– Maximalizálták hat alapvető fontosságúnak mondott élelmiszer árát. Ez megfelelő lépés a kialakult pénzügyi, gazdasági és szociális helyzetben, vagy az elhibázott kormányzati lépések között fogjuk számon tartani?

– Ahelyett, hogy megpróbálnám ezekben a kategóriában minősíteni az intézkedéseket, igyekszem értelmezni azokat. Ezek a lépések a választási kampány részei. A mostani árbefagyasztások szimbolikus jelentőségűek. Ezért különválasztanám az élelmiszerek körét az üzemanyagok árbefagyasztásától. Az utóbbinak az áremelése könnyen tovagyűrűzik, például a szállítási költségek növekedésében. Az üzemanyag árának szabályozása hatásosabb intézkedésnek tűnik. Az élelmiszerárak befagyasztását a kormányzat választóknak szóló üzeneteként értékelem, amelynek mondanivalója, hogy megvédik őket a kedvezőtlen gazdasági hatásoktól, így az áremelkedésektől is. Az idősebb olvasók emlékezhetnek még arra, hogy az 1980-as évek egyik sokszor ismételt gazdaságpolitikai szófordulata volt, hogy „az olajárrobbanás hatásai nem gyűrűznek be Magyarországra.”

– Mire gondol ennek kapcsán?

– A most tapasztalható infláció valóban sok okra vezethető vissza. Részben tényleg külső és piaci okokra, de az inflációhoz a magyar kormány is hozzájárult. Például azzal, hogy jelentős jövedelemkiáramlást tett lehetővé az elmúlt hónapokban. Nyilván megint nem függetlenül a választásoktól. Ez a kereslet megnövekedésének irányából táplálja az inflációt. Ezt olyan intézkedésekkel nem lehet letörni, amilyen a hat élelmiszerre vonatkozó ármaximalizálás. Ha egy család kiszámolja, hogy egyhavi, élelmiszerre szánt kiadásából mennyit költ arra a hat árucikkre, amiknek csökkentették az árát, akkor kiderült, hogy ez nagyon alacsony összeg. A témával foglalkozó elemzésekből az is kiderül, hogy a hat alapfontosságúnak nevezett élelmiszer árának nagy emelkedése tavaly október 15-e előtt következett be. Ezért a mostani árcsökkenés sem lesz olyan nagy, mint sokan várják.

– Az imént úgy fogalmazott, hogy jelképesek a kormány lépései, amikkel a kormány azt sugallja, mintha megvédene az áremelkedéstől az embereket. A kormány úgy tesz valamit, hogy az érdemben nem segít?

– Az egyik kezével próbál tenni valamit a pénzromlás ellen, a másik kezével táplálja az inflációt. Az előttünk álló februári jövedelemkiáramlás brutálisan nagy lesz. A személyijövedelemadó-visszatérítéssel és a 13. havi nyugdíjjal. Ezek óriási inflációs nyomást fognak jelenteni, amit olyan eszközökkel, mint az élelmiszerárak csökkentése, nem lehet kezelni. Nem vitatom, hogy vannak családok, amelyeknek ez valamelyest segít, de a hatás kicsi lesz. A kormány ezekkel a lépéseivel rövid távon és kis mértékben segít, ugyanakkor intézkedéseinek nagyon komoly negatív mellékhatásai vannak és lesznek. Olyan drasztikus beavatkozásokról van szó a piaci viszonyokba, amik bizonytalanságot keltenek. Kiszámíthatatlanná teszik a piaci folyamatokat. Az intézkedések azt is sugallják, hogy a kormány bármit megtehet. Erre több kormánytag, ha burkoltan is, de utalt.

– Ma akkor gondolkozna pénzügyileg megfontoltan a kormány, ha inflációellenes gazdaságpolitikát folytatna?

– Igen. Mert, ha problémának tekintjük a magas inflációt, márpedig a közgazdászok általában annak szokták tekinteni, akkor az infláció általános szintjének csökkentésére kellene törekedni. Monetáris és költségvetési eszközökkel, jövedelempolitikával.

– Milyen konkrét intézkedésekkel lehetne harcolni a pénzromlás ellen?

– Az elsődlegesek a monetáris politika eszközei. Ezek a kamatemelések, amit sokak szerint a Magyar Nemzeti Bank megkésve, de a nyártól alkalmazni kezdett. A pénzmennyiségét kell csökkenti a gazdaságban. A másik eszköz a fiskális politika. A jövedelemkiáramlást nem volna szabad felpumpálni olyan mesterséges szintre, ami a termelékenység javulásával nincs fedezve.

– A tavaly novemberi infláció mértéke 7,4 százalék volt. Említette, hogy februárban rendkívül nagy lesz a jövedelem-kiáramlás. Ez azt jelentheti, hogy a 7,4 százalékos pénzromlásnál is magasabb jöhet?

– Általában az éves inflációt vesszük alapul. A 2021-es éves infláció szintje hét százaléknál alacsonyabb, de azt valószínűsítem, hogy ez év elején a 2021-es éves inflációs szintnél magasabbat fogunk mérni. Ezt részben az áthúzódó hatások, részben a nagy jövedelemkiáramlás magyarázza. Azt kell pontosan látni, hogy az olyan típusú kormányzati beavatkozások hatása, amelyekről beszéltünk kicsik és időlegesek. Ráadásul olyan szereplőket sújtanak, amelyekről a kormány azt állítja, hogy támogatni szeretné. A friss hazai elemzésekben az olvasható, hogy a kis és magyar tulajdonú boltoknak teremt nehéz helyzetet az élelmiszerek egy körének árbefagyasztása. Arról se feledkezzünk meg, hogy a kormány nemrég bejelentett intézkedési normális piaci folyamatokat bontanak meg. Például, vegyük figyelembe, mondják a kereskedők, hogy a csirkének nem csak melle van, hanem combja is. Olcsóbb lesz a csirkemell, és ezt eladják. De mit csinálunk akkor a csirkecombbal? Ez utóbbi viszonylag drága lesz, és nem ezt fogják vásárolni. A piac nagyon összetett és érzékeny hálózat. Nagyon kockázatos belenyúlni. A drasztikus kormányzati beavatkozások kiszámíthatatlan, előre nem látható mellékhatásokkal járhatnak.