Z. világháború – Sinkovics Gábor jegyzete

Sinkovics Gábor

2022. március 09. 13:13

Z. világháború – Sinkovics Gábor
jegyzete

„Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.”

(Albert Einstein)

 

Itt vagyunk hát a világvége előtt néhány perccel. Lazítsunk.

Bujkáltunk már eleget, magunkra zártuk az ajtót, belakatoltuk a rozsdás vaskaput, mert ezt javasolták nekünk. Bujkáltunk a vírus elől, mintha az nem lenne képes a kulcslyukon, vagy az ajtó alatt, az olykor kinyitott ablakon bekúszni, bemászni torkunkon keresztül a lelkünkbe. És most megint bujkálnak az emberek, immár óvóhelyeken, a metróállomásokon, pincékben, hogy a fejük fölött összeomló világ ne rájuk, egyenesen rájuk zuhanjon.

 

Lazítsunk. A menekülés immár felesleges.

Hallgassunk zenét – hallgassuk ahogy Ara Malikian Vivaldit játszik. Fergeteges. Elementáris. Magával ragadó. Ez az örmény-spanyol hegedűvirtuóz olyan, mintha ott lenne benne Kerouac életfilozófiája, Woodstock és a párizsi diáklázadás szellemisége. Ha Antonio Vivaldi még élne, bizonyára Inter-drukker lenne, és elégedetten hallgatná ahogy Ara barátunk előadja a nyárról írt varázslatos muzsikáját. Lazítsunk. Rád férne Bébé.

 

Becézgetlek itt, pedig a BB nekem Brigitte Bardot-t jelentette, a szőke szexistennő, a férfiak vadító álmát, aki legalább annyira rajongott a férfiakért, mint ahogy azok őérte. Az isteni BB. Így nőttünk mi fel itt, a vasfüggöny mögött, és ha szerencsénk volt, tátott szájú, elálló fülű kamaszként, a trafikban megvehettük két forintért Brigitte Bardot fotóját, ahogy mosolyog ránk, mintegy azt üzenve:

 

„látod, fiam, ilyen nőt, te soha, de soha a büdös életben nem kaphatsz meg...”

 

Aztán ott volt Bicskei Berci. intelligens, kedves ember, kiváló edző, akit jóval a hetven előtt ragadott el a gyilkos kór. Bicskei Berci volt az, aki egyszer, egyetlen egyszer védhetett a magyar válogatottban. Illovszky Rudi bácsi a svédek elleni 1973-as sorsdöntő világbajnoki selejtezőn állította csapatba a Honvéd kapusát.

 

Aztán egy hórihorgas, langaléta fickó, Ralf Edström bólintott, a labda pedig Berci mellett bepattogott a hálóba. Ez a gól és a 3–3-as döntetlen a magyar futball újabb mélypontját jelentette.

 

És volt még egy BB, Forrest Gump haverja, a csókos szájú legény, akivel azt tervezték ők ketten, hogy majd rákászhajón szelik a tengert, és nevetve halásznak az idők végezetéig. És mi szurkoltunk nekik, miután többször is azt kiabáltuk az imádnivaló film közben: „Fuss, Forrest, fuss…!” De BB már nem érhette meg a rákászhajóval való kalandokat, mert elsodorta őt a felhők fölé a sors, no meg a rendező.

 

Ezért vagyok én óvatos a becézgetéseddel Bébé, de annyiszor láttalak már szerepelni (és te szerepelsz, nem is akárhogyan…!) hogy immár egészen közel kerültél hozzám. Hozzám, és a tévénézőkhöz.

 

Valamilyen szakértőnek hívnak téged a köztévében, afféle elemző vagy, aki megmondja a frankót.

Amikor képernyőre kerülsz, és szerencsére ez egyre gyakrabban van, az ember nem tudja levenni rólad a szemét. Erőteljes egyéniséged, férfias, érces hangod és az a egyszerre agrármérnökös és trendi körszakállad teszi igazán különlegessé az egyéniségedet. Sok mindent írtak rólad, hogy kiosztod a beosztottjaidat, hogy föntről leszólsz, ukázt adsz, parancsokat közvetítesz, elvárásokat tolmácsolsz az alattad lévőknek.

 

Gyomor kell hozzá, hogy valaki ezt nap mind nap hallgassa és olvassa.

 

Gyomor kell hozzá, hogy valaki ott, és így dolgozzon a köztévének csúfolt propagandadobozban.

 

Vajon mit éreztél, amikor onnan kirúgott, vagy magától elmenekült egykori kollégáid elmondták, milyen körülmények között kellett dolgozniuk? És mit éreztél, amikor dokumentumokat csempésztek ki onnan, belső körlevelezést, benne egyértelműen bizonyítékkal, hogy ugattok fentről folyamatosan?

 

Ugattok, és világképet formáltok.

 

Hamis világképet.

És ezzel az a baj, Bébé, hogy mindezt a mi pénzünkből teszitek. Közpénzből, sok-sok közpénzből. Azt már megszoktuk, hogy folyamatosan hazaárulónak nevezitek az ellenzéket. Hogy kommunistáztok, libernyákoztok, hogy nem is magyarként, hanem marslakóként kezelitek azokat, akik nem szeretik a ti rendszereteket.

Ezt a velejéig korrupt, álkeresztény, álnemzeti rendszert.

 

De amit most az ukrán dráma kapcsán előadtok folyamatosan, az már szinte megbocsáthatatlan.

  • Hogy röhögcséltetek nem sokkal a harcok kirobbanása előtt.
  • Gúnyolódtatok, amiért akadtak akik féltek a háborútól.
  • Hülye az aki azt hiszi, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát.

Legendás, cinikus mondat, a kurvaanyázós haverodtól. De te, Bébé még erre is rátettél egy lapáttal. Megpróbáltad megmagyarázni, hogy mi miért történik kartávolságnyira tőlünk.

 

Hadműveletnek, speciális katonai manővernek neveztétek a háborút.

 

Miközben látjuk a képeket, egyiket a másik után, szétlőtt városokról, menekülő emberekről, halott nőkről és gyerekekről.

 

Csodálkozol-e, Bébé, hogy az ország egyik fele utál benneteket?

 

Folyamatosan tesztek érte.

 

Megosztott országot alkotott a saját képére a ti vezéretek. És íme itt az eredménye: néhány héttel a választások előtt sorsdöntő szavazásról beszél mindenki. Még azok is, akik egyébként magasról leszarják a politikát. Mutogatjátok a képeket, lebukott MSZP-sek fotóit, hogy azok lopnak, zsebretesznek ilyen-olyan százmilliókat. Azt gondoljátok, hogy ez meglep bárkit? Hogy ezzel most lelepleztétek a piszkos ügyet?

 

Lopnak.

 

Ahogy ti is loptok.

 

Nincs különbség.

Miniferiztek, gúnyoljátok Márki-Zay Pétert, Gyurcsány pincsijeként emlegetitek, de van egy rossz hírem, Bébé. Ha ő lenne a hét törpe, külön-külön és egyben is, ha kiderülne róla, hogy ő volt a Hasfelmetsző Jack, vagy a Manson-család tagja, az ország egyik fele akkor is rá szavazna.

 

Az ország egyik fele akkor is ellenetek szavazna.

 

És ezért te nap mint nap sokat teszel, Bébé. Az arroganciád, a stílusod, az üres szózataid, a központból előírt szövegeid miatt. Mert ezt csináljátok folyamatosan, te és az összes seggnyaló, rendszerszolga. Lopnak a szocialisták? Adjátok le, ez a dolgotok, de akkor adjátok le azt is, hogy miből lett milliárdos a gázszerelő, hogy milyen lett a közvilágítás a Pistám által becsavart égőkkel Dunaújvárosban, hogy mit csinált ez vagy az a képviselőtök a szent ügy védőszárnyai alatt.

 

De ezekről kussoltok.

Ehelyett te, Bébé ideologizálsz, magyarkodsz, és kurucnak képzeled magad.

 

Lassan már nincs olyan csatorna, ahol ne böfögne föl valamelyik megmondó emberetek valamit.

 

Nézem a YouTube-on Ara Malikiant, ahogy Vivaldit játszik, és közben megjelenik Russel Crowe magyar hangja, és elkezd miniferizni.

 

A szinkronszínész, a sokat foglalkoztatott legnépszerűbb szinkronszínész bírja ezt gyomorral. Lelke rajta.

Az a nagy kérdés, Bébé, hogy mi lesz vele és veletek, ha valami csoda folytán április 3-án az ország egyik fele leváltja a ti imádott vezéreteket.

Leváltja, és a történelem szemétdombjára löki.

 

Ott tolongtok majd a Hír TV kapujában, vagy a TV2-nél, a nulla nézettségű Pesti TV-nél, hogy akkor jönnétek.

 

Világot megváltani – világot megmagyarázni.

 

Lazítsunk.

Néhány perccel a világvége előtt minek a kapkodás.

 

Lazíts te is, Bébé, írjál kevesebb parancsot fentről, fogd vissza az újabb és újabb kirohanásodat a képernyőn, és menjél ki inkább az erdőbe sétálni vagy futni.

 

A csend és a mozgás olykor csodákra képes.

 

Mert ha tovább hergeled, hergelitek a népet, akkor majd jönnek az újabb felvételek arról, hogy már Magyarországon is harcolnak, ha mást nem ököllel, mert az egyik autón megjelenik az egyre gyűlöltebb Z-betű, az oroszok legújabb jelképe, és ezt majd van és lesz, aki letörölné egy életre.

 

A Z. világháború immár nemcsak egy utópisztikus film, hanem a rémisztő valóság.

 

Hallgasd, Bébé, az, hogy Ara Malikian Vivaldit játszik, ahogy a nyár megelevenedik a hegedűszólamokban.

 

 

A nyár, amely rémisztő inflációval, elszabadult árakkal, megfizethetetlen üzemanyaggal, élelmiszerekkel – és élettel vár ránk.

 

Bárki is vezeti majd az országot.