Vesszőfutás Berlinben: a német ipar elengedte Orbán kezét – Besenyei Zsolt jegyzete

Nem most kezdődött már, hanem 2019-ben, amikor a német kereszténydemokraták vezette Európai Néppártban felfüggesztették a Fidesz tagságát. Folytatódott 2020–21-ben, amikor hosszas huzavona és tétovázás után végül kizárták Orbánékat a német jobbközép dominanciájú uniós pártcsoportból.
Besenyei Zsolt

2022. október 14. 13:22

Vesszőfutás Berlinben: a német ipar
elengedte Orbán kezét – Besenyei Zsolt jegyzete

Azóta a kormányközi kapcsolatok és mélypontra süllyedtek. Ilyen mélyen még 2012 és 2015 között se voltak, amikor Orbán szerint őt meg akarták puccsolni Berlinből, és erre még rájött az el-Aszad, Putyin és Erdoğan által közösen indukált szíriai menekültválság.

 

Orbán rossz lóra tett, amikor a Facebookra és a Németországban még létező sajtó cikkei alatti kommentoldalakra alapozta a politikáját, és egy hangos kisebbségre hallgatva arra következtetett, hogy a német közvélemény (és egész Európa politikája) is jobbra, sőt szélsőjobbra fordul.

 

Ehelyett 2019-ben az Európai Parlamentben folytatódott a centrista kormányzás a német CDU (Kereszténydemokrata Unió) meghatározó részvételével. Tavaly szocdem–zöld–liberális kormány alakult Berlinben, a német közvélemény pedig a 2021-es foci Eb idején közvetlenül is szembesült a szélsőjobboldali magyar kormánypárt homofób politikájával.

 

Erre még rátett Putyin ukrajnai inváziója, ahol a német szocdemek saját korábbi oroszbarát politikájukat próbálják elfelejtetni, miközben a német közvélemény meghatározó részben ukránpárti. Orbán azonban nem követte a német politika fordulatát: Moszkva utolsó csatlósaként a háború miatti szankciók feloldásán és Ukrajna támogatásának megszüntetésén dolgozik.

 

Így jutunk el 2022 októberéig, amikor a már egy éve hivatalban lévő német kancellár először hajlandó kétoldalú tárgyaláson találkozni Orbánnak. Ám ebben nincs sok köszönet.

 

Scholznak kínos lenne a magyarországi miniszterelnök mellett mutatkozni, valamint Orbánnak is, ha kellemetlen kérdéseket kapna a német sajtótól (a magyar elé rég nem mer kiállni), ezért nincs közös sajtótájékoztató. win-win, mindenki nyer a csenden.

 

Voltaképpen az egész látogatást igyekeznek elrejteni Berlinben. Nincs protokoll, ünnepélyes fogadás és katonai tiszteletadás, még csak közös fotó se, nemhogy közös nyilatkozat az esetleges megállapodásokról.

 

Orbánnak két dolog fontos: a háború vége, ami után Putyin újra adna gázt Németországnak, és emiatt esne az energiahordozó ára a világpiacon, valamint a magyar fizetési mérleget javító, a forintot stabilizáló uniós támogatások folyósítása.

 

A háború vége azonban nem ködlik. Annak kulcsa nincs a németek kezében, mert politikai öngyilkosság nélkül nem szorgalmazhatják, hogy Kijev kössön békét Putyin feltételei szerint, és fogadja el az annektált megyék elcsatolását.

 

Az uniós források ügyében két hónap haladékot sikerült elérnie, majd csak jövőre jönnek a forint zuhanását megállítani hivatott eurómilliárdok, ha egyáltalán. És ha jönnek, akkor is csak részletekben, évek alatt.

 

A kudarcos tárgyalás után Orbánnak szerveztek találkozót a német üzletemberekkel, a baráti (Stasi-eredetű) sajtóval és egy Berlinben játszó magyar válogatott futballistával is, de túlzás volna ezeket nagy sikerként értékelni. Az Union Berlin futballklub nyilvánosan határolódott el focimániás Orbántól, ők nem hívták, nem értenek vele egyet, látni se akarják.

 

Az üzletemberek, a német ipar úgynevezett keleti csoportjának képviselői pedig elhűlve hallgatták, hogy olyanokat mondott, miszerint rajta kívül egyetlen európai vezető se volt hajlandó Putyinnal tárgyalni. Pedig mindenki emlékszik rá, hogy Macron és Scholz is vizitált a moszkvai hosszú asztalnál. Legfeljebb nem hódoltak be úgy a cárnak, mint a felcsúti szabadságharcos.

 

Meghökkentek azon is, hogy Orbán arról ábrándozott, hogy majd jön (visszatér) Trump, és véget vet a háborúnak. Ami egyfelől azt jelenti, hogy szerinte a háború eltart legalább 2025 tavaszáig. Másrészt azt is, hogy a háború befejezésének szerinte egyetlen módja eleget tenni Putyin feltételeinek, és elfogadni a megszállt területek annexióját. Egy második müncheni egyezmény, mert már az első is mekkora siker volt.

 

Erre a német sajtó már nem is azt írta, hogy Orbán Putyin utolsó csatlósa, hanem azt, hogy Magyarország=Oroszország mínusz erőszak. Ami ugyanis nálunk bejön a szavazóknak, tudniillik elfogadni Ukrajna egy részének megszállását, a gázra nem is létező szankciókat hibáztatni, valamint az azokat – szemben Orbánnal – nem is megszavazó ellenzékieket vádolni, az Németországban nem.

 

Nem történt meg sem a német politika és közvélemény Orbán által már 7–8-szor vizionált xeno- és homofób fordulata, sem a nép lázadása, azaz, hogy az átlag német választó az áldozat, aki Ukrajnát hibáztatja a magas rezsiköltségekért. Nem, egyelőre kitartanak amellett, hogy ez Putyin bűne, és a krízisnek, ami megviseli, de meg nem öli őket (szemben Magyarországgal és a magyar lakosság egy komolyabb hányadával), akkor lesz vége, ha az oroszok kivonulnak Ukrajnából.

 

De a legfontosabb mégiscsak a német ipar fordulata. Ők eddig az Orbán-rezsim szoros szövetségesének számítottak, eltűrték a most már a nemzetvezető szemére hányt jogbizonytalanságot és az ad hoc különadókat is, cserébe az olcsó energiáért. A német atomerőművek 2011–2012-ben, Fukusima után elhatározott bezárása pánikba ejtette az energiaintenzív iparágakat, és Orbán ígéretében bízva, az olcsó energia reményében kezdték felgyorsítani a termelésük egy részének kiszervezését Magyarországra.

 

De ennek most vége, a gáz ára pillanatnyilag nyolcszorosa a háború előttinek, a vele összekötött áramé is az egekben. Orbán úgy ígérte meg az olcsó orosz gázt, hogy bár hosszútávú szerződést kötött, és Moszkva szoros alárendeltjeként viseli magát, semmilyen kedvezményt nem tudott kiharcolni az oroszoknál (a halasztott fizetés valójában egy hitel, a kamatok miatt középtávon még drágítja is a gáz árát).

 

A helyzeten valójában még Paks 2 megépítése se segítene, a biztonsági és korrupciós okok miatti eszetlenül magas költségek nemhogy csökkentik, de rettenetesen magasra emelik majd a magyarországi villamosenergia árát.

 

Az közismert volt, hogy eddig a német ipar számított Orbán legkomolyabb szövetségesének és érdekei európai képviselőjének. A német iparbárók sok minden (sőt, minden) felett hajlandók voltak szemet hunyni, amíg saját anyagi érdekeik úgy kívánták. De most már nekik sincs mit ajánlani, semmi nem motiválja őket az Orbán-rezsim melletti kiállásra.

 

Nemcsak a magyar választók dőltek be neki, a német ipar is elhitte a lokális kivétel a globális recesszióban orbáni tételt. Azaz az olcsó orosz gáz illúzióját. Hiszen ha már ennyire putyinista, csak kap érte valami diszkontot. Kinek mit intézett a kormánya, ugye. De kiderült, hogy semmit nem kap, és semmit nem intézett. Ha van is kedvezmény, az nem a gáz árában, hanem a dubai számlákon van.

 

A wannabe nemzetvezetőnek rövidtávon jól jött Putyin kudarcos inváziója, mert nagyon nyert vele a választáson. Azonban már középtávon kiderült, hogy a király meztelen, az ország csődben, a forint zuhan és Berlin se menti meg.

Címlapon

mutasd mind