A Szabadkán született Vinkler László Szegeden végezte el a gimnáziumot. A család akkor költözött Szegedre, amikor ügyvéd apját száműzték Szabadkáról. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Karlovszky Bertalan volt a mestere. A főiskolával párhuzamosan két évig jogot is hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1935-ben végezte el a képzőművészetit, és még abban az évben ösztöndíjat nyert Rómába, ahol nyolc hónapot töltött a Collegium Hungaricumban. Itt csodájára járt Michelangelo, Raffaelo és Leonardo művészetének. Hazatérése után festette meg az akkor épülő petőfitelepi templom freskóit. Baráti kapcsolatot ápolt Sík Sándorral és Szent-Györgyi Alberttel. A harmincas évek végén Párizsban és Szicíliában járt tanulmányúton. Vinkler leginkább a portréfestéssel aratott korán sikereket, amihez egész pályája során hű maradt.

1947-ben megalapította a Szegedi Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténeti Tanszékét, amelyet 1957-ig vezetett. Ekkor politikai okok miatt felmentették az állásából, és csak 1972-ben helyezték vissza. Ez idő alatt tovább folytatta művészi pályáját, nem tört meg a festői karrierje, nem hagyta el az alkotói kedve a létbizonytalanság közepette sem.

Németh László író azt mondta róla, hogy „Vinkler László mindent tudott, amit manuálisan egy festőnek tudnia kell, és mindent ismert, amit egy modern embernek és gondolkodónak ismernie kell. Ismerte és őrizte a hagyományt, de nyitott volt az újítás iránt is.”

Vinkler László az egyik utolsó interjújában így fogalmazott:

1980-ban, alkotás közben érte a halál. Műveinek nagy részét a Móra Ferenc Múzeum őrzi.

Nyitóképünkön Vinkler László portréfestés közben 1936-ban Rómában. A cikkünkben említett interjút itt olvashatják el.