Zorán: „Nem nagyon volt kedvem a szólista pályafutáshoz”

Két egymást követő napon, múlt hét szerdán és csütörtökön adott teltházas koncertet Szegeden az IH-ban Zorán. Közvetlenül a második előadás előtt kérdeztük a zenészt.
Bod Péter

2022. november 26. 15:09

Zorán: „Nem nagyon volt kedvem a szólista pályafutáshoz”

– Ön  is és testvére Dusán is a Műegyetem hallgatói voltak, amikor megszakították a tanulmányaikat, és ebben édesapjuk támogatta…

 

– Bocsánat, nem támogatott, csak beleegyezett.

 

– …mégis ez lehet az a helyzet, amikor a legtöbb szülő azt tanácsolná a gyerekének, hogy szerezze meg az egyetemi végzettséget, és utána zenéljen. Mit gondol, apjuk, miért nem ezt a bevettnek nevezhető szülői magatartást követte?

 

– Igen, ez nagyon sokszor így is van, de szerintem a miénk kicsit különleges eset volt. Nem azért, mert mi különlegesek voltunk. Dusánnal már akkora sokat játszottunk közönség előtt, szerepeltünk a televízióban, részt vettük a Ki mit tud?-on. Ezek után kérdezte meg apánk, hogy végül is mit szeretnék tenni hosszabb távon. Akkor már kicsit könnyebben mondhattuk, hogy a zenét választjuk. Vagyis a mi zenélésünk nem a semmiből jött, nem arról volt szó, hogy „pöntyögnek a gyerekek”. Mi már akkor valami többet is mutattunk a zenéléséből, így apánknak nem volt annyira nehéz feltenni a kérdését.  

 

– Játszott a Metróban, az együttes nagyon sikeres volt, majd feloszlott. Ezután átment a Taurusba, de az is feloszlott. Ekkor jöhetett el az a döntési helyzet, hogy szólókarrierbe kezd, vagy zenekart alapít vagy talál egy olyan zenekart, amelyikhez csatlakozhat. 

 

– Ez nem volt egyszerű kérdés. A korábbi Metro-tag, Brunner Győző megalapította a Taurust. A Metro felbomlása nem drámai volt, az együttes tagjai ezt közösen megbeszélték, és eldöntötték. Ekkor mindenki belekezdett valami másba. Az előbb említett Brunner Győző, ahogy jeleztem, létrehozta a Taurust. Aztán Brunner összeveszett Som Lajossal, így lehetetlenné vált a zenekar további működése. Ezek után keresett meg Brunner, akivel hat-nyolc évig együtt zenéltem a Metróban, és próbált rábeszélni, hogy szálljak be a zenekarba. De nem tudom, hogy ez a kérdés most miért jött elő. Többedik interjúban válaszolok valami olyasmire, ami nem volt fontos része életemnek. 

 

(fotók: Iványi Aurél)

 

– Arra lettem volna kíváncsi, hogy mennyire volt tudatos döntés, hogy szólókarrierbe kezd.

 

– De annak nincs köze a Taurushoz.

 

– Csak időrendbe helyeztem a történéseket. Előbb volt a Metro, utána a Taurus és azt követően a szóló karrier.

 

– Jaj, azt hittem, hogy Taurusról kellene beszélni. Igen, a Metrónak vége lett, én hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal, mert mindig a zenekari létben gondolkoztam. Akkoriban sok televíziós műsorban vettem részt, mert akkor még voltak olyan műsorok, mint például az Egymillió fontos hangjegy. Ebben a periódusnak írtunk néhány dalt Dusánnal, de nem nagyon volt kedvem a szólista pályafutáshoz. Ekkor kezdett el együtt dolgozni Dusán és Presser Gábor, akik az LGT-nek írtak számokat. Az csak kicsit később merült fel, hogy nekem is írjanak. Így jelent meg egy kislemez, rajta az Az légy, akinek látszol című számmal. Ezt követően rövid időn belül megszületett az első szóló nagylemezem. Akkor még nem tudtuk, hogy ez az elsőnek fog számítani. Csak egy lemeznek gondoltuk, aztán ennek lett a folytatása az összes többi.

 

– Legalább húsz éve készült Önnel egy interjú, amiben nagyon elismerően beszélt testvére dalszerzői munkájáról. Ebben az interjúban úgy fogalmazott, hogy olyan színvonalúak ezek a szövegek, amelyeknek alapján Dusánnak helye volna a kortárs magyar költészetben. Nem tudom, hogy Magyarországon miért nincs átjárás művészeti ágak között…

 

– De van. 

 

– Ennek kapcsán kérdezem, hogy egy dalszövegíró semmiképpen nem lehet költő idehaza?

 

– De ki határozza meg, kit nevezünk költőnek? Szerintem nincsenek ilyen éles határok. Dusánnak néhány éve valamennyi dalszövege megjelent egy kötetben. Nagyon sok kritikus, komoly irodalmárok ezt költészetnek nevezték. Dusán maga az, aki úgy fogalmaz, hogy nem költészetet ír, hanem dalszövegeket, de ez már az ő szerénysége. Szerintem mellette Bródy János szövegeit is sokan a költészetként kezelik. 

 

– Magyarra átültették Leonard Cohen Take This Waltz című számát, zseniális magyar szöveggel, aminek semmi köze az eredeti szöveghez. Miért érezte úgy, hogy ezt a számot magyarul meg kell szólaltatni. Miért nem tudott ennek a Cohen dalnak ellenállni?

 

– Ezt magamtól is megkérdezhetném sokszor. Egyszerű a válasz: mert nagyon tetszett. Dusán is nagyon megszerette, és úgy vélem, hogy élete egyik legjobb szövegét írta erre a dalra. 

Címlapon

mutasd mind

Vélemények

mutasd mind