Zenés-táncos romantikus komédia: Leonce és Léna szerelmi története a Társa és Társa Kft. árnyékában

Georg Büchner kifordított Rómeó és Júliáját írta át mai nyelvezetre Závada Péter költő, drámaíró, zenész, számtalan poénnal és meglepő fordulatokkal. A Leonce és Léna zenés polgárpukkasztása legközelebb február 15-én és 16-án este látható a Kisszínházban. A Szegedi Tükör interjúja.
Dombai Tünde

2022. február 06. 11:40

Zenés-táncos romantikus komédia:
Leonce és Léna szerelmi története a Társa és Társa Kft.
árnyékában

– Hogy tetszett az előadás?

 

– Egészen elképesztő számomra, hogy a legnehezebb feladatot, vagyis a reppelést, Krisztián és Laci, az előadás két férfi főszereplője, milyen könnyen megoldották. Előzetes félelmem, hogy ez a stílus a színházi színpadról majd modorosan vagy erőltetetten hat, alaptalannak bizonyult. Subicz Gábor popslágereket megszégyenítő dallamai visszaültetve szimfonikus zenei környezetbe szintén lenyűgözőek. Úgy érzem, Barnák László egy igazán szerethető és lendületes előadást rendezett a Leonce és Lénából.

 

– Végigkövette a próbafolyamatot?

 

– Itt voltam az olvasópróbán, majd másnap a visszaolvasón is. Ekkor tartottunk egy bevezető előadást a társulatnak Subicz Gábor zeneszerzővel, akivel ezt a darabot írtuk. Büchner elfoglaltságai miatt sajnos nem tudott eljönni. (Mosolyog.) A főpróbahét előtti héten jöttem még el két napra megnézni a formálódó előadást.

 

– Ismerték egymást korábban a zeneszerzővel? Dolgoztak együtt?

 

– Nem, ez az első alkalom. Dinyés Dani, a szegedi színház zenei vezetője sorsolt minket össze. Korábban volt egy projekt, ami végül nem született meg, viszont akkor megismertük egymást, és most adódott ez a szegedi lehetőség.

 

Závada Péter gyermekded felnőtteknek és felnőttes gyerekeknek ajánlja a komédiát (fotók: Szabó Luca)

 

– Hogy kell elképzelni, miként működött a kis alkalmi csapatuk?

 

– Gáborral leültünk kávézni tavaly tavasszal, hogy beszéljünk a közös projektről. Akkor még a darabválasztás sem volt meg. Dinyés Dani javasolta, hogy csináljunk együtt egy ifjúsági kamara operát, vagy egy olyan zenés darabot, amiben mindenféleképpen fontos szerephez jut a zene és a szöveg szoros együttműködése. Végül én találtam ki, hogy a Leonce és Léna legyen, mert már régóta nagyon szeretem, kamaszkorom óta foglalkoztatott Büchner klasszikusa. Újraolvastuk, Gábor is baromi jónak találta, és megbeszéltük, hogy valójában viszonylag kevés dolgot kell megváltoztatni ahhoz, hogy ma is érvényes legyen ez a szerelmi történet.

 

 

– Mi fogta meg ebben a kétszáz éves darabban?

 

– Fantasztikus a szövege. Az az érdekessége, hogy egy kifordított Rómeó és Júlia, mert itt a szerelmeseket nem elválasztani akarják egymástól a szülők, hanem összeadni, és a gyerekek fellázadnak az ellen, hogy előírják nekik, mit csináljanak. Végül maguk találják meg a szerencséjüket. Mi annyira komolyan gondoltuk ezt, hogy még egy új dramaturgiai fordulatot is csempésztünk bele, másképp alakul a vége, mint az eredetiben, de nem lövöm le, hogy hogyan.

 

Ebből lesz a bonyodalom

 

– Megveszem „Csontváry Kocka Tivadar” Magányos cédrusát, és elültetem a kertben!

– De főnök, az egy festmény!

– Kuss – mondja mindjárt a darab elején Péter király, aki nem más, mint egy nagy részvénytársaság degenerált igazgatója, aki intelligens és érzékeny, ám léhűtő fiát, Leonce-t szeretné hozzákényszeríteni a Társa és Társa Kft. önérzetes örökösnőjéhez, Lénához, hogy cégbirodalma tovább duzzadjon.

 

– Nincs happy end?

 

– Ezt sem árulom el, annyi biztos, hogy nagyon erős a gyerekek függetlenségi törekvése.

 

 

– Milyen Büchner nyelvezete?

 

– Egészen elképesztő. Olyan, a romantikából származó, meghökkentő erejű és meglepő költői képeket használ, amelyek évekkel később is az emberrel maradnak. Legismertebb darabja a Woyzeck, nem csoda, hisz ott is szívbemarkolóan erős a kifejezésmódja. Nekem ő az egyik legmeghatározóbb drámaíró. Kleist a másik, aki szintén német romantikus.

 

A csábító Rosetta (Horák Renáta) és a tánckar

 

– Kiválasztották tehát a darabot. Hogy haladt ezután tovább a szerzőpárosuk?

 

– Mutattunk egymásnak zenéket, miket tudnánk hozzá elképzelni. A fő koncepció az volt, hogy mai zenéket, olykor populáris zenei utalásokat ültessünk át szimfonikus közegbe. Klasszikus hangzású, de alapvetően új zenék születtek.

 

– Sok a csavar a zenében.

 

– Igaz, ez benne a vicc. Ugyanaz történik vele, mint a szöveggel: a klasszikus és a modern fúziója. Ahogy a zenében a mai, poposabb hangzás visszahelyeződik klasszikus zenei közegbe, úgy a szövegben a romantikus líraiság kap egy mai, modernebb felhangot.

 

A bűn kezdete

 

„Semmittevés, te vagy minden bűn kezdete! Unalmukban az embereknek nem szent semmi se! Tanulni sem röstellenek, imát motyogni, sőt: van képük még szeretni is, piszok semmittevők! De házasodnak is, naná, s lesz mindnek gyermeke. Unalmukba így döglenek unalmasan bele. De addig is fontoskodó és bamba képpel él az összes, épp csak arról nincs lövése, hogy miér’?”

 

– Van benne rap, dal és spoken word; utóbbit hogyan képzeljük el?

 

– Valahol a rap és a dalszöveg között tudnám elhelyezni: zenére megszólaló vers, de nem követi szigorúan a zene ritmusát, mint a rap.

 

Gubik Petra Léna, Károlyi Krisztián Leonce és Szívós László Valerio szerepében

 

– Barnák László főigazgató rendezte a darabot. Milyen volt vele dolgozni?

 

– Olyan főigazgatós. (Nevet.) Nem. Pont, hogy nem. Amikor rendezőként lép színpadra, félreteszi a főigazgatóságot.

 

– Kiknek ajánlja az előadást?

 

– Gyermekded felnőtteknek és felnőttes gyerekeknek.

 

– Min dolgozik most?

 

– Napokon belül le kell adnom a doktori disszertációmat, színház és filozófia kapcsolata a témám. Azt vizsgálom különböző színdarabok alapján, hogyan íródik rá egy szerep egy testre a néző szemszögéből, vagy hogyan függesztjük fel a valóságot, mikor belépünk a színházba.