Algéria, Tunézia és Líbia legújabb kori történetét kutatja. Legfrissebb kötete Magyarország és az arab világ 1947–1989 címmel jelent meg.

Az ott élők azt is nehezen emésztik meg, hogy a rendszerváltás után hirtelen szinte minden, főleg gazdasági kapcsolat megszakadt az arab országokkal. Ezt nem minden keleti blokkbeli ország tette meg, így a szlovákok sem. Hazánk korábban Szíriával, Algériával és Egyiptommal gyümölcsöző együttműködést alakított ki. Nagyon nehéz lesz mindent újraépíteni.

Békén kell őket hagyni

– 2015-höz képest jelentősen mérséklődött felénk a migrációs nyomás, ám a Mediterráneumban nem vagy alig. Eltolódott az útvonala Olasz- és Spanyolország felé. Azt is meg kell jegyezni, hogy az Európai Uniónak nincs kiforrott bevándorláspolitikája, nem készült fel ekkora tömeg befogadására. A kerítés adhat ugyan biztonságérzetet, de nem jelent megoldást. A nagyobb baj, sőt bűn az, hogy közben kialakult a gyűlölet kultúrája – jegyezte meg a professzor.

– Délről, Fekete-Afrikából változatlanul nagyon sokan menekülnek, viszont egy részüket Líbia megállítja. Jó néhányan átszöknek Tunéziába, és onnan jönnek tovább. Rengetegen azonban a rettenetes körülmények dacára Líbiában maradnak, vagy kényszerítik őket, hogy ott maradjanak, és rabszolgaként bánnak velük. Az állam, miután „a civilizált Nyugat megsegítette”, szétesett, anarchiába zuhant. Libanonban lassan annyi a menekült, mint az ottani lakosság eredetileg volt: két-három millió. Jordániában szintén milliós nagyságrendben ragadtak menekültek. Aki oda érkezett Irakból, Szíriából és Afganisztánból, nagyrészt szeretne visszatérni a hazájába. Szaúd-Arábiába szintén érkeznek, de inkább kerülik, mert túlságosan bigott.

Azon sem kell csodálkozni, hogy akik továbbvándorolnak, Nyugat-Európába szeretnének eljutni (és nem hozzánk), mivel ott 20–25 millió muszlim él. A németek 2015-ben egyoldalúan egymillió menekült befogadására tettek ígéretet. A menekülők élő kapcsolatot tartanak az ottaniakkal, tudják, hogy aki már letelepedett, az dolgozik és megél.

Ibn Khaldȗn szobra Tuniszban

– Az a véleményem, és ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, hagyni kellett volna és kellene az arab államokat békében. Nem különféle „nemes” szándékkal, valójában a kőolaj és a stratégiai pozíciók megszerzéséért beavatkozni, és megmondani, mi a demokrácia. Mert mit is akarnak ezek az országok az összes szélsőséges csoportjukkal együtt? A saját életüket élni modern formában, a sajátosságaikkal együtt. A modern forma alatt persze nem okvetlenül azt kell érteni, ami nálunk kialakult. Jólétre és nyugalomra vágynak, de nem hagyják őket.

Híres kávézó Sidi Bou Saidban, Tunisz elővárosában, amely neves művészek kedvelt találkozóhelye. Paul Klee és André Gide is járt itt

 

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: kitüntetés Szegedi Tudományegyetem SZTE arab világ J. Nagy László történelem történész