Hirdetés
Színes 2018. február 22. 10:50

Hogy kerültek az angolok Angliába?

„Eredetileg a környéken nem jártak”. Aztán jöttek a harang alakú edények. És mindezt magyarok fedezték föl!

A Nature-ben most megjelent, magyar szerzőket is felsorakoztató tanulmány a világ eddigi legszélesebb körű őskori genetikai vizsgálata, amely megoldást ad a harang alakú edények kultúrájának egy régi rejtélyére.

A Brit-szigetektől Észak-Afrikáig, Portugáliától Budapestig számos olyan leletegyüttest találtak már régészek az i. e. 2700–2400 közötti évszázadokból, amelyeket egységes kerámiaművesség (az úgynevezett harang alakú edények), viselet (csontgombok, csontból készült csüngők) és fegyverek (rézből készült tőrök, íjászattal kapcsolatba hozható nyílhegyek és csuklóvédő lemezek) jellemeznek.

E leletcsoportokat összefoglaló néven harangedény-jelenségként ismeri a régészet.

A létrejöttükben szerepet játszó folyamatok megismerése régóta foglalkoztatja a kutatókat, hiszen így jobban megérthetnék ezt az európai rézkor és bronzkor határát jelentő időszakot. A legfontosabb kérdés, hogy egy ilyen nagymértékű egységes jelenségcsoport mögött mi állhat: emberek/közösségek vándorlása, esetleg inkább az új eszmék/hatások áramlása, vagy mindezek ötvözete.

Erre a kérdésre kereste a választ az az európai és tengerentúli vezető kutatóintézetekből és munkatársaikból álló száznegyvennégy tagú kutatócsoport, amely közel négyszáz őskorban élt ember genetikai adatait elemezte.

„Jelenlegi tudásunk szerint ez tekinthető a világ legszélesebb körű őskori genetikai vizsgálatának”

– mondta a kutatásban részt vevő Szécsényi-Nagy Anna, az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának munkatársa. A harang alakú edények egyik keleti elterjedési határát Budapest térsége jelenti, így a Budakalászon, Békásmegyeren és Szigetszentmiklós határában feltárt temetkezések elemzésével tizenhárom magyar régész, antropológus és genetikus kutató vett részt a tanulmányban.

„Az összeurópai genomikai eredmények alapján megállapítható, hogy a harang alakú edények az Ibériai-félszigetről Közép-Európába a közösségek jelentős tömegű vándorlása nélkül jutottak el, kisebb mozgásokkal viszont számolnunk kell”

– mondta Kiss Viktória, az MTA BTK Régészeti Intézet Lendület Mobilitás Kutatócsoport vezetője. A vizsgálatokból ugyanakkor kiderült, hogy a Brit-szigeteken egy egészen más folyamat zajlott le: a harang alakú edényeket használó közösségek tömegesen települtek át az európai kontinensről a Brit-szigetekre. A mostani eredmények arra utalnak, hogy a lakosság cseréje igen jelentős, közel kilencven százalékos mértékű volt a szigeteken, és ez a bronzkor hajnalán újonnan érkező népcsoport adhatta a mai brit populáció genetikai örökségének nagy részét.

A harang alakú edények i. e. 3. évezredi kultúrájának elterjedési térképe (forrás: MTA/Van der Linden 2007)

Az i. e. 3. évezredből származó emberi maradványokat a régészekből, antropológusokból, genetikusból álló hazai kutatócsoport tagjai elemezték

  • az MTA BTK Régészeti Intézet (Bánffy Eszter, Kiss Viktória, Köhler Kitti, Kulcsár Gabriella, Mende Balázs Gusztáv, Szécsényi-Nagy Anna),
  • az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszék (Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás),
  • a Budapesti Történeti Múzeum (Endrődi Anna),
  • a szentendrei Ferenczy Múzeum (Patay Róbert),
  • a Salisbury Kft. (Czene András),
  • a Magyar Természettudományi Múzeum (Bernert Zsolt),
  • a debreceni Déri Múzeum (Dani János)

munkatársaiként.

Nyitóképünk: A harang alakú edények kultúrájának temetkezési tárgyai – Szigetszentmiklós – Felső Ürge-hegyi-dűlő, 146. sír (forrás: MTA/Patay Róbert)

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Magyar Tudományos Akadémia MTA régészet