Videójáték és szépirodalom között: Tiszatáj 2022. szeptember – Owaimer Oliver lapszemléje

Különleges és szokatlan témákat ölel fel a szegedi irodalmi gyűjtemény: a kortárs szlovák irodalomból közöl szemelvényeket, míg a tanulmányblokk a videójátékokban megmutatkozó történetmesélés lehetőségeit térképezi fel. A szám kuriozitását növelik az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálé anyagáról készített fotók, amikről olvashatunk is Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos beszámolóiból.
Owaimer Oliver

2022. október 03. 19:17

Videójáték és szépirodalom között:
Tiszatáj 2022. szeptember – Owaimer Oliver lapszemléje

A szlovák irodalmi összeállításban Merva Attila, Vályi Horváth Erika, Németh Zoltán, Mészáros Tünde, Pénzes Tímea és Holka László vers- és prózafordításai olvashatók.

 

A líraválogatás fiatal, 30-as éveikben járó költőket szerepeltet. Talán nem meglepő, hogy Ladislav Lipcsei, Dominika Moravčíková, Dušan Šutarík, Veronika Dianišková és Ivona Pekárková verseiben nem annyira a különbségek és a „másság” élménye, sokkal inkább a hasonlóságok, a hazai fiatal lírában is megfigyelhető tendenciák érvényesülnek. Depoetizált és alulretorizált, rímtelen szabadverseket olvashatunk, amik gyakran egyfajta nem-embercentrikus, test- és/vagy biopoétikai szemléletmóddal, a lírai én újragondolásával, személytelen-tárgyias megközelítéssel, esetleg egy-egy női szerephang megszólaltatásával kísérleteznek. Utóbbira példa a válogatás egy kiemelkedőbb darabja, Moravčíková Sztrecsnó – Zlatné, 1380 című költeménye, ami – a magyar olvasónak – akár Terék Anna költészetét is megidézheti. A prózai blokk Mária Modrovich Interjú egy kultusztaggal című könyvéből mutat részletet. A mű olyan nőkről szól, akik a társadalomtól elvonulva, egy erdőben élnek egy híres énekesnő személye köré szerveződő nőközösségben. Végül a lapszám Peter Šulej fitopaleontológia – az első világvégék történetei című posztapokaliptikus sci-fi-könyvéből közöl egy magyar vonatkozású fejezetet.

 

 

ladislav lipcsei

az a nyolcéves fiú

(TEN OSEMROČNÝ CHLAPEC)

 

színes hegedűt vett a kezébe és játszott

egészen addig amíg színes könnyek nem folytak arcomon

és a szivárvány felcserélte színjeinek sorrendjét

az a nyolcéves fiú

a színes hegedűjén

valahol bennem játszott

és furcsa hogy nem tudott

nem tudott még semmit

a nosztalgiától terhes éjszakákról

a depresszióról és a skizofréniáról

a gyengeségekről és csalódásokról

azokról akik visszautasították, hogy szeressenek

nem tudott

és mégis játszott

a hegedűjén valahol bennem

mintha jobban olvasott volna mint az ábécéskönyvben

az a nyolcéves fiú

ki a létem magjába költözött

 

nem tudta, hogy felkészült‐e ránk a világ

 

csupán azt tudta hogyan kell helyesen tartani azt a furcsa színes hegedűt

és amikor befejezte a játékát

örökre más emberként indultam haza

 

Az esszérovatba ezúttal Básthy Ágnes írt, szövegében a társadalmi együttműködés új formáit keresve, a témájával sok szálon kapcsolódva a szépirodalmi blokkhoz is.

  • Mit jelentenek intézményeink számunkra és a szélesebb társadalom számára?
  • Milyen szerepe lehet a kultúrának a mai világban?
  • Kiket és miket kell a kultúra részének tekinteni?

A rövid esszé ezeket a (kissé túlzottan) nagy ívű kérdéseket veti fel.

 

A videójátékokról szóló tanulmányrovatot a vendégszerkesztő, Jancsovics Klaudia bevezető írása nyitja, ami átfogóan ismerteti a videójáték-kutatás (game studies) nemzetközi és hazai állapotát. A játékkutatás főbb elméleti-módszertani vitáit az irodalom‐, film‐ és kultúratudományi érdeklődésű narratológusok és a videójátékokat önmagukban vizsgáló úgynevezett ludológusok vitájaként szokás emlegetni. Úgy tűnik, a Tiszatáj irodalom és videójáték (műfaji, elméleti, szerkezeti) kapcsolódásait kereső tanulmányai inkább az előbbi csoporthoz sorolhatók.

 

 

  • Fejes Richárd egy számos irodalmi műfajhoz is kötődő sétaszimulátoron keresztül tanulmányozza, hogy egy videójátékban miképp működhet egy klasszikus narratológiai fogalmakkal értelmezett elbeszélő diskurzus.
  • O. Réti Zsófia megállapítása szerint a népszerű időhurok‐játékok „többé már nem a kizökkent idő helyretolásában, a múlt hibáinak kiküszöbölésében érdekeltek, hanem a jövő múlt nélküli elgondolásának lehetetlenségét viszik színre, és a továbblépés lehetséges útjait térképezik fel.”
  • Pólya Tamás a videójátékot mint audiovizuális szöveget értelmezi, úgy véli, a játékok – akárcsak az irodalom – szórakoztató és felkavaró módon is képesek mesélni: elbűvölhetnek, elgondolkodtathatnak, de sokkolhatnak is.
  • Bódi Bettina írása egy saját elméleti keretrendszer segítségével kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a videójátékok narratív elemzése leválhasson más elbeszélő médiumokról.

 

A kritikarovatban Bereti Gábor a szerző korábbi könyvei tükrében, sokoldalúan értelmezi Deres Kornélia kifejezetten artisztikusnak vélt, Boksz című verseskötetét. A könyvet a kísérleti líra kedvelőinek ajánlja. Majd Borbíró Aletta értékeli műfaji, ideológiai, motivikus és narratológiai szempontból Sepsi László Termőtestek című regényét, ami a recenzens szerint szerencsésen vegyíti az ökológiai szemléletmódot a maffiatörténetek zsánerelemeivel. A lapot Szív Ernő szokásos, ezúttal Bán Zsófiához címzett tárcája zárja.

 

Az új szám elérhető a szegedi újságárusoknál, valamint digitálisan a Szófa oldalán.