Volt egy szép felhőszakadás is a héten, de olyan rövid ideig tartott, hogy már nem is emlékszünk rá

Szabó Luca viszont jókor volt jó helyen, és lefotózta az esőt.
Volt egy szép felhőszakadás is a
héten, de olyan rövid ideig tartott, hogy már nem is emlékszünk
rá

Azt nem várjuk el, hogy megszámolja az összes esőcseppet, de mindenképpen érdemes megnézni a képeket! Közben meg elgondolkodni azon, hogy tetszik vagy sem, egyre inkább ez lesz a jellemző.

 

Sőt, ez a jellemző.

 

Azon a szerdán is, július 6-án, talán ha egy fél órát esett: a semmiből alakult ki a zápor, majd elképesztő intenzitással zúdult le az eső. És ez a zúdulás, ez a csapadékmennyiség, ez a fajta intenzitás válik, vált általánossá Szegeden és környékén.

 

Mire elindultam a Szeged Televízió szerkesztőségéből, csaknem teljesen felszáradt az eső, és azon bosszankodtam a Tisza Lajos körúton, hogy még annyi sem esett, hogy rendesen lemossa a madárpiszkot a járda díszburkolatáról. Majd a Gutenberg utcán már semmi más nem érdekelt, csak az, hogy valahogy talpon maradjak, és ne csússzak el a fák levert virágszirmain: mire átkorcsolyáztam a nagykörútig, egy centit nőhettem, annyi ilyen vizes, saras szirom ragadt a cipőtalpamra.

 

 

Szóval ez van, ilyen esőink vannak, lesznek. És örülni fogunk, minden egyes esőcseppnek, ami így bármikor leesik.

 

Újra csak a századik Szeged Podcastot tudom elővenni, amiben Gál Tamás beszél arról, hogyan változik meg az időjárásunk, mit és hogyan lehetne tenni azért, hogy legalább egy kicsit lelassítsuk a folyamatokat.

 

 

Újra kell tanulnunk az éghajlatunkat, alkalmazkodnunk kell hozzá: ha már elrontottuk az elmúlt évtizedekben, akkor legalább annyit próbáljunk meg tenni, hogy nem tesszük tönkre még jobban; teljesen. Hogy legalább ezek a záporok így megmaradjanak. Most ugyanis úgy áll, hogy a régről ismert esők nem jönnek már vissza. És ezekből a záporokból is egyre kevesebb van, lásd a Tisza vízszintjét.