A Telex birtokába jutott néhány tanúvallomás a Völner-Schadl-ügyben. Az igazságügyi tárca különböző szinteken dolgozó munkatársai mesélik el részletesen, mit láttak a végrehajtói pályázatok megbundázásából, hogyan kezelték őket ezekben az eljárásokban. 

Papíron a folyamat úgy néz ki, hogy 

• a pályázók először a beadott dokumentumaikra kapnak objektív pontszámokat,
• majd szóbeli meghallgatáson pontozza őket a végrehajtói kamara pár emberéből és a tárca küldöttjéből álló bizottság,
• végül a legjobb összpontszámúakat ez a bizottság felterjeszti a minisztériumba,
• ahol ez alapján egy felsővezető meghozza a végső, formális döntést egy adott körzet győzteséről.

A valóságban viszont ezt tapasztalta az IM munkatársa, aki 2019-ben vett részt a minisztérium részéről a pályázatok elbírálásban:

• A tavaszi pályázati körnél ott ült ugyan a meghallgatásokon, de készen kapta a „közösen megítélt” pontszámokat anélkül, hogy beleszólása lett volna. Ráadásul a pontozásban hibákat is talált: olyanra kapott valaki pontot, amire jogszabály szerint nem lehetett volna és fordítva.
• Az őszi körnél a ponthúzó tanácskozáson sem kapott szót, miközben a jelen lévőSchadl György és Völner Pál folyamatosan egyeztettek, hogy kiket kell győztesnek kihozni.

„Schadl egyszercsak felállt, kiment, majd amikor visszajött, mondta, hogy Völner úrtól jött. Ekkor a kezében lévő cetlin lévő névvel kapcsolatosan adott esetben megkérdezte, hogy hogy is van az adott hely listája, és ha ott nem az jött ki eredménynek, hogy a cetlin levő név nyerjen, akkor elkezdődött a számolgatás, hogy miként lehet megváltoztatni a pontokat úgy, hogy ezt a személyt hozzák ki nyertesnek”.

• A meghallgatások és ponthúzások után hívatta a főosztályvezetője, majd felmutatott neki egy mobiltelefont, aminek a képernyőjén kézírással városnevek és személynevek voltak, és közölte vele, hogy őket kell megjelölnie a felterjesztésben, mint a minisztérium kinevezési javaslata, de nem akarja átküldeni neki, hanem ő is fotózza le a saját telefonjával a képernyőt.

„Mivel tudtam, hogy (a főosztályvezető) az államtitkárságról jött vissza, nem kellett kérdeznem, hogy ez kinek a döntése. A telefonomban mind a mai napig megvan ez a három fénykép.”

Vallomásában az IM munkatársa azt is állítja, hogy voltak olyan emberek, akikről a meghallgatásokon és a minisztériumi megbeszélésen is kijelentették, hogy akárhányszor pályázhat, soha nem fog nyerni, mert nem baráti ember köreihez tartozik.

Egy másik minisztériumi dolgozó úgy fogalmazott, hogy neki már előre jelezték, hogy „nem a minisztérium képviselője a legfontosabb személy ebben a bizottságban, finoman szólva, tehát nem rajtunk fog múlni a dolog”. Valóban így lett, senki nem kérdezte őt a pontok kiosztásánál. Volt olyan meghallgatás, amely után Schadl letette az asztalra a telefonját, a képernyőn egy kézzel írt irat látszott, és mosolyogva közölte, hogy 

„gyerekek, mutatom, mi lesz”.

Több tanú is említette, hogy a pályázatoknál láttak listákat a „támogatott” emberekről, és egyes nevek mellett monogramok és nevek voltak, hogy kik támogatják őket „magasabb szintről”. Több tanú is azt állította, a V. P. monogram Völnert jelöli, de

A minisztériumban a vallomások szerint többen tudtak a rendszer működéséről: 

„Az államtitkárságon nem nagyon lehetett olyan kolléga, aki akár csak pletyka szinten nem tudott a dologról. Abban is szinte biztos vagyok, hogy a főosztályvezető feletti vezetői szintek is tisztában voltak mindennel”.