„Nem az a szép, ami szép, ami tetszik, az a szép!” – állította jeles írónk, Tömörkény István. Találó sorait a minap olvastam, amikor kislányom kérlelt épp, hadd menjen föl az íróról elnevezett szegedi középiskola gyalogos rámpáján. Egykori alma materem főbejárata előtt olvasható ugyanis a szépség – mint esztétikai kategória – találó meghatározása.
Részletek
Akkoriban gyakrabban volt hófehér a karácsony. Néhány nappal szenteste előtt a mellékutcák szánkónyomai mély párhuzamosokat, meg különös kettős-spirál galaxisokat rajzoltak a szűzhóba.
Részletek
Felülhetett végre az óriáskerékre! Lassan emelkedett a magasba, és gyönyörködött az izzó gyöngysorokkal telehintett villamosban. Milyen pöttöm ez is – gondolta.
Részletek
Novemberben leszédülnek az utolsó levelek a fákról, cammogunk komótosan bele a télbe. Dércsípte hajnalok, ködös délelőttök és homályos délutánok ideje ez. Megéheztünk.
Részletek
Ősz van a városban. Hűvösről hideggé dermednek a reggelek és az álmok. A Lechner tér fái bordó, okker vagy mélybarna átmeneti kabátot öltenek.
Részletek
Tudják, mi a közös egy dinoszaurusz farkában, Dankó Pista hegedűjében és egy lovas szobor árnyékában? Szívesen elmesélem.
Részletek
Hajdanán különös eseményt jelentettek a városok életében a fesztiválok. A köznépnek rendezett ünnepségek voltak ezek; karneválok, „fieszták”.
Részletek
Szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, Szegeden. Lassan lopakodik felém nesztelen az ősz. Lassan lélegzem, mélyeket.
Részletek
„Itt van az ősz, itt van újra...” – tizennyolc évig tanítottam Alsóvároson. Állítólag a Földmíves utca sarkán ősidőktől fogva létezik ez az épület.
Részletek
Mint eső után a szegfűgombák, úgy teremnek kicsiny hazánkban az utóbbi években a kézműves mesterek.
Részletek
Átlagosan tízből hét magyar család nem engedheti meg magának a nyaralást. Tóth A. Péter jegyzete.
Részletek
Végül is, minden párt arra használja az irodáját, amire csak akarja. Kampányban, úgy tűnik, ez különösen igaz.
Részletek