Hirdetés
Hirdets
Színes 2018. március 4. 14:56

Hova kéne menni síelni? Marokkó?

Képgaléria
Kedves tartalomfogyasztó barátaink! Örömmel jelentjük, megnyílt honlapunkon a Hyde Park Speaker's Corner, a HPSC – ahol az olvasó nemcsak olvas(hat), hanem ír(hat) is.

Igény van rá, a jelek szerint. Azt azért túlzás lenne állítani, csak úgy dőlnek hozzánk az olvasói e-mailek, de egyre több olyan érkezik, amely több egyszerű rajongó, vagy éppen gyűlölködő levélnél. Épp ezért döntöttünk úgy, teret engedünk önöknek. Vasárnaponként ezentúl nálunk is van HPSC, viszont, mi annyival „diktatórikusabbak” vagyunk, hogy rajtunk múlik, a bejövő e-mailekből melyek azok, amelyeket megmutatunk. Várjuk leveleiket: info@szeged.hu

Elsőnek jöjjön egy élménybeszámoló egy kontinenssel arrébbról.

A csodás Afrika!

No, kérem, egy pillanatig se migráncsozzunk. Nem arra a pár emberre gondolok, akinek célja lehet Magyarország, ha van egyáltalán valaki, aki ide jönne, mondjuk Marokkóból.

Nem, mi menjünk oda, világot látni. Oda, ahol több száz évig az európai kultúra túlélte a Római Birodalom bukása utáni európai kulturális vákuumot. Ahol több, mint 1000 éves iskolák állnak, ahol olyan kultúrával találkozunk, ami Európában ismeretlen. Más és szép, számunkra egzotikus világ.

Afrika, Marokkó, itt van három órás útra repülővel. Két fapados légitársaság is repít Afrikába, Marokkóba pár óra alatt. És micsoda más világ! Más vallás, más öltözet, más kommunikáció, más, más, más. Minden más. De gyönyörű! Gyönyörű. A migráncsozó kommunikáció, azt hiszem, elfelejti, hogy „primitív” arabok és berberek tudnak például néhány nyelven. Mondjuk Marokkóban, arabul, na, jó ez többek anyanyelve, de ezen kívül berberül, franciául, sokan spanyolul és angolul. Ez öt nyelv. Agadírban többen még németül. Hát, ugyanez Magyarországon azért viszonylag kevesebbekről mondható el...

A kaland úgy indult, hogy azt néztem meg, hol lehet síelni, egzotikus pályán. Mint például Afrika. No, ezen a kontinensen három országban lehet síelni, Leshoto, Dél-Afrika és Marokkó. Hát, az első kettőbe kissé drágább a repülőjegy. De Marokkó... Hát oda mentünk. Végül is nem síelni. Csodálkozni. Mert bár síelni is lehet, igaz, nem nagy, de jó pályán, ahová szamárháton lehet eljutni, mégsem azt választottuk. Talán legközelebb...

Mert a marokkói világ érdekesebb volt. A marokkói ételek íze a magyar gyomornak igen megfelelő. Kicsit fűszeresebb, kissé csípős, de finom. A klasszikus ebédet tajinban készítik, ami egy cserépedény, jellegzetes formában. És mivel Marokkóban nyáron a sivatagban 50–60 fok is van az asszonyok nem szívesen főzőcskéznek nappal. Ezért az előző este összerakják az ételt a tajin edényben és az sül egész éjszaka, és sül, sül, és átsül. És az ízek összhangja lesz délben, amit 8-900 forintnyi dirhamért vehetünk meg a piacok valamelyikén teljesen autentikus szakácstól.

Hát a piacok. Ott él a marokkói. A medina, ahol az Élet folyik. Ott nyüzsögnek az emberek. Adnak-vesznek mindent. Krumplit, sapkát, szőnyeget, birkát vagy csodatévő fűszert. Ott van a fodrász, a szerelő és az autómosó. És ott alkudni kell. Illetve nem kell, de ha nem alkudunk, nagyon rosszul járunk. Egy sapkát 180 dirhamról indított az árus, kézzel készült, gyapjú, persze, tényleg az, de el tudtam vinni 20 dirhamért. (Bár ahhoz az is kellett, hogy barátaink 25-ért vegyenek hasonlót.)

És miért kellett a sapka. Mert hideg volt. Most nálunk van sok-sok mínusz, ott két hete volt. Harminc éve nem volt hó a Szaharában, az Atlasz túloldalán. Apukák mondták a gyerekeknek, ez a hó. Persze, lehet, hogy a harminc év alatti apukák is csak úgy tanították a gyermekeket, hogy még ők sem láttak havat...

De a hónál érdekesebbek az emberek. Akik barátságosak, nyitottak. Azért azt szokjuk meg, hogy az emberek „segítenek”. Kalauzolnak. No, persze nem ingyen. De választani lehet, elfogadjuk vagy nem. Ha elfogadjuk, elvisznek érdekes helyekre. Persze az árat, itt is, mint mindenhol, jó előre meg kell beszélni. Persze, talán az is meglepő, hogy hoztak egy olyan rendeletet, hogy aki utólag pénzért, kéretlenül vezet turistákat, az komoly büntetésre számíthat.

A drog jelen van. A helyieknek. Kedves Turista! Óvatosan a droggal. Mivel a dílerek fele rendőr, és a marokkói börtönök nem túl konformok, lehetőleg tartózkodjunk, mindkettőtől. Persze, ha régi, jó marokkói barátaink vannak...

És a félelemről pár szó. Ennél biztonságosabb országból nincs sok. Minden nagyobb városban rendőri poszt van, ahol a kocsival le kell lassítani 20 km/órára. Marokkóban merénylet még nem történt.

És mindezt mondjuk egy hétre összesen 100 ezer forintért. A bónusz egy életre szóló emlék...

Túr István

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: HPSC Marokkó olvasói levél útleírás