Művház 2018. február 18. 13:19

Egyen, igyon, alakoskodjon!

Tudta, hogy a farsangkor levágott fekete tyúk szerencsét hoz? De annyira, hogy még a vérét is eltették – megszárítva! A vihar ellen fánksütéssel védekeztek. A férfiak női ruhába bújtak, belisztezték az arcukat, és így járták az utcákat. Mindeközben a nők asszonyfarsangot tartottak, ahová nem engedték be férfiakat.

A február a farsang és a bálok időszaka: óvodában, iskolában, munkahelyen vagy családdal, barátokkal mindannyian farsangoztunk, vagy farsangozunk ma is. Maga a farsang vízkereszttől, azaz január 6-ától hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart, amely a nagy evések és ivások, jelmezes mulatságok ideje.

A farsanghoz megannyi népszokás és hagyomány kapcsolódik, amelyeket részben vagy egészben mind a mai napig tartunk, ünneplünk. A régi időkben a legfontosabb a farsangi lakomázás, farsangi ételek fogyasztása volt: káposztát, kocsonyát, disznóhúst ettek eleink finom borokkal és pálinkával.

Önök tudják, mi a pampuska? Vagy a herőce?

Bizony-bizony: fánkokról van szó! Hiszen nem telhet el farsang farsangi fánk nélkül, amelyet nemcsak a lakomákon fogyasztottak, hanem az elsőként kisült fánkot eltették, megszárították, porrá zúzták, majd később a beteg állatok ételébe keverték gyógyszerként. A fánksütéssel a házakat is védték: a Szerémségben például fánksütéssel védekeztek az ellen, hogy a vihar nehogy elvigye a háztetőt. Talán napjainkban is érdemes lenne ezt a módszert is használni a lakásbiztosítás mellett...

Napraforgónak öltözött egy fiatal lány. A kép az 1800-as évek legvégéről származik. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből

A fánk mellett rétest is készítettek, amelyre nagyon figyeltek nyújtás közben: ha jól nyúlt a tészta, az szerencsét jövendölt a családnak.

Szintén szerencsehozás miatt vágtak fekete tyúkot, amelynek a máját tartották igazi szerencsehozó talizmánnak. Voltak olyan települések is, ahol a levágott fekete tyúk vérét megszárítva eltették, hogy megelőzzék a baromfik elhullását.

A lakomák mellett a jelmezes báloknak, összejöveteleknek is nagy hagyományuk volt, amelyet még napjainkban is tartunk – gondoljunk csak az óvodai, iskolai vagy éppen munkahelyi farsangi ünnepségekre! A résztvevők mind a mai napig beöltöznek: maszkot, jelmezt öltenek. Régebben főként az állatmaszkok voltak kedveltek: leginkább medvének, kecskének, lónak vagy gólyának öltöztek a férfiak, a legények pedig húshagyókedden járták az utcákat. Női ruhákat vettek fel, menyasszonynak öltöztek, az arcukat belisztezték vagy bekormozták, és nagy zajt csapva mentek házról házra, ahol próbáltak ételt kérni – vagy éppen huncut módon elcsenni.

A farsangi táncmulatságoknak komoly szerepük volt a párválasztásban: a lányok ekkor adtak bokrétát a kiszemelt legényeknek, akik a bokrétát a kalapjukra tűzték, majd így mentek el a mulatságba.

Ha valamelyik legény több lánytól is kapott bokrétát, akkor a kalapja elejére azt a kis csokrot tűzte, amelyet a számára legkedvesebb leánytól kapott.

A farsangi táncmulatságok minden réteget és korosztályt megszólítottak, így például tartottak külön asszonyfarsangot is, amikor a nők együtt ettek-ittak, és férfiakat a mulatságra nem engedtek be. Szintén farsangi szokás volt a vénlánycsúfolás: viccesen, tréfásan figyelmeztették azokat a falubeli lányokat, akik már elérték a férjhez menetelhez illő kort, de mégsem választottak még párt magunknak.

Arról kevés információnk van, hogy a szárított fánk valóban gyógyította-e az állatokat, hogy a fánksütés tényleg megvédte-e a tetőt a vihartól, hogy a nyúlós rétestészta valóban meghozta-e a szerencsét, vagy hogy többen mentek-e férjhez a vénlánycsúfolás hatására. Annyi azonban biztos: 2018-ban is farsangolunk, mulatozunk, jelmezt öltünk, és táncolunk a vízkereszt utáni időszakban.

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: farsang népszokás