Lázár János: rossz térfélen – Ceglédi Zoltán jegyzete

Lehetne úgy, hogy a teniszezők intézik a tenisz ügyét, a fideszes politikus pedig a Fidesszel kezd valamit.

Bod Péter: Arra vetemednek

„Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – jelentette ki Orbán Viktor 2018. szeptember 11-én Strasbourgban a Sargentini-jelentésről folyó vitában. És nem szakadt le az Európai Parlament plafonja.

Lakner Zoltán: Így nyel el az Orbán-rendszer

Ezen a héten újabb, már-már népmesei elemmel gazdagodott az Index-végjáték sztorija a kormánypárti propagandamédiában.

Sinkovics Gábor: Banglades csókoltat

Ceglédi Zoltán: Rólunk, nélkülünk

Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudni, lesz-e idén SZIN. A Szegedi Ifjúsági Napok sorsa attól függ, hogyan dönt a hónap végén... „Valaki”.

Ceglédi Zoltán: Legyen elvszerű – és minőségi

Lakner Zoltán: Lábjegyzetek egy hatalmas győzelemhez

Sinkovics Gábor: Ungarishe pléhboly

Hatszázmilliárd forintért második fővárost szeretnének csinálni Debrecenből – mit szól ehhez Magyarország? Bod Péter jegyzete

Korántsem kapott akkora nyilvánosságot, mint amekkorát megérdemelt volna az a kormányzati terv, hogy Debrecen 2030-ig 600 milliárd forintos központi fejlesztési forrást kap. A célt nem is nagyon titkolják: amolyan második fővárossá szeretnék tenni Hajdú-Bihar megye székhelyét.

Lakner Zoltán: Politikai második hullám

Maszkviselést, távolságtartást és minél kevesebb utazást javasol a SOTE rektora, mert fennáll a járvány második hullámának veszélye.

Ceglédi Zoltán: Ön szerint hagyni kéne meghalni az időseket? Igen vagy nem?

Ha komolyan próbálom venni ezt a „nemzeti konzultációt”, abból elég riasztó következtetés adódik.

Lakner Zoltán: Az iskolaőrök biztosak, az oktatás bizonytalan

Sinkovics Gábor: Pedofilm

Podmaniczky Szilárd: A lassú élet titka

Fiatalság=bolondság – „gyászoljuk” együtt Puskás Pannival tovatűnő fiatalságunkat!

Imádom a generációs ellentétekről szóló cikkeket, mindig végig is olvasom őket tisztességesen. Ám a minap egy érdekes cikkre bukkantam, amiből kiderült, hogy sajnos megöregedtem.

Cservenák Zoltán: Megalázó verseny

Ceglédi Zoltán: Sima sarc

Milliárdokat vett el a szegediektől a járvány. Elmaradt bevételek, extra egészségügyi kiadások, munkahelyek védelme – és a kormány. Előbbiek a szükségszerű védekezésről szólnak, utóbbi a nagypolitikáról.

Lakner Zoltán: Akiknek számítaniuk kellene

Nem férnek bele a szociális munkások és egyáltalán, a szociális ellátórendszer különböző rendű-rangú dolgozói az egyszeri, járvány utáni bérkiegészítésbe.

Podmaniczky Szilárd: Egy átutazó följegyzései

Aznap volt édesapám nyolcvanéves.

Dombai Tünde: Vége

Bod Péter: Benne a történelemben

Mélységesen mély a múltnak kútja – jut eszembe a nehézségekből kisegítő mondat. A történet gyerekkoromnál is messzebb repít vissza az időben.

Lakner Zoltán: Indulatok manipulálása

Az amerikai zavargások megmutatják, mire vezethet, ha egy ország vezetése, puszta hatalmi érdekből, felszítja vagy tüzeli a társadalmi konfliktusokat, ahelyett, hogy azokat csillapítani, netán megoldani igyekezne. A mindent beszippantó politikai szembenállás logikája szétfeszíthet egy országot, és illúzióba ringatják magukat a politikusok, ha azt hiszik, mindenkor kontrollálni lesznek képesek az eseményeket.

Ceglédi Zoltán: ÖN kormányoz! Évszázadok óta

Sokféle identitásunk közül az egyik legelsőként említett az otthonunk: a település, ahol élünk, ahonnan származunk. Bemutatkozás, önjellemzés, a másik megismerése, megfejtése... mindenkihez az egyik legfontosabb kulcs a falu vagy a város, amely az övé, és ami általa lesz több.

Sinkovics Gábor: Büdös-e vagy?

Lakner Zoltán: Eltérő válságaink

Megemlegetjük 2020 tavaszát.

Márok Tamás: Az eper személyiségi jogai

Televíziósként gyakran találkozunk ideges emberekkel. A minap a piacon forgattunk.

Podmaniczky Szilárd: Milyen lesz az életünk a koronavírus után?

Írom ezt aznap, amikor második napja szűnt meg a kijárási korlátozás vidéken, de nem járok ki, mert ezúttal a természet korlátoz, zuhog az eső. De mi a különbség? Az, hogy mégis megtehető? Nem. Az, hogy most saját magamat korlátozom. És ez nagy különbség.

Cservenák Zoltán: Tetőzik, tehát enyhítenek

Ceglédi Zoltán: Mindig máshol? Minek?

Az elmúlt hetek nagy, kollektív társadalmi élménye, hogy nincs a boltban szárazélesztő.

Lakner Zoltán: Ez nem a csuklóztatás ideje

Szív Ernő: Utcakritika járvány idején

Dombai Tünde: Szárba szökken a szolidaritás

A koronavírus drámai módon megváltoztatja életünket – fogalmazott a politikus, aki először az egészségügyi dolgozók mellett a pénztárosoknak és a bolti árufeltöltőknek köszönte meg a kemény munkájukat.

Ceglédi Zoltán: Nekem Szegeden lesz vége

Cservenák Zoltán: Naomi, te drága!

Bod Péter: Valahány név a naptárban

Nyári emlék a gyerekmedence partjáról.

Lakner Zoltán: Egy veszélyes utánlövés

Kommunikációs morzsapartit rendez a kormány, vagy ahogy a nagyra becsült Krekó Péter kolléga nyilatkozta, ami most zajlik, az egy Finkelstein-béta verzió.

Dombai Tünde: Nincs bocsánat

Félremagyarázták a szavait – így reagált a DK-s Niedermüller Péter az ellene szervezett kormánypárti tüntetés hírére. Azzal érvelt, hogy egy ideológiáról és nem emberekről beszélt, az ideológiától pedig nem tud és nem is akar bocsánatot kérni. Saját pártja kiállt mellette, a Fidesz szerint viszont nincs helye a közéletben.

Hal-álom

Szegedet örökkön ölében dajkálta a Tisza. Szőke folyónk az elmúlt évszázadok alatt sokszor áldást, de néha pusztulást is hozott a városra. Szeged azonban az itt élők páratlan összefogásának köszönhetően mindig főnixmadárként támadt fel haló poraiból.

Igazságérzet

Senki sem akarja, hogy a magyar emberek igazságérzete alapján ítélkezzenek a bíróságok Magyarországon, és azt javaslom, ezt a miniszterelnök se akarja, mert nem lenne jó vége.

Trianon gyermekei

Voltaképpen le sem írhatnám ezeket a sorokat, ha nem a gyászos trianoni békeszerződéssel zárul Magyarország számára az első világháború.

Tisztelt Elnök Úr!

Még hogy nem volt érdekes az Ön újévi köszöntője! Egy mondata igenis nagyon megragadott engem, és már ezért érdemes volt elmondania. Hiszen mi is lehet egy szónok leghőbb vágya? Nyilván az, hogy valaki csettint a hallgatóság soraiból: ez igen, ez nekem is eszembe jutott, csak nem tudtam ilyen frappánsan megfogalmazni.

Nagyon figyeljünk, válaszúthoz érkezünk

Nem érdekelték a jósok, a jóslatok. Meggyőződése volt, hogy csak hadoválnak a jövőről, de semmit nem látnak, semmit sem tudnak kiolvasni a kártyalapokból, kavicsokból, dobókockákból, borsószemekből, az ólom, a gyertya vagy a jégcsapok formájából, de még a kocsonya zsírfoltjaiból sem.

Egyedül

Amikor a fodrászatban felolvastam a telefonomról az egyik hírportálon megjelent cikk címét, nemcsak az ollók csattogása maradt abba, hanem hirtelen minden szempár rám szegeződött.

Oktatási vébé

Játsszunk el a gondolattal, hogy egészségügyi és oktatási világbajnokságot rendeznek Magyarországon!

Valódi kincs

Hat évvel ezelőtt írtam az első jegyzetemet. Azt mondta a rovatvezetőm az akkori lapomnál, hogy válasszak egy könnyebb témát, mondjuk az adventet. Azt hittem, szerencsés vagyok, mert két napot is kaptam rá. Viszont olyan rövidnek még egy hétvége se tűnt, mint az, annyit kínlódtam az írással.

Útra kelni

A vasárnap reggel a kecskeméti vasútállomáson talált. Szakadó esőben tettem meg a belvárostól az odáig tartó utat. Esernyőm alig védett meg az elázástól. Percekbe telt, míg olyan állapotba hoztam magam, hogy a pénztár elé állhassak. Nem tudtam, mikor indul vonat Szegedre. Annyit igen, hogy óránként, ám azt nem, hogy időben érkeztem-e. A pénztárostól tudtam meg, hogy háromnegyed órát kell várakoznom.

Heuréka!

Ezt kiáltotta örömében Arkhimédész egy közfürdőben, amikor rájött, hogy minden vízbe mártott test annyit veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya. A legenda szerint Arkhimédész annyira boldog volt a felfedezéstől, hogy anyaszült meztelenül végigrohant az utcán.

Vége a menetnek

Ez a rezsim populista. Tehát valamelyest mi magunk vagyunk. A rezsim néha felfigyel ránk, meghátrál, ha tüntetünk az internetadó ellen, megtorpan, ha leváltják Budapest főpolgármesterét, és elgondolkodik, ha veszít a nagyvárosokban.

Szembenézni a halállal

A legrosszabb szülői döntések egyike volt, hogy testvéremmel abba az általános iskolába jártunk, ahol édesanyánk tanított.

Győzött a józan ész

Lehet a választási eredményeket magyarázni, bár azt mondják, a sikert azt nem kell. Szóval ki lehet forgatni a szegediek döntését úgy is, hogy a kormánypárt nyert, csak nem érdemes.

Szeged nem süllyedhet el!

Az utóbbi években akár távolabbról, akár közelebbről néztem Szegedet, nem takaríthattam meg a város neve mellől a szabad jelzőt. Éltem a gyanúperrel, hogy messzebbről szebbnek látszik, mint amilyen valójában.

Ellensúlyban

„Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted” – kezdte Kossuth Lajos híres toborzóbeszédét 1848. október 4-én a Klauzál téren, miután a budai országúton – a mai Kossuth Lajos sugárúton – a lovasokból és kocsikból álló kíséretével bevonult a városba. Elcsépelt gondolatok? A legkevésbé sem. Bizony e szavak a mai napig igazak Szegedre és a szegediekre.

Ha a Fidesz azt mondja...

Kövér László azt mondta Szegeden egy fideszes fórumon, hogy az önkormányzati választásoknak nem az országos politikáról, a pártpolitikáról, hanem az adott településről és a helyi közösségről kell szólnia.

A szegediek szabadon szeretik Szegedet

Kormányzati és kormányzathoz közel álló emberek gyakran fogalmaznak úgy: sokkal jobb – értsd: kifizetődőbb –, ha egy településnek fideszes a polgármestere.

Dől a mocsok

– Hónapok óta foltos a mennyezet, most viszont úgy beáztatott a felső szomszéd, hogy féllábszárig taposunk a mocsokban, és senki nem csinál semmit – sírta bele a telefonba öreg barátnőm egy hete. Erzsike dörömbölt az albérlőnek, hívta a közös képviselőt, semmi változás. Előkerítette a tulajdonost, nagy nehezen akadt ráérő vízszerelő is, hiába.

Halkuló nyár

Sokat alkottam a nyáron, el kellett szaladnom akvarellpapírért a szaküzletbe. Mint máskor, most is zajlott az élet a polcok között, felbolydult méhkasra hajazott az üzlet.

Szégyelljük magunkat!

„Szégyellem magam azért, amit ezzel a bolygóval tettünk” – mondta pár éve egy előadásában Jane Goodall, etológus, főemlőskutató és természetvédő, az egyik leghíresebb tudós a világon.

Szerelmes szívvel Szegedről

A megállóban. A múzeumnál. A téren. A hídon. A Tisza-parton. A kútnál.

Államvizsgán Péter Lászlóval

Nem ismertem Péter Lászlót. Pontosabban, nem ismertem jól, nem ismertem eléggé.

Fütyülök a sötétben

Kedves barátom szokta azzal kezdeni, ha felhív egy újabb politikai hírrel, hogy „nem fütyülök a sötétben”. Arról én már tudom, hogy igenis de...

Virágok a Tiszán

Akkoriban a német márka 50 forint körül mozgott, az utakon okkersárga Zsigulik gurultak. A rakparton ingyenes volt az Ifjúsági Napok rockkoncertje, a Stefánián meg félrészeg vagányoktól kellett megvásárolnod a falevelet.

A szegedi piacba bele kell szagolni, bele kell harapni!

Aranyoskám! Jöjjön közelebb, szagolja meg! Én gondoztam, locsolgattam, meg szeretgettem, mert szeretni kell őket – kínálta az asztalon befőttesüvegben álló gyöngyvirágcsokrokat a piacon.

Ostromlott lelkek

Negyvenkilenc év – ennyit élt Térey János író, költő, műfordító, aki június 3-án ment el.

Mi jut eszébe Szegedről?

Sokaknak azonnal a dóm és a szabadtéri játékok ugrik be Szeged neve hallatán, de biztos vagyok benne, hogy ott van az elsők között a Pick szalámi is. Képzeletbeli dobogónk közelébe érhet a tiszavirágzás, és talán még a szögedi boszorkányok is ott lehetnek „a Szigettel”.

A piac ítélete

Hogy Szeged milyen város, ítélje meg mindenki maga. Másként látja, akit itt lakik, másként, aki vendégként keresi fel. Mást jelenthet annak, akinek családja nemzedékekre visszamenően itt született és él(t), mint azoknak, akik fiatalként vagy felnőttként telepedtek le a városban.

Szeged illata

Ugye, hogy illata van? Hogy Szegednek jó illata van! Minden zegzugának, és ha becsukott szemmel csorgok le a vízen a horgászladikkal, akkor is érzem, hogy ez a Maros, vagy már a Tisza. Ha belavírozunk a betonhajó mellé a tápai téli kikötőbe, akkor is érzem az iszap szagáról, hogy hol járunk. Hogy csuka vagy balin rabolt mellettünk. Mert annak is szaga van.

Vizit

Még kezdő újságíró voltam, amikor egy sajtótájékoztató után kettesben maradtam az akkori békéscsabai polgármesterrel, az építészmérnök végzettségű, harmincas éveinek vége felé járó férfival. Valamilyen mára teljesen lényegtelen ügyben akart tanácsot kérni. Beszélgetésünk azonban hamar más irányba kanyarodott.

Hajnali felhők

Ez már az igazi tavasz. A rügyek régen kipattantak, a vegetáció meglódult, fű, fa és lomb érik harsogó zölddé, és a foltozott napernyő is ott áll már a diófánál.

Vakvágány

Uniós csatlakozásunk sokfajta ígéretet hordozott magában. Gyorsabban, időben könnyebben legyőzhetőnek gondolhattuk a nyugat-európai országokhoz való gazdasági és életszínvonalbeli felzárkózást.

Időkapszula

Kettőezer-tizenkilenc március huszonegyedikének délutánján a patinás szegedi iskolában egy ötven éve a falba temetett időkapszula és egy régi úttörőcsapat üzenete került napvilágra.

De hol vannak a nők?

A szegedi árvíz száznegyvenedik évfordulójára rendezett ünnepségre öt nyugat-európai ország budapesti nagykövetét hívták meg. A gesztus érthető és természetes volt.

Szemétség

Eltűnt tegnap reggelre a bejárati ajtóm mellé kitett szelektív szemét, amelyet munkába menet akartam magammal vinni a kukáig. Már az üres zacskók, dobozok is kellenek valakinek? – döbbentem meg.

Megrázó vonatútjaim

Az élet úgy hozta, hogy az utóbbi két évben sokat és rendszeresen vonatoztam. Őszülő fejjel tanulásra adtam a fejem, így hetente tettem meg a lakhelyem és a Szeged közötti távolságot.

Az én városom

Szegedre költöztem az év elején. Már a nyáron szemeztem a várossal, megfogott a szépsége, a varázslatos építményei, és ami a döntésemet leginkább megalapozta, hogy lakhelyemül is válasszam: a Szegedet jellemző sajátos, pozitív és szeretetteljes hangulat.

Mi, alföldiek

Annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert egy biliárdasztal simaságú területen születtem, a kezdetektől fogva csodáltam és szerettem a hegyeket. Nem kell mindenkivel egyetérteni, még a klasszikusokkal sem – morfondíroztam magamban az érettségi előtt, amikor a lázadás és a tekintélytisztelet eldöntetlen csatát vív a lélekben.

Otthon, édes otthon

Bálint-nap elmúltával metszegetik a gyümölcsfákat faluhelyen.

A messziről jött ember

Világjáró család voltunk. Apám két dologra nem sajnálta a pénzt: a könyvvásárlásra és az utazásra.

Maszkabál

Kiskoromban jobban szerettem a farsangosdit. Forgatag, zsíros baracklekváros fánkkorongokkal. Iskolai téltemetés. Álarcok mögé kukucskálhat az ember.

Kik vagyunk, honnan jövünk...?

1823. január 22-én Kölcsey Ferenc letisztázta a Himnusz kéziratát. Százhatvanhat évvel később, 1989-ben a Hazafias Népfront javaslatára döntötték el, legyen ekkor a magyar kultúra ünnepe.

Ami tetszik, az a szép

„Nem az a szép, ami szép, ami tetszik, az a szép!” – állította jeles írónk, Tömörkény István. Találó sorait a minap olvastam, amikor kislányom kérlelt épp, hadd menjen föl az íróról elnevezett szegedi középiskola gyalogos rámpáján. Egykori alma materem főbejárata előtt olvasható ugyanis a szépség – mint esztétikai kategória – találó meghatározása.

Mennyből az angyal

Akkoriban gyakrabban volt hófehér a karácsony. Néhány nappal szenteste előtt a mellékutcák szánkónyomai mély párhuzamosokat, meg különös kettős-spirál galaxisokat rajzoltak a szűzhóba.

Piros hó

Találgatjuk, merről fúj a szél. Ha Katalin locsog, karácsony kopog, ha Katalin kopog, karácsony locsog. A szegedi időjárás valahogy mindig eltér az országostól.

Fellegekben

Felülhetett végre az óriáskerékre! Lassan emelkedett a magasba, és gyönyörködött az izzó gyöngysorokkal telehintett villamosban. Milyen pöttöm ez is – gondolta.

Márton lúdja

Novemberben leszédülnek az utolsó levelek a fákról, cammogunk komótosan bele a télbe. Dércsípte hajnalok, ködös délelőttök és homályos délutánok ideje ez. Megéheztünk.

Héttől hetvenhétig

Ősz van a városban. Hűvösről hideggé dermednek a reggelek és az álmok. A Lechner tér fái bordó, okker vagy mélybarna átmeneti kabátot öltenek.

Semmit a kéznek

Tudják, mi a közös egy dinoszaurusz farkában, Dankó Pista hegedűjében és egy lovas szobor árnyékában? Szívesen elmesélem.

Fesztivál, rítus, Szeged

Hajdanán különös eseményt jelentettek a városok életében a fesztiválok. A köznépnek rendezett ünnepségek voltak ezek; karneválok, „fieszták”.

Rőtsárga sugarak, szőke könnyek

Szerencsés vagyok, hogy itt élhetek, Szegeden. Lassan lopakodik felém nesztelen az ősz. Lassan lélegzem, mélyeket.

Szeptemberegy

„Itt van az ősz, itt van újra...” – tizennyolc évig tanítottam Alsóvároson. Állítólag a Földmíves utca sarkán ősidőktől fogva létezik ez az épület.

Sapkasál

Mostanában mindenki értünk aggódik.

Mézesmadzag

Mint eső után a szegfűgombák, úgy teremnek kicsiny hazánkban az utóbbi években a kézműves mesterek.

Hurrá! Nyaralunk?

Átlagosan tízből hét magyar család nem engedheti meg magának a nyaralást. Tóth A. Péter jegyzete.

Égnek a vonalak a Victor Hugo utcában

Végül is, minden párt arra használja az irodáját, amire csak akarja. Kampányban, úgy tűnik, ez különösen igaz.