Vita, vita, vita! – Ceglédi Zoltán jegyzete

Nem csupán a miniszterelnök-jelölti vitákat kéne hajtani; bizony szakpolitikusok-tárcavárományosok nyilvános disputáját legalább ennyire szorgalmazhatná az ellenzék. Ki tudja? Tán még horogra is akadna valaki.
Ceglédi Zoltán

2022. január 28. 10:28

Vita, vita, vita! – Ceglédi Zoltán
jegyzete

A NER tizenkét év alatt mélyen átalakította a politikai nyilvánosságot, és az azzal kapcsolatos elvárásokat is. Az újonnan érkezők (és az ellenzéket vezető politikusok többsége ma már ilyen) Orbán Viktor vitaképtelen rendszerében szocializálódtak, talán ezért nem merült fel eddig bennük, hogy szükség lenne a kormány és kihívói szakpolitikai javaslatait nyilvánosan ütköztetni. Leültetni a fideszes minisztert és az ellenzéki miniszterjelöltet, és moderált vitában feltárni, kinek mi a terve.

 

Nem jó hír, ha az ellenzéket is túszul ejtette az a meggyőződés, hogy erre nincs szükség. Minap, így január végén jött a bejelentés, hogy elkészült az ellenzék egészségügyi programja, ami bár dicséretes, de elsietettnek semmiképp nem nevezném. Azt a másik fontos alapvetést meg, hogy nem akarnak általános áfacsökkentést, inkább csak egyes olyan élelmiszereknél vinnék le a forgalmi adót, ahol a Fidesz még nem tette meg, tehát a termékek többsége 27 százalékkal adózna egy kormányváltás után is, nos, ezt egy Márki-Zay vasárnapi videóból lehetett kihüvelyezni. Általában is küzdök azért, hogy norma legyen a szakpolitikai fundamentum, és időben legyen árnyékkormánya is a kihívónak – ebben a kampányban különösen jól látszik, miért.

 

Hiszen lehetnénk abban is, hogy már egy éve az ellenzék konkrét programja alapján kérdezi fel a konkrét szakpolitikus a konkrét minisztert, hogy miért nem ezt az öt konkrét dolgot teszi az egészségügyben – és nem, nem, nem mindig csak a fontos, de megúszós béremeléssel, hanem biztosítási reform, strukturális átalakítások, új megoldások. Bemondhatta volna a másik konkrét az új, általuk javasolt adótáblát, kiszámolva, hogy ki és mennyivel jár jobban ezzel. Új iskolarendszerről, nemzetközi kapcsolatokról, kultúrafinanszírozásról, közlekedésről is szólhatna az ellenzéki politika, nem csak a fészbukozásról. És főleg a vitakihívásról. Mert most jön a lényeg:

 

Ne mondja nekem senki, hogy nem lenne tömegigény arra, hogy Kásler Miklós nyilvánosan számoljon el azzal, mit végzett a kórházakkal és az iskolákkal!

 

Csak ugye, ehhez kell árnyékminiszter is. De jó lenne azt is látni, kit tud szembeállítani az ellenzék Varga Mihállyal gazdaságpolitikusként vagy Pintér Sándorral belügyi várományosként ezek szakterületén. A sok megúszósan „generalista”, a politikában csak a politizáláshoz értő alak mellé olyanokat is, akik érdemben hozzá tudnának járulni egy kormányzáshoz.

 

Az ellenzéknek a kormányváltásra akkor van esélye, ha két területen előbbre lép:

  • egyfelől erőt,
  • másfelől pedig kormányzóképességet mutat.

 

 

Az erő belülről jön.

  • Elhiszem magamról, hogy érdemi kihívója vagyok a fideszes kormánytagnak,
  • elhiszem a közösségemről, hogy tudása és elszántsága kellő támasz és felhatalmazás számomra,
  • elhiszem azt, hogy helye van egy ilyen vitának.

 

Ez az erő. A kormányzóképesség pedig abból szűrhető le, ha az ellenzék nem azt teszi plakátra, hogy mit fog ugyanúgy csinálni, mint a jelenlegi garnitúra, rezsicsökkentés, kerítés meg családtámogatás, hanem látom rajta a kirobbanó tettvágyat, hogy a részletes programját mielőbb kormányon valóra is válthassa. Csillogó szemeket szeretnék látni, mikor végre nem azt ecseteli a politikus, hogy micsoda élhetetlen diktatúra Magyarország, hanem azt adja elő, mit akar tenni ezzel az országgal – és pont ezt megvitatandó hívja vitára a Fideszt.

 

Mely Fidesz egyébként, és ez a másik alapállításom, sokkal nagyobb bajban lenne, ha a kormányfő-pártelnök helyett a kormánytagokat próbálnák meg nyomás alá helyezni.

 

Nyilatkozzanak csak szépen, egyenként, hogy a sok kampánycélú átadóünnepély meg alákérdezős interjú közé miért ne férne be egy péntek esti vita, helyi közönség és a sajtó nyilvánossága előtt? Ha olyan vagányak, miért ne védenék meg az elmúlt 12 év kormányzati munkáját? Az ellenzék tudott az előválasztáson vitázni, de Sir Robin bátran elfutott? És a fene tudja: egy miniszterelnök-jelölti vitára is nagyobb esélyt adnék a mostani 1-2 százalékhoz képest egy ilyen nyomás alatt.

 

Röviden: az ellenzék álljon már elő a névsorral, pontosan kikre akarja bízni a kormányzást pár hónap múlva, és ezek pedig hívják vitára a területüket irányító minisztert. Higgyék már el magukat!