A Tractatus-Odüsszeia elnevezésű kiállítás címével arra utaltak az egyetemi könyvtár aulájában, hogy Wittgenstein korszakos műve eredetileg Tractatus logico-philosophicus címmel jelent meg. Bombitz Attila, a szegedi egyetem Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék vezetője a vándorkiállítás kapcsán elmondta, örül, hogy Szegeden is megmutathatják. A megnyitó után Gyenge Zoltán, a bölcsészkar dékánja, a Filozófiai Tanszékének vezetője tartott előadást A világ mint a valóság összessége – Wittgenstein ma címmel.

– A Wittgenstein centenárium szegedi eseményei jövő héten Füzi Péter Wittgenstein és Tandori Dezső kapcsolatát bemutató előadásával folytatódik, majd március 23-án és március 30-án egy-egy Wittgensteinről készült filmet vetítenek le a Grand Caféban – sorolta a programelemeket Bombitz Attila.

• Christian Autengruber, az Osztrák Kulturális Fórum igazgatója köszönetet mondott, hogy a Wittgenstein vándorkiállításuk helyszíne lehet Szeged, és reményét fejezte ki, hogy az osztrák filozófus munkásságáról komoly párbeszédet tudnak elindítani.
• A házigazda, Keveházi Katalin, a Klebelsberg Könyvtár főigazgatója arról beszélt, hogy nem csupán az ilyen fajta kiállításokhoz szükséges bőséges teret képes biztosítani az egyetemi könyvtár, hanem itt található 1991 óta az Osztrák Könyvtár, amelyet Ausztria adományozott a szegedi egyetemnek.

– Bármilyen furcsa még büntetőjogi aspektusa is volt annak, hogy Wittenstein belekezdett Logikai-filozófiai értekezés megírásában – mondta köszöntőjében Karsai Krisztina, az egyetem jogi karának büntetőjoggal foglalkozó professzora, a helyi tiszteletbeli osztrák konzul. – Egy Franciaországban zajló közlekedési baleset rekonstrulásáról és az ahhoz kapcsolódó kártérítési igényéről olvasott a filozófus egy cikket az egyik bécsi napilapban, ami filozófiai gondolkodásának alapproblémájához vezette vissza, vagyis a valóság és a nyelv kapcsolatához.

A kiállításmegnyitó utáni előadásában Gyenge Zoltán egyszerre szólt Wittgenstein nem mindennapi családi hátteréről, iskoláztatásáról, apjához fűződő ellentmondásos viszonyáról, a testvéreit ért tragédiákról, valamint arról, hogy 1914-ben a dúsgazdag család származó fiatalember önként jelentkezett frontszolgálatra.

A huszadik század filozófiáját alaposan felforgató művét 1914-ben katonáskodása idején kezdte el írni, és ezt folytatta annak ellenére, hogy 1918-ig folyamatosan szolgálatot teljesített, többször megsebesült, majd végül az olasz fronton fogságba esett.

Az előadást követően Bombitz Attila arról beszélt hallgatóságának, hogy a századelő Bécsének világa, amely az egyik legizgalmasabb kultúrtörténeti korszak volt, nem érthető meg Wittgenstein személye és munkássága nélkül. Hozzátette, hogy olyan múlt és e századi osztrák íróra és költőkre gyakorolt nagyon jelentős hatás Wittgenstein, mint Thomas Bernhard, Ingeborg Bachmann és a nemrég Irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Peter Handke.