Zalán Tibor: Nehéz jobbnak lenni József Attilánál, de ennél kisebb célkitűzéssel nem érdemes költőnek lenni

Szegedről indult, itt tanult az egyetemen. Saját bevallása szerint itt érett költővé, és nagyon szívesen tér vissza. Zalán Tibor a Radnóti-estek vendége volt szerdán.
Bod Péter

2022. április 07. 13:54

Zalán Tibor: Nehéz jobbnak lenni József Attilánál, de ennél kisebb célkitűzéssel nem érdemes költőnek lenni

Sok mindent szerettem az egyetemben, de Ilia Mihály nyolc órakor kezdődő Ady-óráit nem. Egyszerűen azért, mert akkora többnyire még nem értem haza az éjszakából – kezdte estjét erős felütéssel Zalán Tibor költő, a szegedi bölcsészkar egykori hallgatója, aki Virág Zoltán irodalomtörténésszel, a bölcsészkar docensével, az est moderátorával beszélgetett.

 

A beszélgetés előtt Gyenge Zoltán, a bölcsészkar dékánja köszöntötte a hallgatóságot, és megerősítette, amiről a Radnóti Café átadásakor beszélt: szeretnék, ha a hely és az itt rendezett események felkerülnének az ország irodalmi és művészeti térképére.

 

 

A szándék komolyságát jelzi, hogy a szerdai Zalán Tibor-est után áprilisban és májusban Tverdota György József Attila-estjére, majd Solymosi Bálint új verseskötetének bemutatójára, végül Szajbély Mihály Janikovszky Éváról szóló estjére várják az érdeklődőket. Így Zalán Tibor után is csupa szegedi lesz a soron következő estek középpontjában.

 

Angol helyett oroszt kellett tanulnia

 

Zalán Tibort a nagykőrösi gimnázium angol tagozatra vették fel, ám az utolsó pillanatban valamennyi kollégistát, így őt is orosz tagozatra tették át, ami életét befolyásoló változás lett. 

Nem volt kifejezetten jó tanuló, mégis felvették a szegedi egyetemre, magyar–orosz szakra, ahol 1972 és 1978 között tanult. Bár szívesen szabadult volna az orosztól, ami olykor pokoli nehézségek elé állította, de abban az időben a szakleadás nem volt járható út.

 

 

Virág Zoltán kérdésére válaszolva elmondta, hat héten át orosz szakos részképzésre járt Odesszában. Elszoruló szívvel gondol az orosz–ukrán háború kapcsán a Fekete-tenger partján fekvő varázslatos nagyvárosra, aminek népessége meghaladja az egymilliót. Innen csodálatos élményekkel tért haza elsőévesen, és általánosságban úgy fogalmazott, hogy a Szegeden töltött egyetemi évei voltak élete legszebb és legszabadabb időszaka. Az ötödéves korában teljesítendő moszkvai részképzés már korántsem hagyott ilyen szép emlékeket benne. 

 

Tehetség, Szeged, közügy

 

Szeged elsőrangú a tehetségek kitermelésében, de egyáltalán nem jó azok megtartásában – igyekezett új irányt szabni a beszélgetésnek a moderátor. Ezzel egyben utalt arra is, hogy államvizsgája után Zalán Tibor sem maradt a városban. A tehetség megtartása nem közügy – válaszolt a költő. Ám ennél fontosabbnak tartotta, hogy Szegeden vált, érlelődött költővé, amihez kellett egyetemi irodalomtanárának, a Tiszatáj akkori főszerkesztőjének, Ilia Mihálynak a biztatása, aki két versét közölte a folyóiratban.

 

Ezzel összefüggésben azt is elmondta, hogy korán elhatározta, hogy nem az irodalomból fog megélni. Ezért lett tanár, hetilap és folyóirat szerkesztője, és egyebek mellett színházi dramaturg. Tizenhat éve a békéscsabai Jókai Színház a munkahelye.

Szegeden határoztam el, hogy megtanulom a költői mesterséget – egészítette ki, és bízott benne: hátha költővé válik. Kitérésként megemlített, hogy sok estjén megkapta közönségétől a kritikát, ami szerint nem érthetőek a mai versek. Így az övék sem.

 

Érthetetlenek a mai versek?

 

Erre rendre visszakérdezett, hogy a bírálatot megfogalmazó naponta hány verset olvas. Rendre kiderült, egyet sem. Ha valaki magasugró és szeretné átugrani a 220 centit, annak ehhez mindennap gyakorolnia kell – válaszolt képes beszédben a mai versek érthetetlenségét megfogalmazó kritikákra.

 

 

Pályája során sokszor hallotta azt az intelmet, hogy legyen olyan jó költő, mint József Attila vagy Arany János. Erre magában úgy válaszolt, hogy légy jobb, mint József Attila és Arany János. Ez általában nem fog sikerülni, de ennél kisebb célkitűzéssel nem érdemes költőnek lenni – fogalmazott Zalán Tibor. 

 

Virág Zoltánnal folytatott beszélgetésében szóba került a Kortárs, valamint az Élet és Irodalom szerkesztőségében végzett versrovatvezetői munkája, és mellett az is, hogy sok kezdő költő indulását segítette mentorálással. 

 

Üzenet érkezett

 

Nemrégiben jelent meg Lovak reggelije című, alapvetően az elmúlt kilenc évben született verseinek gyűjteménye. Nem azért vaskos a kötet, mert különösebben termékeny volnék, hanem egyszerűen a kilenc év volt hosszú – válaszolta egy moderátori kérdésre.

 

Különös körülmények között született meg a kötet címe, amivel egy fordítóprogram példamondatai között találkozott elsőként. Nem is értette hirtelen, és el sem tudta képzelni, milyen szándéka lehetett ezzel a mondattal a fordítóprogram készítőjének. Majd reggeli tévézés közben egy vidéki műsort hallgatva egy falusi ember arra a riporteri kérdésre, hogy mi az, amit éppen visz, a válasz éppen ez volt: a lovak reggelije. 

Ekkor úgy éreztem, üzenet érkezett – mesélte általános derültség közepette Zalán Tibor. A kötet szerkesztője is ujjongva fogadta a kötetcímre vonatkozó szerzői javaslatot: „Remek cím, mert nem jelent semmit”.

 

Zalán Tiborral készített interjúnkat hamarosan olvashatják.

Címlapon

mutasd mind